Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-02-01 / 3. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA ményeinek fognak-é engedelmeskedni, vagy pedig behódolnak a faji elkülönítés védelmezői által emelt átmeneti kívánságok előtt? Vannak, akik azt a tanácsot adják nekünk, hogy csendesedjünk le az el-nem-különített társadalomért folyó küzdelmünkben. Az igaz keresztyén azonban jól tudja,, hogy mily nagy erkölcsi vétket követünk el, amikor elfogadunk olyan megalkuvást, aminek kitűzött célja a keresztyén elvek megvalósításának a meghiúsítása. Az idő mindig érett arra, hogy helyesen cselekedjünk. Nem tagadható, hogy a társadalmi rend minden megváltoztatásánál bölcs tartózkodásra és higgadt észokoskodásra van föltétien szükség. Az érzelmeknek nem szabad elvadúlniok, hanem minden cselekményünket a szeretetnek, türelemnek és megértésnek az erényei kell hogy vezessék. Ezeknek a betartása azonban kell hogy előbbre vigyen bennünket a kitűzött cél felé és ne helyettesekül próbáljuk alkalmazni ezeket előbbretörésünk feladásával. Szembe kell néznünk ezzel a kemény el- hívatással és csodálatos alkalommal, hogy végre megengedjük Krisztus Lelkének oly célú köztünk munkálkodását, hogy valóban keresztyén nemzetté formáljon bennünket. Ha több odaadással és bátorsággal tesszük magunkévá ezt a hivatást, siettethetjük azt a napot, amikor az emberek mindenfelé el fogják ismerni rólunk, hogy csakugyan “mindnyájan egyek vagyunk Krisztus Jézusban.” (Az Egyházak Országos Tanácsának felszólítására ezt az szózatot Dr. Martin Luther King, baptista lelkész írta, kinek nevét mindnyájan ismerjük az alabamai zavargások idejéről. Montgomery városában lakik, néger testvéreink küzdelmének ő az egyik fővezetője.) AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL Újabb bibliai lelet. — Még le sem csillapodott az a lelkes izgatottság, amit a Holt-tenger mellett barlangokba rejtett régi biblia kézirat- tekercsek megtalálása okozott, már is újabb leletről kapunk hírt, ez alkalommal Németországból. A kézirat a harmadik legrégibb az eddig ismert üjtestamentomi kéziratok közűi: valószínűleg a Krisztus utáni kétszázadik év körűi írták le; 108 papirusz-levélből áll. A János evangéliumáról azonban, melynek a bevezetését és első 14 részét tartalmazza, ez a legrégibb ismert kézirat. Meglehetős jó állapotban van, bár egyes részek hiányzanak belőle. A hires genfi Bodmer-könyvtár tulajdonában van és a papirusz-kutatásairól jól ismert Martin genfi tanár adta ki e szenzációs leletet ismertető könyvet. A szöveg nem tartalmaz ismeretlen uj részeket, mégis roppant nagy lesz a jelentősége a Biblia-tudósok között, minthogy csaknem egy egész évszázaddal régibb mint az eddig ismert kéziratok. "Pidgin - English" Biblia. — Az ausztráliai szigetvilág népei olyan sok különböző nyelvet beszélnek, hogy nem egyszer a hegység túlsó oldalán élő népcsaiád nem érti meg az innenső völgy lakóit. Ennek a zűrzavarnak az eloszlatása végett vett mindig nagyobb elterjedést az úgynevezett “Pidgin-English” nyelvjárás, ami az angol, maláj i és por- tugáll nyelvekből a khínai nyelvvel készített keverék. A “pidgin” szó khínai szó, egyszerűen üzletet jelent. Ezt a nyelvkeveréket használják az európaiak is ezekkel a különböző maláji törzsekkel való érintkezésükben. Most aztán a Britt és Külföldi Bibliaterjesztő Társaság is elismerte ezt a nyelvet és megkezdte a Bibliának erre a nyelvre lefordítását és már a kiadását is: Márk evangéliuma már megjelent. A “Pidgin”- szót azonban elejtették és ehelyett e nyelvnek az “uj - maláji” nevet adták. Német egyházak a magyarok mellett. — A magyar szabadságküzdelmek kirobbanása óta alig találunk olyan újsághírt, amelyik a világ valamelyik nemzetének a rokon- szenvéről ne beszélne, amivel állást foglaltak a magyar szabadságharcosok mellett. A Raj na vidék és Westfália német egyházainak a vezetői közös levelet intéztek Alexei moszkvai pátriárchához, az orosz görög keleti egyház vezetőjéhez, a- miben többek között a következőket írták: “Fokozódó érdeklődéssel és szomorúsággal figyeljük a magyar- országi eseményeket. Mélyen meghat minket a magyar nép szörnyű sorsa. Megborzadunk az elhurcolta- tások híreitől, ha ezek valóban igazak. Arra kérjük önt, hogy járjon közbe kormányuknál ennek megállítása érdekében.” — Azt is elhatározták ezek az egyházfők, hogy elhalasztják Csehoszlovákiába tervezett átázásukat és tudatták erről Hromadka tanár útján az őket meghívó prágai theológiai fakultást. Evangelizálás a gyárakban. — Nyugat-Németország egyházi vezetőit régóta nagyon bántja a gyári munkások nagy vallásos közönye: a vasárnapi Istentiszteletekre nagyon kevesen járnak közülük. Amikor az egyházak vezetői arról hallottak, hogy milyen sikerrel kezdenek munkát az amerikai egyházak a gyári munkások körében: ők is elhatározták, hogy evangélizálást indítanak a gyárakban. Terveiket a gyárosok és a munkás-szervezetek elé terjesztették és mindkét oldalról kedvező fogadtatást, nagyon gyakran valóságos lelkesedést találtak. A gyárosok azt is szívesen magukra vállalták, hogy fizetést adnak munkásaik idejéért, amit ez összejöveteleken töltenek, mik rendesen félóráig tartanak. Rendesen fúvó-zenekar kezdi meg ezeket az evangélizáló összejöveteleket, azután egy vagy két gyári munkás tesz vallást az ő vallásos meggyőződéséről. Ezután ismét zene és templomi énekek éneklése következik; vallásos tartalmú nyomtatványokat osztanak ki és biztatják a jelenlevőket, hogy bármilyen vallásos érdekű kérdéseikkel bátran jöjjenek az összehívók elé, akik szívesen fognak felelni kérdéseikre. Az egyházak remélik, hogy ezekkel az összejövetelekkel talán sikerülni fog annak a mélyen begyökerezett előítéletnek a megtörése, amivel a gyári munkások viseltetnek a lelkészekkel és általában az egyházzal szemben. Küzdelem a vallásszabadságért. — A canadai egyházak országos tanácsának igazgatósága legutóbbi gyűléséből hivatalosan azt kérte Spanyol- ország és Colombia kormányaitól, hogy tartsák tiszteletben népeiknek (Folytatás a 13.-ik oldalon)
