Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-12-01 / 21. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 Lassanként a bábuk észrevették, hogy két csoportra oszlottak. A kevés ólombábú látta, hogy a sok papirbábú elhagyta őket, és hívták a papirbábúkat, hogy maradjanak együtt. De a sok papirbábú mind együtt látta magát, és úgy gondolták, hogy a kevés ólombábú távolodott el a papirbábúk népes társaságától. A papirbábúk a saját sokaságuk láttán meg voltak győződve arról, hogy ők az igazi bábúk, és az ólombábúkat hamis bábúknak nevezték. Kezdték erősen vádolni az ólombábúkat és azzal fenyegették meg őket, hogy majd ha megjön a Szoba Gazdája; akkor az ólombábúkat ki fogja dobni. A Szoba Gazdájának a kijelentésére hivatkoztak, aki megmondotta, hogy a nagy tömeget meghagyja, a kis tömeget pedig kidobja. Az ólombábúk szomorúan látták, hogy ők valóban milyen kevesen vannak. A látszat teljesen ellenük szólt. De emlékeztek a Szoba Gazdájának arra a kijelentésére, hogy az igazi bábúk a helyükön maradnak. Tudták, hogy ők sohasem mozdúltak el helyükről, ezért erősen hitték, hogy ők az igazi bábúk, és remélték, hogy a Szoba Gazdája nem fogja őket kidobni. Egy napon aztán váratlanúl megérkezett a Szoba Gazdája. Amint a szobába belépett, a Macska rémülten ugrott ki az ablakon. A Szoba Gazdája pedig ezt mondotta; “Most szétválogatom a bábúkat. Az igazi bábúkat meghagyom, a hamis bábúkat pedig kidobom.” Az összes bábút felszedte és az ablak párkányára helyezte őket. A papirbábúk kevélyen, tömegüket büszkén szemlélve helyezkedtek el az ablakpárkányon. Az ólombábúk alázatosan álltak és remegtek arra a gondolatra, hogy a Szoba Gazdájának hatalmában áll, hogy kivesse őket. De mégis, hittek az ő szavában és bíztak abban, hogy nem fogja őket kidobni. A Szoba Gazdája ráfújt az ablakpárkányra. A sok papirbábú egyszerre kirepült az ablakon. Olyan gyorsan kint találták magukat, hogy maguk sem tudták, hogyan kerültek ki. Az ólombábúkat pedig a Szoba Gazdája visszahelyezte a nadlóra és naponta foglalkozott velük. Könyveket keresünk megvételre Hat darabot a Horváth Sámuel által kiadott énekeskönyvből. Két példányt Kálvin Institúcióiból, magyar fordításban. Két példányt a Ceglédi - fordítású Uj- testamentomból. Keresők címe a kiadóhivatalban HALAD-E AZ “ADVANCE”? A Department of United Promotion fáradhatatlan utazó-titkára, Dr. Smith, ezóta már mindegyik magyar gyülekezetünkben megfordúlt és ismertette Egyházunk “Advance Program” néven ismert nagy vállalkozását, amit a következő három év folyamán kíván megvalósítani Egyházunk. A három évből az első a vége felé közeledik, természetszerűleg felmerül hát a kérdés, hogy megindúlt-e csakugyan ez a várt előbbrehaladás? Ez idő szerint még csak egyetlen mező felett van áttekinthető képünk, és ezt a képet Egyházunk főpénztári hivatalának havi kimutatásaiból kapjuk. A legutolsó — október havi — ilyen kimutatásból megállapíthatjuk, hogy igenis haladunk! Közegyházi költségvetésünket tudvalevőleg csaknem a kétszeresére emelte fel legutolsó zsinatunk, és ez öt millió dollárból október végén már több mint három millió dollár “apportionment” volt benn a pénztárban: félmillióval több mint az előző év ugyanezen időpontján. Világsegélyre való adakozásunk is jóval nagyobb, mint az előző év hasonló szakaszában. Magyar Egyházkerületünk is mozdúlt előre, ha nem is nagyon sokkal. Tavaly ilyenkor még csak nyolc százalékát fizette be “apportionment” kötelezettségének: ez idén már tizenkettőt. A céltól bizony még nagyon messze vagyunk; ez a befizetés még mindig a 34.-ik helyen tart bennünket egyházkerületeink között, ez pedig az utolsó hely, mert csak 34 egyházkerületünk van. Eddigi “apportionment” befizetésünk ősz- szege 7,187 dollár, holott e címen 57,875 dollárt vár tőlünk Egyházunk. Sokkal jobban állunk a Világsegély dolgában: a reánk eső 6,805 dollárból már 4,472 dollárt befizettünk. Egyházkerületünk gyülekezetei között egyetlenegy van, a- melyik már száz százalékban eleget tett kötelezettségének, és ez a valamennyi között alighanem a legkisebb egyházközségünk: a rossvillei, Staten Islandon. Igaz, hogy dollárban kifejezve nem nagyok a befizetései: a két célra együttvéve 189 dollárt kért tőlük Egyházunk. De ezeket a kvótákat mindenütt ugyanazon kulcs szerint állapítják meg, és így a legkisebb egyháznak a befizetése ugyanolyan dicsőséges teljesítmény, mint a legnagyobbé. Amikor hát elismeréssel adózunk Rossville gyülekezetének, hálát adunk Istennek, hogy megint a legkisebbet használja fel közöttünk, hogy a nagyobbaknak és a legnagyobbaknak is jó példát mutasson. — “Efratának kicsiny Bethleheme” fölött ragyog a karácsonyi csillag. Reméljük azonban, hogy karácsony idejére már nem lesz egyedül Rossville. Egyházunkban már október végén 250 gyülekezetnek a neve mellett állott száz százalékos befizetés. Igyekezzünk, mert mire e sorok gyülekezeteinkhez eljutnak, már nem lesz két hónapunk a pénztári év bezárásáig!
