Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-02-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 vasfüggöny mögötti országok egyházai is. Sem ‘éhség’, sem ‘meztelenség’, sem ‘veszedelem’, sem ‘fegyver’ el nem tántoríthatta őket ‘az Istennek szerelmétől, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban van’. De mert mi is, akik a szabad Nyugat országaiban lakunk, egyek vagyunk velők ‘az Úr szerelmében’, ép ezért minket sem szakíthatnak el tőlük, sem pedig őket mitőlünk élet vagy halál, fejedelemségek és hatalmasságok, jelenvaló és elkövetkező események. “Isten az egész emberiséget ugyanazon egy vérből teremtette s ugyanazon egy emberi vérnek hullásával váltotta is meg. Krisztus váltsághalála a világ egységének egyetlen feltétele és záloga. A vasfüggöny mögötti országok keresztyénéinek lelkében az ‘elméleti Jézus-kép’ átadta helyét a ‘személyes Megváltóinak’. A személyes Megváltó pedig ‘kozmikus Krisztussá’ nőtt előttük, a világegyetem végső és feltétlen Urává, aki ugyan sohasem Ígért nekünk testi, gazdasági vagy politikai biztonságot, de annál inkább végső diadalmat. És mert Ö tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, ép ezért Kelet és Nyugat, Észak és Dél egyaránt Őbenne találkoznak. Egyedül Ő tekinthető a világ reménységének.” — Kik és mikor fogják használni ezt az Istentiszteletet? “Az idén március nyolcadikén lesz az egyetemes világimanap. Annak a napnak minden órájában Isteni- tiszteleteket tartanak a világ különböző földrészén és országaiban. Az első Istentisztelet a Tonga Szigeteken lesz. Majd a hatvanöt nyelvre lefordított istentiszteleti formát száznegyvenkét ország különböző templomaiban fogják használni, időrendileg követve a földgömbnek a nap felé fordulását. A legutolsó Istentisztelet St. Lawrence Szigetén lesz, Alaskában. Ez Istentiszteletek perselypénzadományaiból körülbelül másfél-két millió dollárt remélnek, amely összeget azután különböző lelki és egyházi szükségletek kielégítésére fogják fordítani.” Még csak egy kérdésünk volt a már úgyis hosz- szúra nyúlt “interview” keretében. Kiváncsiak voltunk, hogy ő maga hol fogja tölteni március nyocadikát, az egyetemes világimanapot? “Közel ötven helyre kaptam arra a napra meghívást” — válaszolta. “Többek között az ország fővárosába, Washington, D. C.-be is. De mert Lancaster asszonyai ragaszkodtak ahoz, hogy legalább a nap egy részét velők töltsem, így azután Lancaster és Philadelphia között fogom a napomat, mint előadó, megosztani. De lélekben leginkább azokkal leszek, akikhez most még nem mehetek el, de akiket mindennél inkább szeretnék viszontlátni: magyarországi asszonytestvéreimmel. Férjemmel együtt imádkozásainkban mindenkor könyörgünk azért, vajha egyszer már jó szerencsés út adódnék nekünk Isten akaratából, hogy hozzájuk mehessünk. Mert kívánjuk őket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessünk velük az ő megerősítésükre. Azaz, hogy együtt felbuzdulhassunk ná- lok egymás hite által, az övék pedig a mienk által.” A világimanapi Istentisztelet egy angol nyelvű példányával a kezünkben vettünk búcsút Vassady Bélánétól. Lapunk legközelebbi számában, magyar fordításban, fogunk majd közölni részleteket belőle. AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL (Folytatás a 2.-ik oldalról) azt a jogát, amivel vallásos életüket gyakorolhatják és meggyőződésüket terjeszthetik. Azt remélik, hogy Nőidé tanárral, aki az Egyházak Világtanácsának a kiküldöttje az Egyesült Nemzetek szervezetében, vele mehet Dr. Mackay princetoni theo- lógiai elnök is, mikor vizsgálatot tartanak a colombiai vallásüldözések hivatalos megállapítása érdekében. Megengedik-e a szerencsejátékokat? — A canadai parlamentnek az a bizottsága, melyet a szerencsejátékok kérdésének a megvizsgálására küldöttek ki, megtette jelentését és abban azt ajánlotta, hogy az országos lutri-játékokat ne engedélyezzék, ellenben bingo és hasonló játékokra adjanak engedélyt kluboknak vagy más szervezeteknek, ha nyereményeik összege nem haladja meg az ötezer dollárt és ha a teljes tiszta jövedelmet vallásos vagy jótékony célra fordítják. Valószínű, hogy a parlament következő ülésszaka még nem fog dönteni ebben a kérdésben, de az bizonyos, hogy amikor tárgyalásra kerül, az össze protestáns egyházak minden erejükkel tiltakozni fognak a bingo és más játékok törvényesítése ellen, valamint a vallásos és jótékonysági célokra megengedhető kivételezés ellen. Róma befolyásolja a választásokat. — Mexicóban a római egyháznak tíz érseke és 32 püspöke van. Október hónapban ez az egész főpapság együttes nyilatkozatot adott le a hírlapokban, arra sürgetve az egyház híveit, hogy kötelességüknek tartsák a választásokban való részvételüket: éljenek szavazati jogukkal. Azt mondták, hogy az egyház és ennek hivatalos szervezetei semmiképpen nem avatkoznak bele a választások irányításába, de a hívek könnyebb eligazodására hét elvnek a betartását kötik a szívükre. Ezek közül három arról szól, hogy a hívek csakis olyan politikai párthoz tartozzanak, amelyik nem próbál szembeszállni Isten és az egyház jogaival, és csak olyan jelöltre szavazzanak, aki a legtöbb biztosítékot adja a közjó és az Isten meg az egyház jogainak tiszteletben tartására nézve; ahol pedig a hívek nem volnának bizonyosak jelöltjeik felől: ott for dúljanak papjaikhoz és főpapjaikhoz, akik a gyóntatószékben is készséggel fognak szolgálatjukra állani. — Természetesnek tarthatjuk, hogy a liberális politikai pártok azonnal a leghatározottabban szem- beszállottak ezzel az alkotmányellenes merénylettel, amivel a főpapság bizonyára oly irányban indított mozgalmat, hogy visszaszerezze 1867-ben elveszített politikai hatalmát. A választások csak 1958-ban lesznek, de Róma jól tudja, hogy idejében meg kell kezdeni támadását, ha győzni akar. A buddhizmus ébredése. — Ismételten közöltünk már híreket a buddhista vallás nagyarányú ébredési mozgalmáról. A legújabb és fölöttébb érdekes hír az, hogy a ceyloni buddhisták nagy gyűjtést indítottak: egy millió rúpiát (amerikai pénzben 210,000 dollárt) akarnak összegyűjteni arra a célra, hogy abból misz- szionáriusokat küldjenek — Európába! — Ami megint csak annak a bizonysága, hogy Ázsiát nem lehet megnyerni sem fegyverrel, sem azokkal a “dolgokkal”, amiket mi olyan nagy becsben tartunk és amiknek a megszerzésére oly sokan odaáldozzák az életüket. A “pogány” országokat csak azzal nyerük meg vagy veszítjük el, hogy hogyan élik le saját életüket azok, akik a Krisztus tanítását hirdetik a szájukkal.
