Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)
1958-01-15 / 2. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA lió embert magába foglaló harminchárom felekezet működik együtt. Mindez tagadhatatlanúl bátorító jelenség. De roppant igényű feladat áll még előttünk. Aminek érdekében a keresztyén egyház kell, hogy a valóságnak még jobban megfelelően és erősebb prófétai érzékkel bánjék az emberi helyzettel a maga prédikálásában és tanításában, munkájában és Istenimádásában, ahogy ez illik is oly Úrnak a tanítványaihoz, aki tudja, hogy mi lakik az emberben. A roppant alkotásokkal, bőséggel és az egyháztagok megszaporodásával párhúzamosan halad a törvénytelenség eláradása, az elme- betegségek elterjedése, a családi élet fenyegető szétesése, az erkölcsi törvény és rend letörése, az elvetemültség és vakhit növekedése és a “biztonság” őrült hajhászása. Ugyan bizony hogyan terpeszkedhetett így el egy több mint száz millió egyháztagot számláló nemzetben az erkölcsi megzavarodás, a közműveltség gyökér- telensége és a lelki elveszettség ily tömérdek- sége? Elkerülhetetlen volt ez az ellentét? Vagy Isten segítségével még diadalmaskodhatunk fölötte? Ilyen kérdésekkel kell viaskodniok a keresztyéneknek a reánk következő időkben. Az, hogy az ember érzi a biztonság teljes hiányát és minden számításának meghiúsúlását, ígérettel kecsegtet — az Egyháznak pedig az evangélium erejével kell megkeresztelnie őt. Nem tudhatjuk hogy mennyi időnk maradt még nekünk a tervezgetésre és a kivitelre, hiszen valamennyien olyan férfiak és nők vagyunk, akik számára minden nap az ítéletnek egy napja. Bizonyságtételünk egységünk mellett. Minthogy az ítélet az Isten házán kezdődik, úgy kell azon kezdődnie a reformációnak is. Fel kell hagynunk azzal, hogy szervezkedésünk erősségére és a statisztikai adatok ön-megnvugta- tására alapítsuk önmegelégedésünket. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy már el is értük szent céljainkat, ha valami “eredményes prog- rammot” folytatunk le valahol. Bizonyságtételünk alapját egyedül a helvi egyháznak a többi helyi gyülekezettel való közössége alkothatja. Istennek gyermekei irányában való céljait a helvi közösségekben lehet elgáncsolni vagy megvalósítani. E mi mostani összegyülekezésünknek fontos döntései és elhatározásai csak akkor nem maradnak hiábavalóságok, ha a helyi gyülekezetek és eevházi tanácsok veszik azokat, megtárgyalás alá és gondoskodnak a kivitelükről. Ezen a ponton kell a mi Krisztusban való egységünknek tényleges hatóerővé válnia és az egyének széttöredezettségének újra megépülnie. Nekünk azonban még arról a másik közösségről is bizonyságot kell tennünk, amely egyetemes, mert isteni. Ahogy a missziók munkaterén bizonyságot tudtunk tenni a Krisztus testében való tagságunk mellett, dacára nemzetiségi eszme forradalmi és más vallások felekezeti fellángolásainak, úgyanúgy kell nemzetközi viszonylatban is éber bizonyságot tennünk a mi Urunk kibékítő evangéliuma felől. A keresztyén lelkiismeret nem nyugodhatik meg addig, amig Istennek a jóakarata a földön létre nem hozza az emberek testvériségét. A faji megkülönböztetés és elkülönítés, bár ismételt elítélésben részesül, még mindig megvan az egyházakban. Nagyon komolyan el kell ítélnünk ezt a keresztyén-ellenes magatartást és gyakorlatot, bár ugyanakkor el kell ismernünk a saját magunk mulasztását is. Hálásak vagyunk azért a vezetésért, amit az Egyház nyújt, amikor a küzdelem közepette keresztyének felállanak, hogy egy igazságosabb és test- vériesebb Amerika oldalán számítsák be őket. Isten adjon kitartást azoknak, akikben megértés és bátorságot azoknak, akikben szeretet van. A hit és remény egysége. A mi Krisztusban való egységünk reménységet ad. Nem kell várnunk a teljes egység elérésére ahoz, hogy már is megtapasztaljuk annak az életnek teljességét, mit Isten ad nekünk. Isten azt várja tőlünk, hogy Őt ebben a széttört világban szolgáljuk. Az, ami az egységet nehézzé teszi, kötelezővé is teszi azt. Mi tudjuk, hogy az egység Istentől van, Aki Jézus Krisztusban kijelentette a maga akaratát és kitöltötte a maga SzentLelkét. Minket arra hív, hogy jelentsük az Úr eljövetelét, Aki már most is mindeneket magához gyűjt az Isten szeretetének ereje által. Ebben a bizonyosságban megyünk tovább is együtt előre! Isten tegye teljessé egységünket és adja reánk mindegyikünkre az Ő áldását és kegyelmét! Dr. Charles E. Schaeffer a Magyar Egyházkerület bronz-láblájával, melyen tiszteletbeli elnökké lett megválasztásáról értesítették.
