Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-02-15 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 nek valamilyen munkájáért köszönetét mondhatnak. Jól tudjuk mindnyájan, hogy a felsoroltak között senki sem volt olyan, aki várta volna ezt a köszönetmondást — de éppen olyan bizonyos az is, hogy a nem várt és mégis szívesen adott elismerés annál kedvesebb. Mi pedig mindnyájan követhetjük a jó példát, mit e jelentés nemcsak egy téren ad. Lehet, hogy valamikor régen talán népesebb volt ez a gyülekezetünk, ámbár ebben sem vagyunk bizonyosak; de az a meggyőződésünk, hogy az elmúlt ötven esztendő alatt aligha volt ilyen öntudatos és erőteljes az előhaladása abban, Aki a Fő: a mi Urunk Jézus Krisztusban. Legyen hát ez az esztendő a réginél is gazdagabb uj félszázadnak méltó elkezdése! ELYRIA (ER) Lelkész: Novák Lajos Az idén ennek az egyháznak az évi jelentése érkezett be elsőnek a szerkesztő kezéhez. Azonnal hozzáfogott olvasásához és nem is tette le addig, míg végig nem ment rajta. És akkor őszinte hálaadásnak az imádsága szakadt fel szívéből: megköszönte mennyei Atyánknak mindazt a sok áldást, amiben ezt a gyülekezetünket a múlt esztendő folyamán is részesítette — és azon fölül még valamit. Azt, hogy idáig jutottunk. Milyen nagy útat tettek meg gyülekezeteink az alatt a negyven év alatt, ami ennek a gyülekezetnek a megalakúlása óta eltelt! Milyen más az életük, a munkájuk — és a gyümölcstermésük! Minthogy e gyülekezet életét és munkáját belülről ismeri, az évi jelentések mesz- szelátóján keresztül jól ismert személyeket és tényeket lát meg. És azért meri mondani, hogy amerikai magyar református egyházaink kö-. zött a legelső sorban áll Elyria. Nem azt jelenti ez a megállapítás, hogy a legnépesebb egyházunk — Úrvacsorával élő tagjainak száma 516, a múlt évben Úrvacsorát nem vett tagoké még 106, tehát a nyilvántartott egyháztagok száma 622, a még meg nem konfirmált gyermekeké 226, az összes lélekszám tehát az egyházban 848; — nem is volna jobb, ha többen volnának: ez a legmagasabb szám, ami mellett ilyen intenzív munkát lehet végezni, mint amilyet ebben az egyházban végeznek. Nagyságra nézve tehát Elyria messze jár a mi úgynevezett “nagy'’ egyházainktól — de ebben van egyik főereje. Mint a lelkészi jelentés is mondja, “bármely egyháznak is a legnagyobb gondoskodása az egyéni tagra irányúi. Főfeladata, hogy arra bírja őket, hogy adják oda életüket Istennek, Aki Krisztusban a mi Atyánk. Az egyház célja, hogy a vallást valósággá tegye tagjai életében. Legfőbb törekvésünk minden tagunknak Krisztusban való élő hite! Hogy hányán olvassák és tanúlmá- nyozzák a Bibliát, azt mi nem tudhatjuk. Hogy hányán élnek irnád- ságos életet, azt sem ellenőrizhetjük. Csak reménykedünk, hogy tagjaink nem hanyagolják el ezeket az idvességükre vezető útakat. Az Istentiszteletek látogatottsága jó volt, tagjainknak egyházuk iránt való_ érdeklődése aligha volt valaha is nagyobb.” Ez utóbbi megállapítást már bizonyítékok is alátámasztják. Az egész böjti időszakban minden vasárnap délelőtt három Istentiszteletet kellett tartani: kettőt angolúl és egyet magyarúl. Akkor rendezte meg az egyháztanács azt a kettős- célú mozgalmat, aminek egyik célja az egyháztagok meglátogatása, a másik pedig minden vasárnap templomba jövetelükre való buzdításuk volt. Az utolsó vasárnapon Egyházunk evangelizálási bizottmányának főtitkára háromszor prédikált és úgy az ő, mint az egyháztanács megállapítása szerint a mozgalom kitűnő eredménnyel járt. Ősszel ennek a mása volt a Kingdom Roll Call, aminek akkor külön jelentőséget is adott Egyházunk uj programmjának a megismertetése, amit a következő három évre szabott ki az ősszel tartott egyetemes zsinat. E célok megvalósításának érdekében minden tagunktól heti 15 centet kér Anya- szentegyházunk. És elyriai egyházunk tagjai a múlt évben — először — teljes összegében meg is fizették a tőlük kért 2,585 dollár összegű missziói hozzá járúlást, az apportionment összegét. (Az 1956.- ik évi kimutatás e sorok írásakor még természetesen nem lehet kezünk között, de azt már is megállapíthatjuk, hogy az 1955.-ik évben egyetlenegy magyar gyülekezetünk sem fizetett be ily nagy összeget Egyházunk közpénztárába. ■— Igaz, hogy abban az évben Elyria sem fizetett még ennyit.) Ha már pénzügyekről beszélünk, adjunk róluk teljes képet. Ezen a téren valósággal a csodák világába vezette el Istennek Lelke ezt a hívő és bízó gyülekezetei. Két évvel ezelőtt kezdtek hozzá templomuk, iskolahelyiségeik, nagytermük és konyhájuk megnagyobbításához. Ez az építkezés százezer dollárjukba került. És a múlt év derekán már nem volt semmi adósságuk! Jól mondja lelkészük, hogy ez volt a legméltóbb ünneplése a negyven éves jubileumnak. Annak idején lapunk már megírta, hogyan vitte véghez velük jó Istenünk ezt a csodát. Legháládatosabb eszközei bizonyosan a nők voltak, akik között talán sehol nem folyik olyan munka- megosztással az egyházi munka, mint Elyriában. Nőegyletünk négy körre oszolva, az ifjabb nők csoportja pedig öt körben dolgozott. Dorcas Guild, Lydia Guild, Rebecca Guild, Ruth Guild, Martha Guild — és mind a magyar, mind az angol csoportoknak közös tisztviselő-kara vagy intéző-bizottsága, mely egységes mederben irányítja az egész munkát. Mindegyik Guild titkára külön jelentésben számol be csoportjának működéséről és boldognak érezné magát a szerkesztő, ha ezeket a jelentéseket szóról-szóra leközölhetné — bár több oldalt elfoglalnának lapunkból. De az a meggyőződésünk, hogy még nagyon sok egyházunkban sokat tanúinának belőlük a női munka vezetői. Ajánlanánk, hogy kérjék el e jelentéseket az érdeklődök az elyriai lelkészi hivataltól. A számokból is hadd közöljünk nehányat: 25 keresztelés, 2 esketés, 10 temetés, 36 konfirmálás, összesen 74 uj tag az éven, köztük nyolc menekült is. Bevételek összege 36,- 606 dollár, kiadásoké 30,629 dollár, maradvány 5,976 dollár — adósság nincs. (Az egyik Guild megint építkezést tervez: uj nursery kell, hála Istennek!) Az angol gyülekezet kiváló gondnoka, Szanyi Lajos, a Brotherhood megszervezésén dolgozik. Vasárnapi iskolában 12 tanító és osztály, 130 növendék; nyári iskolában 117. Tóth János magyar gondnok az épületek nagyszerű állapotáról tett jelentést, Fazekas Pál a segélybízottság elnöke a menekültek támogatásáról. Hát a három énekkarról hogy hallgathatnánk? — Lois Penfield a direktoruk, az ifjúsági munkáé pedig Connie Koch és Lester Gorbics. — És. óh hány más érdemes munkásról és érdekes adatról kellene még megemlékeznünk, ha helyünk engedné! A lelkésznek és minden tagjában munkás családjának odaadó szorgalmáról, mit 17 éven át végeztek ebben az egyházban; 25 éves lelkészi jubileumáról már előzőleg megemlékeztünk. Hadd küldjük hát mindnyájuknak boldog elismerésünket és őszinte nagyrabecsülésünket, beleértve ebbe az egész gyülekezetei és annak minden buzgó munkását is. Az uj esztendőben is maradjon rajtuk jó Istenünknek további gazdag áldása!
