Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-12-01 / 21. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA Akkor bizonyára így fog tovább okoskodni: “Ez bizony nagyon feltűnő dolog, hogy oly sok, századokkal előbb megjósolt esemény és cselekvés pontosan beteljesüljön Jézus életében és halálában. Ha csak egy vagy két ilyen esemény találta volna is meg a beteljesülését Jézusban, már az is rendkivűli volna; de amikor azt kell látnom, hogy több mint hatvan dolog, amit erről a titokzatos, ismeretlen Személyről előre megjósoltak az Ó-Testamentumban, hasonló vagy egészen azonos azokkal az eseményekkel, amelyek a Názáreti Jézus életében történtek: akkor már igazán nem tudom, hogy mit gondoljak.” Vájjon lehetséges volna az, hogy Jézus és az Ő barátai összejátszottak, hogy tekintélyt szerezzenek az evangéliumnak és amíg látszólag beteljesítették a próféciákat, Jézus úgy intézte volna élete és halála eseményeit, hogy azok pontosan megegyezzenek a régi próféciákkal? — Nem, ez a feltevés nem lehetséges, mert azokat a Krisztusról szóló régi próféciákat Jézus életében a legnagyobb részben éppen az Ő ellenségei váltották valóra, akik pontosan azért dühösködtek ellene, mert azt állította magáról, hogy Ő betölti a próféciákat és ezért tartotta magát Krisztusnak. — Hát az lehetséges volna, hogy ezeknek a jóslásoknak legalább egy részét akkor prófétálták volna, amikor a jósolt események már meg is történtek? Ez sem lehetséges. Azok az okmányok, amik e jóslásokat magukba foglalták, közmegegyezés szerint jóval megelőzték Jézus földi életét. — Hát az nem volna lehetséges, hogy bár nagyon sok a hasonlóság a Jézus történelmi élete és a próféták által megjósolt események között, mégis ezek a jóslások tulajdonképpen valaki másra vonatkoztak volna? Ha igen: ki volna ez a valaki más? Socrates, Plato, Lycurgus, Nagy Sándor, Cézár, Tiberius, Justinianus, Hadrianus, Nagy Károly, Mohammed, Luther, Napoleon? Bizonyosan egyik sem. Nem élt soha a történelem folyamán, sem Krisztus előtt, sem az O halála után, olyan ember a földön, akinek az életében az eseményekre ráillenének az Ó-Testamentumban a Messiásról szóló próféciák! így hát csak két lehetőség közt választhatunk. Vagy még nem teljesültek be a próféciák, vagy pedig Krisztus betöltötte azokat. Tegyük fel a kérdést: ugyan bizony el tudnánk-e képzelni nagyobb és teljesebb, jobban meglepő betöltését a próféciáknak, mint aminőt Jézus Krisztus élete és halála tár elébünk? Avagy el tudjuk-e képzeli, hogy valamikor még ezután a jövendőben előállhatna valaki, aki a Jézusénál nagyobb bizonyságát tudná adni annak, hogy ő tölti be a próféciákat? Ilyesmit teljes lehetetlenség elképzelni. Magukban véve, azok között a régi próféciák között voltak olyanok, amelyek egyenesen ellentmondottak egymásnak, vagy magukban véve megmagyarázhatatlanok voltak. Hogyan volna lehetséges, hogy valaki hatalmas hódító és ugyanakkor az emberektől útált és megvetett egyén legyen? Hogyan lehetne egy személyben és ugyanazon időben főpap, próféta és király? — Mégis, mikor Jézus eljött, az emberek álmélkodva látták, hogy azok a próféciák mind milyen tökéletes összhangzásba és egységben összpontosúltak Őbenne. Ha Krisztus nem töltötte be a próféciákat, akkor azok sohasem lesznek betöltve, mert betöltésükre senki sem adhat teljesebb bizonyságot, mint aminőt Krisztus adott. így az egyedüli megmaradó következtetés az, hogy Jézus Krisztus betöltötte a próféciákat; hogy minden próféta Őfelőle tesz tanúbizonyságot; hogy amikor Krisztus itt elkezdődött Mózessel és a prófétákkal, és Mózes és a próféták mind felőle beszéltek, akkor Jézus bizony nem volt csaló vagy ámító, hanem maga a Krisztus, az Isten Fia. És mit jelent mindez MA, a mi számunkra? — Azok számára, akik már is keresztyének és hisznek az Úr Jézus Krisztusban, azt jelenti, hogy a mi hitünk megrendíthetetlen alapon áll. Azt jelenti, hogy amikor mi templomba jövünk, Isten imádására — vagy amikor éjszaka magánosságunkban térdre borúivá imádkozunk magunkért és azokért, akiket szeretünk — vagy amikor, a bánat órájában, az Ő vigasztalását és segítségét keressük — vagy amikor szívünket bűnünk és vétkességünk tudata terheli: — akkor — akihez kiáltottunk, az a Jézus, a Krisztus, az Isten Örökkévaló Fia, akinek isteni természete és megváltási és gyógyítási ereje felől, valamint az emberek szíve és a világ fölött való uralmának joga felől az elképzelhető leghatalmasabb igazolások tesznek bizonyságot. —; Minthogy tehát Péterrel együtt mi is mondjuk: “Te vagy a Krisztus, az Isten Fia!” ennélfogva folytathatjuk nyilatkozatát a következő mondattal: “Kihez mennénk máshoz? Örök életnek beszéde van tenálad!” Örökéletnek beszéde van nála, mert Ő a Krisztus, az Isten Fia. Azok számára pedig, akik még nem hisznek Krisztusban, a próféciáknak e bizonyság- tétele nagyon ünnepélyes jelentőséggel bír. — Megmutatja, hogy miért és hogyan bűn a hitetlenség, és pedig, ha megátalkodik: a megbocsáthatatlan bűn. Krisztus mondta: “Aki nem hisz, elkárhozik.” Krisztus megbocsátott a paráznának és a hóhérjának, Péternek, aki átkozódások közt tagadta meg Őt, a latornak, akit bűnei vittek a keresztfára — de nem tud megbocsátani annak az embernek, aki nem hisz. Az elképzelhető legnagyobb bizonyságokat szolgáltatta nekünk ahoz, hogy higyjünk és minden akadályt odarakott a hitetlenség útjába. Akarsz hinni a Krisztusban? — Azért kérdezem, hogy “akarsz-e?” — mert a hit az akarat dolga. Akarsz-e? Nagyon sokan sokáig, túlsokáig halogatták ezt a döntést. Ennek dacára is Krisztus, Akinek kezein és lábain ott van a szögek helye, Istennek örökkévaló Fia, Aki a te bű
