Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-12-15 / 22. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA hogy a két angyalnak mindegyiknek be kellett takarnia a szemeit. “Én azt hiszem, hogy kitalálom, mi ez” -— súgta a kis angyal csöndesen. “Ez volt a Meglátogatás, ugy-e?” “Igen, ez volt a Meglátogatás. Maga a Világosság szállott le oda közéjük és közöttük élt; — de egy pillanat múlva még betakart szemeiddel is meg fogod látni, hogy a világosság kialudt.” “De miért? Talán Ő nem tudta elviselni azoknak a sötétségét és értelmetlenségét? Vagy talán ide kellett Neki visszatérnie?” “Nem, az ok nem ez volt” — felelte az idősebb angyal, és hangja nagyon szigorú és nagyon szomorú volt. “Azok ott lent nem ismerték fel, hogy Kicsoda Ő, vagy legalább is csak egy maroknyi ember ismerte fel. Mert a legtöbben jobban szerették a maguk sötétségét, mint az Ő Világosságát — és a végén megölték Őt.” “A bolondok, az őrült bolondok! Nem érdemelték meg, hogy . . .” “Sem te, sem én, sem egyetlenegy angyal sem tudja, hogy miért voltak oly ostobák és oly gonoszok. De mi azt sem tudjuk megítélni, hogy ők mit érdemelnek vagy mit nem érdemelnek. A tény azonban valóságos igaz, hogy megölték a mi Dicsőséges Fejedelmünket, amíg Ő emberi testben közöttük volt.” “És ez lett a végük nekik is, gondolom. Látom, hogy az egész föld megint fekete és sötét lett. Ám jól van, én nem ítélek fölöttük, de bizonyosan nem is várhattak semmi egyebet.” “Várj még! Még mindig messze van a Meglátogatott Plánéta történetének a vége. Figyelj csak, de légy készen arra is, hogy megint el kell takarnod a szemedet!” A koromfekete sötétségben háromszor for- dúlt a föld és akkor hirtelen elviselhetetlen fényességgel ragyogott fel rajta egy ponton a Világosság. “Hát ez micsoda?” — kiáltott fel a kis angyal, gyorsan eltakarva szemeit a tündöklés eiől. “Azok bizony megölték Őt, de Ő legyőzte a halált. Széjjeltörte és meghódította azt, amitől azok közt a legtöbben félnek és remegnek egész életükben. Feltámadt és közülük néhá- nyan látták Őt és attól kezdve az Ő legtökéletesebben ragaszkodó rabszolgáivá lettek.” “Hála Istennek ezért is!” — mondta megkönnyebbülve a kis angyal. “Ámen! Most már nyisd ki a szemedet; a vakító fény megszűnt. A Fejedelem visszatért az Ő Világosság-Otthonába. De figyeld csak tovább is a földet!” Amíg tekintetüket továbbra is a vakító fényesség helyére szögezték, ott most fényes ragyogást láttak, ami lüktetett és dobogott. És ahogyan a föld tovább forgott és forgott, kicsiny világos pontok ragyogtak fel. Néhányuk csak pislogott és kialudt, de legnagyobb részük állandóan égett, és amíg tovább figyelték, a földgömb számos részén egész területek fölött eláradt ez a ragyogás. “Látod mi történik?” — kérdezte az idősebbik angyal. “Az a fényes ragyogás azoknak a hűséges férfiaknak és nőknek a társasága, akiket Ó ott lent maga után hagyott, és akik az Ő segítségével terjesztik a ragyogást, és most már a Világosság fényleni kezd az egész föld felett.” “Igen, igen” — mondta a kis angyal türelmetlenül. “De mi lesz mindennek a vége? Azok a kis fényes pontok egybeolvadnak-e valaha? Lesz-e ott is olyan örökös Fényesség, mint itt van a mennyben?” Az idősebb angyal lassan csóválta a fejét. “Ezt mi egyszerűen nem tudhatjuk” — felelte. “Mindez az Atyának a kezében van. Néha bizony kínszenvedés mindezt figyelni, máskor meg kibeszélhetetlen öröm. A vég még nem jött el. De azt hiszem, hogy most már megérted, miért van olyan nagy fontossága annak a kis labdának odalent. Ott Ő tett látogatást; Ő dolgozik ott most is az Ő tervén.” “Igen, látom, bár érteni most sem tudom. Azt azonban soha nem fogom elfelejteni, hogy ez a Meglátogatott Plánéta.” Dr. J. B. Phillips ★ ★ ★ Jegyzet. Dr. Phillips korunknak egyik leghíresebb lelkész-írója. Mint diák és tanár még hitetlen volt, de amikor egy presbiteriánus lelkész elvezette Krisztushoz, egész lélekkel az Ő hősies harcosa lett; a világháború alatt Londonban szolgált. Az uj-testamentomi könyveket, különösen az apostoli leveleket, igazi világsikerként írta át mai modern nyelvre; legújabb könyve az Uj-testamentomi Keresztyénség, mit New Yorkban a Macmillan Company adott ki; abból való ez a nagyon szépen megírt részlet, mit olvasóink is bizonyára lelki gyönyörűséggel fognak elolvasni. Uj-zélandi hírek. — Hírt adtunk már arról, hogy kongregácionális, methodista és presbiteriánus egyházak, meg a Church of Christ, egyesülni készülnek. Christchurch városában október végén a presbiteriánus egyház zsinati gyűlésében hozták először nyilvánosságra a nyár folyamán tartott szavazás eredményét, mely mindegyik testületben kedvező volt. Ennek következtében a zsinat nagy lelkesedéssel adott utasításokat az egyesülés hitelvi alapjainak elkészítésére, valamint a theológiai kiképzés egyesítésére nézve is. Elhatározták Billy Graham meghívását is az 1959.-ik évre. Tárgyaltak a mormon felekezet nagyarányú terjeszkedéséről is, Indonéziába pedig egy orvost és egy lelkészt küldtek ki a Bantam-kerűlet mintegy öt milliónyi lakossága közé, akikhez még nem mentek keresztyén misszionáriusok.
