Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-04-01 / 7. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA Beretz lelkészünk több mint két teljes hónapot töltött ebben a missziójában, Bécsben volt a hivatala az Egyházak Világszolgálata irodáival kapcsolatban, és hogy milyen útazásokat tett a magyar reformátusok felkeresése érdekében, azt már ‘egy cikkében elmondta lapunk olvasóinak, és még más cikkekben is folytatni fogja tapasztalatainak érdekes elbeszélését. Visszatérése után előbb a keleti egyházmegye lelkészeinek gyűlésén, majd a Lelkészegyesűlet keleti körzetének az összejövetelén számolt be útjáról. Mindegyik gyűlés résztvevői örömmel és Isten iránt való hálaadással állapították meg, hogy milyen odaadó és hűséges munkát végzett kiküldöttünk e-nehéz feladat ellátása érdekében. Őszinte köszönettel tartozunk neki: valóban megfelelt várakozásunknak és tisztességgel elvégezte a reá bízottakat. A hegyek közt egy hét alatt félezer református menekültet szedett össze, kik közűi a legtöbben ma már itteni gyülekezeteink gondozásában élnek. Beszámolójának adatait majd megtudjuk az ő írásaiból, azokat most itt nem soroljuk fel. Itt csak annak a fájdalmunknak adunk kifejezést, hogy ezzel a kiküldetéssel bizony nagyon elkéstünk. Nem Beretz lelkészünk késett: ő azonnal ment, mikor küldték. A küldéssel késtünk. Mire észbe kaptunk: már tömérdek református ment el Európa, Ausztrália és Dél- Amerika különböző országaiba, meg Kanadába. Mélyen fájlaljuk, hogy nem lehettünk segítségükre az uj életkezdésben, és nem nyújthattuk nekik, nagy veszteségeik fölött fájdalmukban, a mi gyülekezeti életünk vigasztalásait. Oda sorozzuk ezt is magyar sorsunk örökös tragédiái közé. — Ahogy Tisza István mondta utolsó szavaival: “Ennek így kellett történnie.” LAPOT MENEKÜLTJEINKNEK! Kiadóhivatalunk már is számos rendelést kapott amerikai gyülekezetektől, melyek otthont nyújtottak menekültjeinknek. Ezek a gyülekezetek jól megértették, hogy uj testvéreiknek minden szükséglete közűi legsürgősebb a MAGYAR nyelvű keresztyén vallásos és egyházi lap; nem is késtek hát az előfizetési dijak beküldésével. Tudjuk, hogy majdnem minden magyar református gyülekezetünkbe kerültek menekültek; szeretettel kérjük hát egyházainkat vagy ezeknek nőegyleteit: küldjék be mindegyik ilyen családjuk vagy magános tagjuk részére a kedvezményes évi előfizetési dijat: két dollárt. Amelyik menekültünkért nincs aki fizessen, küldje he nevét s címét: félévig ingyenesen küldjük lapunkat. Ha akkor kérni fogja: szívesen hozzáadjuk a második félévet is. Isten hozta őket közénk! “A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAT IS BELEÉRTVE” Irta: Dr. Vassady Béla E cikk címéül szolgáló közbeszúrt bővítményt a Református Egyházak Világszövetsége Amerikai Körzeti Tanácsának Atlantic Cityben hozott határozatából emeltük ki. Igen nagy a hordereje ennek a nem meggondolatlanúl odavetett mondatrésznek. Azt akarja kifejezésre juttatni, hogy a Tanács legjobb megítélése szerint nemcsak a világ szabad, demokratikus országaiban élő református és presbiteriánus egyházak, hanem még az elnyomatás alatt élő magyar nemzet református egyháza is minden bizonnyal folytatni fogja a magyar kormánnyal szemben való ellenállását, ha és amennyiben az egyházi vezetők közül többet is börtönbe vetnek, elnémítanak, félretesznek, vagy állítólagos vétkekért bármi más módon üldöztetést kell szenvedniük. Az októberi forradalom után magától értetődik, hogy az amerikai református és presbiteriánus egyházak ily várakozással és reménységgel tekintenek a magyarországi református egyház magatartása elé. Elvégre az orosz csapatok november negyediki támadása előtt, az egész magyar nemzet önkéntes forradalomba lépésének szabadságharcos napjaiban, az egyházi életben is olyan események játszódtak le, amelyek az egész világ számára nyilvánvalóvá tették, hogy a magyarországi református egyháznak is szüksége van megújúlásra, vezetőiben és szervezetében egyaránt. Ezt a lelki és szervezeti újjáépülési folyamatot viszont nem akadályozhatják meg az orosz szuronyok, sem pedig e szuronyok erdejére és erejére építő bábkormány. E megújhodási és újjáépítési folyamat legfőbb feltétele az egyház szabadsága. Ennek viszont egyik szimbolikus jele és záloga a forradalom napjaiban követelt teljes tisztújítás foganatosítása. Az Amerikai Körzeti Tanács határozata magától értetődően feltételezi tehát, hogy ez a tisztújítás meg is történik. Eddig az általános gyűléstilalom késleltette, de április vagy május hónapban bizonyára be fog következni. S akkor elérkezik majd az ideje annak, hogy a gyülekezetek tényleg olyanokat válasz- szanak meg az egyház vezetőiül, akikben megbíznak, nem pedig olyanokat, akik csupán a kormány bábjai. S a külföldi és a magyar- országi egyházak között igaz és bensőséges kapcsolatok kiépítésére és ezek megerősödésére is csupán az ilyen választások után kerülhet sor. Sajnos, az Atlantic City-i határozatok nvil- vánossá tételével egyidejűleg olyasmiről értesültünk, ami hazai anyaegyházunk újabb gúzsba-
