Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-02-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 Minden próféta akkor válik prófétává, amikor Isten fölfedi előtte nagy végzéseinek valamelyikét, sokszor csak a legcsücskét. A pró- fétaság a predestináció felismerésében áll. — Ennek pedig az egész Szentírásban nincs teljesebb illusztrációja a József történeténél. Vannak közöttünk, akik már egy emberöltő óta hirdetik, hogy milyen csodálatos pár- húzam áll fenn a József története meg a mi amerikai magyar református népünk életsorsa között. Akkor talán még kevesen hittek szavuknak. Most már mindenkinek szeme láttára lesz nyilvánvalóvá ez a hasonlóság. Minthogy azonban Isten dolgáról van szó benne: fontos, hogy pontosan értelmezzük úgy a hasonló, mint az eltérő vonásokat. Lapunk terjedelme csak a nagyobbaknak az érintését engedi meg. Hét szűk esztendő szörnyű testi éhsége kényszerítette Jákob háznépét a kivándorlásra. Tizenkét esztendő óta éhezi és szomjuhozza a magyar nép a szabadságot; hogy mekkora volt a ráéhezése és szomjuhozása: azt az októbervégi események megbizonyították. Isten Józsefet azért küldte előre Egyiptomba, hogy mikor testvérei odajönnek, az ő kezében legyen az az erő, amivel fennmaradásukról gondoskodhatik. Az amerikai magyarokat is azért küldte ide az Isten hetven esztendővel ezelőtt, hogy mire ez a tömeges kivándorlás vagy helyesebben menekülés megkezdődik, legyen aki itt várja és fogadja hontalanná lett testvéreinket, és legyenek eszközök az Isten kezében, akik által az ő fennmaradásukról gondoskodhatik. Nem eltérés, hanem változat az, hogy József első emberré lett az országban. Mert bár mi amerikai magyarok egyetlen tekintetben sem lettünk elsőkké uj hazánkban, mégis egyfelől eléggé tiszteletes, másfelől eléggé tehetős lett itt fajtánk ahoz, hogy ezt a most reá váró feladatot vállallhassa. Nem hiányzik azonban az elsőség sem: most a menekülők az elsők — az egész világ minden szabad nemzetének a szemében és megbecsülésében. József hivatásának azonban nemcsak testi és azonnali feladata van, hanem van a messze jövőbe kiható és sokkal fontosabb lelki része is. A fennmaradás volt a közvetlen feladat; Isten üdvterve azonban még ennél is sokkal többről gondoskodott. “Csodálatos” vagy az újabb fordítás szerint “nagyszerű” szabadítás- ról beszél József nyelvével a próféta. József akkor még talán csak a testi éhségtől való megszabadúlást értette ez alatt; Isten Lelke azonban már akkor sokkal csodálatosabb és nagyszerűbb szabadúlást hirdet az ő ajkával, amit majd az egyiptomi tartózkodás befejezője, Mózes, fog végrehajtani, amikor a szolgaság házából kivezeti népét. A közénk érkezett menekültek számára sem a fennmaradás biztosításában merül ki Isten kegyelme. Ennél még nagyszerűbb szabadítást készített számukra az Ő üdvterve. Ezt is régen elvégezte, még a mi földünk teremtése előtt. Ide menekültjeink közűi sokan még sem tudnak róla. A mostani Józsefekre: reánk amerikai magyarokra vár az a feladat, hogy őket megmenthessük ezzel a csodálatos és nagyszerű szabadítással, ami a szoviet rabságánál is rosz- szabb szolgaságnak a házából menti ki őket. A bűn rabszolgaságából. Annak a Jézus Krisztusnak a váltságával, Akihez nekünk kell elvezetni közülük sokat. EZÉRT küldött ide minket Isten őelőttük 70-80 esztendővel, hogy amikor ideérkeznek, legyünk az Ő szerszámai, akik által gondoskodik fennmaradásukról ezen a földön és megmenti őket “nagyszerű szabadítással”. Imádkozunk, hogy méltóképpen vállallhas- suk e megújúlt József-hivatást. KISEBBSÉGI TÚLKAPÁSOK Az amerikai szabadgondolkozók szövetségének elnöke tiltakozást jelentett be a kongresz- szusnak azon döntése ellen, amellyel a polgári hűségeskü szövegébe bevétette ezt a két szót: “under God”. Szerinte az az állítás, hogy ez a nemzet “Isten alatt” van, ellenkezik az alkotmány első és tizennegyedik módosításával és rést üt az egyház és állam elválasztásának elvén. A zsidó nők szövetsége pedig az ellen emelte fel szavát, hogy az Uj-Testamentumból olvassanak fel az elemi iskolák tantermeiben. Szerintük ez már vallástanításnak a kísérlete, amit pedig az alkotmány kifejezetten tilt. Ezt a két tiltakozás — bármily képtelen túlzásnak tűnik is fel előttünk — mégis igen figyelemreméltó. Elvi szempontból vizsgálva, oda vezetne az ilyen álláspont, hogy ha bármely kisebbség kifogást emel akármennyire egyetemesen elfogadott vallásos gyakorlat ellen, ak- kór azt a gyakorlatot el kell ejteni, meg kell szüntetni, mert az sérti egyeseknek a meggyőződését. Pontosan idevág az a hírhedt chicagói eset is, amikor a televíziós programmról levették a Luther Márton életet mutató híres film bemutatását. A római papság ügyes rendezésével híveik tiltakozásokkal árasztották el a televíziós központot és ez engedelmeskedett nekik. Hiába tiltakozott az óriás protestáns többség: a Luther-filmet nem mutatták be. A történelemben éppen a mi korunkban láttuk és következményeiben még ma is látjuk, hová vezet a kisebbség zsarnoki fellépése.
