Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-02-15 / 4. szám

14

REFORMÁTUSOK LAPJA

ebbe a bányavidéki körzetbe küldte le, a Református Egyesület régebbi támogatásának reménységében. Böszörményi István egyházkerűleti elnökünk alkalmat adott arra, hogy beletekinthettünk Mircse lelkészünk november havi munkanaplójába. — Kettős hivatalának minden ágát felölelő, kimerítő részletességgel készült jelentés ez, amiből sok fiatal lelkészünk tanúlsággal olvashatná ki az élete alkonyatán járó idős lelkésznek rettenthetetlen bizodalmát, csüggedni nem akaró lelkesedését és hallatlan önfeláldozását. Betegen, hóban, fagyban, jeges és folyton kanyargó hegyi utakon hajtva öreg kocsiját, fárasztotta a maga mélyen érző, de súlyosan beteg szívét. E hónap alatt negyedfélezer mértfölnyi útat tett meg. Ekkora lelkesedés láttára méltán állottak mellé megújúlt hitbuzgósággal a mi derék elöljáróink: Thorpeon Beren- tés József gondnok, Mészáros István algondnok, Radnóczy József pénztáros, Loganban Fülöp (Phillips) Gusztáv gondnok, Veres Lajos pénztáros, Pocahontason Szűcs Albert gondnok, Szabó János pénztáros, Soós Ferenc ellenőr. — Reformációi, hálaadásnapi Istentiszteleteket tartottak — sőt mindegyik központban száz dolláron fölül gyűjtöttek a magyarországi segélyalapra, és ruhákat is nagy meny- nyiségben. Nagy Gáspár bádogosmester testvérünk ingyen vállalkozott templomunk ablakainak megjavítására. Itt is a mi hűséges asz- szonyaink a legbuzgóbbak: ők gyűjtik a ruhát, sőt az adományokat is, és ők látják el az összejöveteleket — meg a vándor-lelkészre is ők viselnek gondot. Megilletődött szívvel olvastuk ezt a hőskölteménynek is beillő bizonyságtételt, amelyben a hanyatló zászlót Krisztusnak ez a testben megtört, de lélekben törhetetlen bátorságú szolgája emeli föl és viszi félelem és aggodalom nélkül, mert Krisztus vitézéhez nem illik sem a félelem, sem az aggodalom. “Akik bíznak az Úr Istenben nagy hiedelemmel: azok nem vesznek el semminémű veszedelemben; mint a Sión hegye megállnak, nem ingadoznak!”

ÉVI JELENTÉSEK. Éveken át követett gyakorlatunkhoz híven, a beérkezés sorrendjében fogjuk ismertetni a szerkesztő címére beérkezett gyülekezeti jelentéseket. Eddigi gyakorlatunkat kibővítjük azzal, hogy a beérkezés sorrendjében hírt adunk a már kézhez vett jelentésekről. — Mindegyiknek ismertetésére sor kerül, amint lapunk szűk tere engedi. Minden számban betűrendben hozzuk gyülekezeti híreinket. Eddig beérkezett jelentések: Elyria, Columbus.

COLUMBUS (ER)

Lelkész: Marsalko József

Az évi jelentés szép nyomtatott fedőlapjáról az uj épületrésszel megnagyobbított templom képe mosolyog reánk. A két nyelven közölt lelké- szi jelentést (mit lapunk másik helyén olvashatnak olvasóink) Szántó Sándor főgondnok és Finta Márton gondnok jelentései követik; mindegyikből értékes adatokat tudunk meg a gyülekezet múlt évi munkájáról. Ebben az évben érte meg az egyház ötvenedik esztendejét; a jubileumon Böszörményi István egyházkerűleti elnökünk is részt vett. A Varrókor ez alkalomra szép uj szőnyeggel borította be a templom padlóját. A templomépület és az egész egyházi birtok fenntartásában és szükségleteinek ellátásában számos presbiterünk és egyháztagunk állandóan segédkezett, ami mindig pénzmegtakarítást jelent. A nyári magyar iskolába 27 gyermek járt; a vasárnapi iskolának tíz tanítója és osztálya volt; Mrs. Irma Rose- nauer szuperintendens négy évi működése alatt igen szép előmenetelt tettek. A szorgalmasan munkálkodó Lorántfy Nőegyletnek Oláh Mihály- né volt az elnöke; ez a testület is jubilált: 35 esztendeje volt megalakításának. A 2,000 dollár kiadással dolgozott Varrókörnek Wilma Barton volt az elnöke; tevékenységüknek felsorolása is ékes bizonyság működésük felől. A Gadnai János elnöksége alatt működött Churchmen’s Brotherhood nagy segítségére volt az egyháztanácsnak az épületek fölötti gondviselés különböző munkáinál; ugyanakkor azonban minden összejövetelüket lelki épülésükre is fordítják. A Youth Fellowship elnöke ifj. Kőmíves Sándor volt; tevékeny részt vettek nemcsak városuk sportéletében, hanem a környék keresztyén ifjúsági munkájában és összejöveteleiben is.

Az egyháztanácsnak nyolc tisztviselője, tíz rendes és négy tiszteletbeli tagja van. A múlt évben 6 keresztelés, 3 esketés, 14 konfirmálás és 11 temetés történt. Utóbbiak között volt Boros István, az egyháznak több mint negyven éven át hűséges orgonistája, többszörös főgondnoka és presbitere; lapunknak is lelkes képviselője éveken át. Az Istentiszteletek látogatásáról közölt pontos statisztikai kimutatásból megállapíthatjuk, hogy az angol nyelvű gyülekezet már itt is népesebb a

NAGYON FONTOS!

Akár egyéneknek, akár csoportoknak a Kilmer - táborból kihozatala érdekében mindenkinek okvetlenül e címre kell írnia: CHURCH WORLD SERVICE, 1720 Chauteau Avenue, St. Louis 3, Mo. Onnan azonnal elindítják kérése intézését. Tehát NE a táborba írjanak ily ügyben.

magyarnál: 6,694 templomlátogató közűi 2,835 a magyar, 3,859 pedig az angol Istentiszteleteken vett részt. Hasonló a megoszlás az Úr asztala körűi is: 907 úrvasorázó közűi 393 a magyar, 509 az angol kommúnió- ban részesült. Az úrvacsorázók száma ez évben 77-tel nagyobb volt, mint az előző esztendőben. Itt kellene megemlítenünk az egyháztagok számát is, de ez az adat nincsen benne a minden másról szépen tájékoztató évi jelentésben. A tagsági dijakat, adományokat, missziói járúlékokat pontosan közlő kimutatás — igen helyesen — a gyermekeket is felsorolja; ezért le kellett mondanunk a teljes jogú tagok megszámlálásáról, amit hiba nélkül nem állapíthattunk volna meg. Annál nagyobb pontossággal közli a jelentés az egyházi pénztár kimutatását, mit ifj. Tóth S. Mihály pénztáros és Bényi József ellenőr terjesztettek be. Ebből megtudjuk — még havonkénti kimutatásban is — hogy a bevételek összege 12,941 dollár volt, amihez az előző évről áthozott 3,771 dollár maradványt is hozzászámítva, e 16,- 712 dollárból kiadtak költségeikre 11,064 dollárt és így az idei évre áthoztak 5,648 dollár pénztári maradványt. Tagsági dijakból 3,676 dollár, templomi persely- és más adakozásból 2,497 dollár, jubileumi adakozásból 1,953 dollár, bazárból 1,131 dollár jött be, magyar segélyezésre pedig az év két utolsó hónapjában 627 dollár. Az egyház minden tagjának járatja magyar vagy angol egyházi lapjainkat; a kettőért együttvéve 174 dollárt fizetett egész esztendőre.

Van még egy nagyon dicséretes része a szép füzetnek, amit nem hagyhatunk megemlítés nélkül. Úgy a lelkész, mint a füzet végén Rose Kőmives, a Varrókor egyik lelkes tagja, mindenkit felsorolnak, akik-