Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-12-01 / 21. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc “ELKÜLDÖM AZ ÉN SZERELMES FIAMAT” Óh én szerelmes Jézusom, édes Megváltó Krisztusom, hallom adventi üzenetedet: “íme, az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja a szavamat és kinyitja az ajtót, ahoz bemegyek, vele vacsorálok és ő én- velem.” Jöjj be hozzám, taníts, áldjad életemet. Ámen. Példázatot mondott Jézus. A példázatban önéletrajzát, földre jövetelének hátterét, karácsony titkát adta. így szól a példázat: “Egy ember szőlőt ültetett s kiadta azt vincelléreknek. Aztán hosz- szú időre elutazott. S annak idején elküldött a vincellérekhez egy szolgát, hogy adjanak neki a szőlő terméséből. Ám a vincellérek megverték azt s üresen bocsátották el. Erre ő megint elküldött egy másik szolgát. De azok ezt is megverték, meggyalázták s üresen bocsátották el. Erre még egy harmadikat is elküldött, de azok ezt szintén megsebesitették és kilökték. Ekkor így szól a szőlő ura: Mit tegyek? . . .” Már az ótestamentumban, Ézsaiás próféta által, igy szólt Isten, mikor szőlőskertjétől azt várta, hogy jó szőlőt terem, az pedig vad szőlőt termett: “Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?” Hóseás próféta által is így sóhajtott: “Mit cselekedjem veled Efraim? mit cselekedjem veled Juda? Hiszen szeretetetek olyan, mint a reggeli felhő és mint a koránmúló harmat . . .” Milyen csodálatos Isten hosszútűrő szere- tete! Egyik prófétát, követet, a másik után küldte. Megtérésre hívogatta népét. De hiába. Mintha Isten kereső, hazaváró szeretetének keserűségét éreznénk Jézus felsóhajtásában: . . . “aki megölöd a prófétákat és megkövezed a hozzád küldött követeket, hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyuk összegyűjti kis csirkéit a szárnyai alá, de ti nem akartátok . . .” Hányszor akartam! De ti nem akartátok. “Ekkor így szól Isten: MIT TEGYEK?” És erre jön a nagy, döntő elhatározás: “ELKÜLDÖM AZ ÉN SZERELMES FIAMAT . . .!” Elküldöm az én fiamat, az én szeretett fiamat! Talán őt meg fogják becsülni!” És jött karácsony. “Az Ige testté lett, lakozott közöttünk.” “Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érette . . .” “Mit tegyek? Elküldöm az én szerelmes fiamat. Talán őt meg fogják becsülni.” Megbecsülték? Megbecsültük? Mit mond Jézus a példázatban, önéletrajzában? “Mikor meglátták őt a vincellérek, tanakodtak egymás közt és így szóltak: ez az örökös, öljük őt meg ... És kilökve őt a szőlőből, megölték.” Nemcsak példázat ez, hanem Jézus élettörténete. A példázat elmondása után harmadnapra megfogták őt, keresztre szögezték, megölték. Advent van. Várakozás, reménykedés, Meg- váltó-várás ideje. Nézzük meg a szőlőt, az emberi életet. “Az egész világ sóvárogva nyög és vár . . .” Nézzünk a mi szivünkbe, életünkbe, egyházunk életébe. Az emberek ugyanazok: elbizakodott, önfejű, Istenre nem hallgató, Ő róla elfeledkező szőlőmunkások. Te milyen vagy? mit cselekszel? hogy várod, hogy fogadod Őt, akiről az Atya azt mondta: “Elküldöm az én szerelmes fiamat. Talán őt meg fogják becsülni . . .” Advent van. Ő jön, Ő szól: ime az ajtó előtt állok és zörgetek . . . Nyílj meg szívem s lásd meg jobban, ki fekszik ott a jászolban,” lásd meg hogy karácsony az Isten irántad való szeretetének nagy, önfeláldozó megnyilvánulása. “Mit tegyek?” Elküldöm az én szerelmes fiamat . . .” Lásd meg. Érezd meg, hogy mily nagyon szeret téged. A bűn, szégyen, Ő róla elfeledke- zés, vele nem törődés után is hozzánk fordul, mindezek után is azt reméli, hogy méltók vagyunk az Ő Fiára, hogy megbecsüljük. Óh ha így szeret, akkor én is bűnbánattal borúlok elibe, neki adom szivemet, életemet és alázattal könyörgök: “Óh én szerelmes Jézusom, édes megváltó Krisztusom, jövel, csinálj csendes ágyat, szivemben magadnak házat. Óh, kedves vendég, nálam szállj, bűnömtől ne iszonyodjál. Jöjj be hozzám, te szolgádhoz, szegény megtérő juhod- hoz. A mennyei magas égben, Istennek dicsőség légyen, ki szent Fiát küldé értünk, hogy Megváltónk lenne nékünk.” “MIT TEGYEK? — ELKÜLDÖM AZ ÉN SZERELMES FIAMAT.” Ez a karácsony titka. Jézus Krisztus, kegyelmes Megváltónk! Ur Istentől adatott Tanítónk! Szent Atyáddal felséges Megtartónk! SzentLélekkel mi Megigazítónk! Te vagy nékünk a mi reménységünk, Ez világon mi nagy tisztességünk, Isten előtt minden dicsőségünk, Mennyországban örök idvességünk! (Batizi András reformátor énekéből a 16. századból)
