Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)

1958-01-01 / 1. szám

s5> I 73

Volume LVIII., Number 1. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancasler, Pa., Jan. 1, 1958.

8 35 3

EGYHÁZUNK ELNÖKÉNEK ÚJÉVI ÜDVÖZLETE fr»*****Az Egyház elnökének e már szokássá vált újévi üdvözlete most a MESSENGER december 31.;ikén és a FRIEDENSBOTE meg a REFORMÁTUSOK LAPJA január 1.-én megjelenő számaiban fog napvilágot látni. Megírni azonban hetekkel előbb kell, hogy legyen ideje a szerkesztőnek, a szedőnek, a hiba-javitó meg tükör-készítő, aztán a gépkezelő és postázó mesterembereknek azoknak a titokzatos, színfalak mögött lefolyó foglalkozásoknak az elvégzésére, amik egyházi lapjainkat eljuttatják pontosan az Ön kezébe, kedves Olvasónk. Mindezek megmagyarázzák, hogy miért kellett ezt az újévi üdvözletét Hálaadás Napján megírni. Ennél jobb és alkalmasabb napot keresve sem találhattam volna e feladatra.

Mert az Evangéliumi és Református Egyház népe valóban hálaadással tekinthet vissza az 1957.-ik esztendőre és a nagy várakozással és olyan odaszentelésnek a friss vállalkozó kedvével nézhet az 1958.-ik év elé, ami egyedül csak hálás szívekből fakadhat.

Minket pedig különösen megáldott az Isten azzal a kiváltsággal, hogy — negyedszázad alatt második ízben — a mi felekezeti életünket tettük fel az Ő oltárára, hogy használja fel azt “az egyházak egységnélkűliségének” meggyógyí- tására és arra, hogy nagyobb valósággá váljék “a mi Krisztusban való egységünk”. Megtettük az első határozott lépéseket a KRISZTUS EGYESÜLT EGYHÁZÁNAK a megalapítása irányában.

Hogy az Egyesítő Egyetemes Zsinat nem csupán valami üres mozdúlat volt, azt bizonyítja az a tény, hogy a Kongregácionális Keresztyén Egyházakkal való egyesülésünk minden hatósági fokon elevenebbé lesz és állandóan előbbre halad. Úgy itt az országban, mint tengereken túl működő szerveink már együtt végzik a tervezgetést is éppen úgy mint a munkálkodást is, közös együttműködésben ott,

ahol ez idő szerint még nem lehet többről szó, mint együttműködésről, de teljes egyesülésben és munkájuknak egyesítésében ott, ahol már ez is lehetséges.

Október hó végén az Egyesítő Egyetemes Zsinat által kiküldött Végrehajtó Tanács és három más terv-készítő csoport megtartották az első teljes-létszámú közös gyűlésüket. Ez utóbbiak között ott volt az alkotmányt készítő bizottság, a hitvallást készítő bizottság, végül pedig a missziói, jótékonysági és közigazgatási alapokhoz szükséges pénz kérésének, begyűjtésének és szétosztásának módszereit kitervező, vagyis az Egyesült Egyház pénzügyi berendezkedését előkészítő bizottság is.

A negyedik tervezési csoport most van szervezés alatt, szintén az Egyesítő Egyetemes Zsinat határozatából kifolyólag. Ezt ideiglenesen a területi beosztások változtatásait tanúl- mányozó kilences bizottságnak nevezzük. Ez foglalkozik a társúlások, konferenciák és egyházkerületek uj beosztásánál figyelembe veendő földrajzi és egyéb tényezők megvizsgálásával. A kilenc tag közül kettő konferencia-szuperintendens, kettő egyházkerűleti elnök, kettő lelkész és három presbiter, és pedig ez utóbbi két csoport mindegyikében az egyik olyan tag, aki benne van az alkotmány-készítő bizottságban is.

Amíg a tervezgetéseknek e lépéseit rójjuk, ugyancsak bátorít bennünket az a sok különböző kezdeményezés és uj elképzelés, amivel az egyházkerületek, konferenciák és társúlások a saját programmuk keretei között hoznak létre a közösséget és együttműködést előmozdító alkalmakat.

Annak bizonyságára, hogy a Krisztus Egyesült Egyháza csakugyan valósággá válik — ahogy mondani szokták — még a közlegények sorai között is, hadd említsek egy párat azok közül a folyton szaporodó érdekes újdonságok