Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-01-15 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 nak zenei igazgatója, emellett ő vezeti a város közös esti ének-összejöveteleit. Az egyház egyik legrégibb tagja és elöljárója, a többiek nevében is, azt mondja róluk: “Nagyon szerencséseknek érezzük magunkat, hogy ők itt szolgálnak nálunk.” Lelkészi fizetések javítása. — Mint ahogy azt mostanában több felekezet teszi, a presbiteriánus egyház New Jersey egyházkerülete is kimondta, hogy a lelkészi fizetések minimuma 4,200 dollár legyen, és utasította mind a nyolc egyházmegyéjét, hogy ahol ennél alacsonyabb a lelkészi fizetés, ott javíttassák azt meg legalább erre az összegre. Az egyházkerület lelkészi fizetéseinek átlaga hatodfélezer dollár, ami magasabb, mint egyházuk országos átlaga. Az uj minimum 20 százalékkal magasabb, mint az 1952-ben megállapított minimum. New Jersey államban a theológiai szemináriumok rekord-törő beiratkozásokat jelentettek. Az is közérdekű hír, hogy a princetoni szeminárium csaknem két millió dolláros uj könyvtárának az építését elkezdték és a terv szerint márciusra be is fejezik; az egyház egyik legnagyobb fiának, Robert E. Speer tanárnak a nevét fogja viselni. Fehér és fekete gyülekezet egyesülése. — Minneapolisban a methodista egyháznak van egy fekete gyülekezete is, a Border egyházközség, melynek 140 tagja van. Templomukat a város most folyó rendezése miatt hamarosan le fogják bontani. Most az advent alatt a város legnagyobb methodista gyülekezete, a 4,000 fehér tagot számláló Hennepin avenuei egyház egyhangú határozattal meghívta a néger testvéregyházat, hogy csatlakozzanak az ő egyházukhoz. Húsz 'év óta állandóan tartottak közös összejöveteleket a két gyülekezetben a vasárnapi iskolák, ifjúsági vagy női szervezetek. A néger lelkésznek felajánlották, hogy kerületi szervező lelkészévé teszik az egyházközségnek, ha a két gyülekezet egyesül, vagyis hogy a gyülekezet szolgálata mellett az egész városban is szolgálhatja a methodista lakosságot. A város népe nagy érdeklődéssel várja a néger gyülekezet elhatározását e meghívás ügyében, amiről a methodista püspök a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott, mint a keresztyén szeretet és atyafiúi jóindúlat kiváló bizonyítékáról. Az omahai példaadás. — Nebraska állam legnagyobb városának egyházai kitűnő példát mutattak, hogyan kellene mindenütt összefogniok az egyházak vezetőinek a választások alkalmával. Sajnos, ilyen erőkifejtésre legtöbbször csak a kiáltó szükség kényszerít. — így történt ez Omahában is. Az egyetem egyik szépségverseny-győztesét, kiváló egyházi ifjúsági vezér diákleányt meggyilkolták; a bíróságok előtt felgyűlt a bűntények és általános erkölcsi romlás ügyeinek halmaza; egyik bírót erkölcsi vádak alapján, a másikat sebeshajtási vádak vesztegetésekre felhasználása miatt, kellett elítélni. Úgy meggyűlt ez a sok közéleti botrány, hogy az omahai egyházak közös tanácsa felszólította a város népét: formáljanak külön bizottságot a törvények végrehajtásának biztosítására. Ez meg is történt: 19 köztiszteletben álló polgárból megalakúit ez a bizottság és ez állított jelölteket az összes bírói állásokra. Az egyházak tanácsa és a hozzájuk tartozó összes gyülekezetek azonnal mögéje állottak a mozgalomnak; ügyvédek is támogatták azt; a választási költségeket önkéntes adakozásból adták össze — és egytől egyig meg is választották a bizottság által ajánlott jelölteket. Volt olyan bíró, akit húsz évi hí- vataloskodás után buktattak ki, pedig azelőtt mindig nagyszámú szavazattal nyert. © © rS) A ROMÁNIAI REFORMÁTUS EGYHÁZ HÍREIBŐL A legutóbbi tíz év alatt a nyugati reformátusságnak, sőt még a Reformátusok Világszövetségének is, semmi összeköttetése nem volt erdélyi magyar református testvéreinkkel, akiket a világháborúk viharai Románia fennhatósága alá sodortak. Csak a múlt nyáron kaptak először engedélyt kormányuktól arra, hogy kiküldötteik részt vehessenek az Egyházak Világtanácsának a magyar- országi Galyatetőn és a Reformátusok Világszövetségének a csehországi Prágában tartott gyűlésein. Vásárhelyi János erdélyi püspök és Mak- say Albert kolozsvári theológiai tanár aztán meghívták a Reformátusok Világszövetségének főtitkárát, Dr. Pradervand Marcelt, a romániai református egyházak meglátogatására. Októberben egy hetet töltött ott a főtitkár, akit az egyház vezetői a legszívesebben fogadtak és ugyancsak zsúfolt programmot készítettek ott tartózkodása idejére. A Világ- szövetség hivatalos lapjában közölt beszámolóját itt közöljük: Bukarestben, Románia fővárosában, végzett rövid látogatás után, legtöbb időmet Kolozsváron és Aradon, a romániai református egyház e két központjában töltöttem. Kolozsváron beszéltem a református egyház theológiai szemináriumának a növendékeihez is; ez éven 165 hittanhallgatójuk van, és az egyháznak semmi nehézsége sincsen az irányban, hogy lelkészi pályára jelölteket találjon; az ősszel is 78 jelentkező kérte fölvételét a szemináriumba, de csak 37-et vehettek föl. Anyagiakban az egyház nagyon szegény. A lelkészek fizetése végtelenül alacsony, bár arányban áll az egyház legtöbb tagjának a jövedelmével. És mégis, ez egyetemes szegénység dacára is, csodálatos áldozatkészséget tanúsítanak a hívek egyházuk irányában. Uj templomokat és imaházakat építenek, régi templomépületeket újraépítenek vagy átalakítanak; és ez az áldozatos adakozás teszi lehetővé az egyház számára, hogy fenntartsa, sőt még fejlessze is a munkáját. Románia ma népköztársaság, és az anyagelvűség világnézetét hivatalosan tanítják minden iskolájában. De az ifjúság éppen úgy hű marad egyházához, mint az öregebbek. Az Istentiszteletek látogatottsága nagyon szép, valószínűleg jobb, mint Nyugat- Európában. Elszigeteltségük dacára romániai testvéreink nem felejtkeztek meg a többi országokban lakó keresztyénekről és boldogan ápolják a református egyházak nagy családjába tartozásuk érzését. Ökumenikus felelősségüket nagyon komolyan veszik; nekik maguknak is megvannak ily irányú saját felelősségeik. Románia lakosságának túlnyomó nagy többsége görög-keleti vallású, református testvéreink igyekeznek barátságos viszonyt fenntartani az ő nagy orthodox egyházukkal; ez okból tettem én is két látogatást Justinián pátriárchánál, a romániai orthodox egyház hivatalos fejénél. Mint minden más egyháznak, a romániai református egyháznak is megvannak a maga nehézségei; de az egyház élő egyház és én boldog voltam, hogy vezetőivel és néhány gyülekezetével találkozhattam.
