Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-10-15 / 18. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 a hátrafelé haladás útja nyitott. Használja is, sajnos, amint ezt a teljes pogányság felé visszahaladó Mária-kultusza mutatja. Híveitől mindig nagyobb mértékben rabolja el a Krisztust, hogy mennél nagyobb mértékben adhassa nekik az Istennél már is nagyobbá tett Máriát. Szegény testvéreink ma már nem keresztyének, hanem Mária-vallásúak. Még Róma is mutatja, ha magunktól nem tudnánk, hogy merre kell nekünk mennünk? KRISZTUSHOZ. Ha a reformáció megállóit félúton, nekünk az út másik felét is meg kell tennünk. Ha hibásan használtuk fel a Bibliát abban a tekintetben, hogy kiragadott tételeinek egyéni értelmezésére külön felekezeteket alapítottunk: most már használjuk fel arra, ami kezdettől fogva hivatása és célja volt: engedjük, hogy egészen elvezessen bennünket Jézushoz, aki mint Krisztus a mi Urunkká lett. Ott van ennek az útnak is minden lépése ugyanabban a Bibliában, csak keressük meg benne ezeket a helyeket és nem azokat, amiknek az alapján külön felekezeteket alapíthatunk. Hogy Jézus Krisztus felett nem lehet úrrá a kommunizmus, ezt mindnyájan tudjuk. Ezért kell magát az Úr Jézus Krisztust behoznunk ez ország életébe. Mert Róma a föld kerekségének minden országát odaajándékozta már Máriának mint az ország “Nagyasszonyának” — de Mária még egyet sem védett meg sem a végső elpusztúlástól, sem a romlás lejtőjén lefelé zuhanástól. Jézus Krisztus azonban csakugyan az az Úr, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz marad, és aki meggyőzte a világot. Menjünk hát oda hozzá, adjuk neki ezt az országot, aminek az az útja, hogy legelőször adjuk neki saját magunkat. Hogy ki- vihessük másokhoz is az evangéliumot: előbb a szívünkbe kell az bevennünk! Nem a pápa, nem is az Egyház, még csak nem is a Biblia idvezít, hanem egyedül csak Jézus Krisztus! HIVATALOS RÉSZ A MAGYAR EGYHÁZKERÜLET ELNÖKÉTŐL A "United Promotion" kerületi bizottságok elnökeinek gyűlése szeptember 11. és 12.-én volt Colum- busban. A Magyar Egyházkerületet Harangi László lelkész, az Isten Országát Szolgáló kerületi bizottság elnöke képviselte. Az egyházkerületi elnökök évi gyűlését szintén Columbusban tartották meg szeptember 12. és 13.-án. Ez alkalommal is jelen volt mind a 34 Egyházkerületünknek az elnöke, akik Dr. Wagner elnöklete alatt az 1958. esztendőre készitettek munkaprogrammot. — Egyben beosztották a 34 kerületbe Közegyházunk különböző tanácsainak és más szerveinek vezetőit az 1958-59. esztendőre is. Tárgyalták az uj egyesült egyháza (United Church of Christ) lapjainak egyesítését, valamint mindazokat a munkákat, amelyeket már is együtt végezhetünk uj Egyházunkban. A “Commission on Benevolent Institutions”-ról Dr. Scherzer J. Carl tartott nagyon lebilincselő előadást. Kerületünk Jótékonysági Bizottságát kérjük, hogy a jövőben nemcsak magyar, hanem többi jótékonysági munkánkról is tegyen jelentést a kerületi gyűlésen. Rengeteg adminisztrációs kérdést tárgyaltunk meg ezen a gyűlésen. E sorok írója még jobban meggyőződött arról, hogy a Magyar Egyházkerületnek minél előbb teljes idejű elnököt kell választania. És pedig olyan elnököt, aki szeret dolgozni, akinek sok szeretet, megértés és jóakarat van a szivében mindenki iránt. A teljes idejű elnökség nem tétlenséget és uralkodást, hanem munkát és türelmes, alázatos szolgálatot kíván. Az adminisztrációs dolgokkal kapcsolatban tárgyaltuk a lelkészek lemondásának és választásának eljárását, valamint azt is, hogy a nyugdíjas lelkipásztorokat csak egy-egy évre lehet beszolgáló lelkészeknek megválasztani. Vagyis minden éven újra kell választani őket. Szó volt a lelkészek nyugdíjazásáról, fizetésükről, valamint élet- és betegsegély-biztositásukról. Az elnökök jelentették, hogy a legtöbb gyülekezet már a 11 százalékot fizeti a nyugdíjra, mig a társadalmi biztosítást maga a lelkipásztor fizeti. A legtöbb időt a lelkészi “retreats’-re fordította a gyűlés. Egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a lelkészeknek szükségük van nemcsak a tovább-képzésre, de arra is, hogy néhány napra elvonuljanak a világtól és együtt legyenek Istennel. A gyülekezeteket kérik, hogy tegyék lehetővé lelkészeik részére az ilyen “retreat”-eken való részvételt. A legtöbb amerikai gyülekezet megfizeti lelkipásztorának a “retreat”-tel járó kiadásait is. Az elnökök gyűlésének ideje alatt sok mindent megbeszélgettem Fodor József tanácstagunkkal, Egyházkerületünk jogtanácsosával, aki meleg szeretettel fogadta Harangi Lászlót is. Augusztus 5-12 között 'volt az evangélizációs konferencia Northfielden, Mass., amelyen Babos Sándor képviselte a Magyar Egyházkerületet. Ezen a konferencián 150-en vettek részt. A konferencia témája az volt, hogy “hogyan adjuk át az evangéliumot másoknak?” A Magyar Egyházkerület Nemzeti Missziói Bizottsága 1957 szeptember 17.-én, Philadelphiában (Schaff Building) tartotta meg szokásos évi gyűlését. Jelen voltak: Beretz Árpád a bizottság elnöke, Egry László, Bertalan Imre, Károly Elemér bizottsági tagok, Dr. Ralph S. Weiler a Nemzeti Missziói Tanács keleti titkára, valamint a Magyar Egyházkerület alólirt elnöke. A gyűlésen Dr. Weiler bejelentette, hogy 1958 január 1.-én nyugdíjba vonul és helyét Rev. J. Edmund Lippy tölti be. Jelentette azt is, hogy 11 évi titkári szolgálata alatt 12 magyar gyülekezet lett önfenntartóvá, valamint azt, hogy Közegyházunk ez éven 20 uj gyülekezetei szervez és 20 uj templomot épit. A szétszórtan élő magyar református menekültek lelki kiszolgálását illetőleg is fontos lépések történtek. A kerületi tanácsot kérték fel arra, hogy az egyes gyülekezeteknek segítségére legyen, ha uj helyre kell építeni templomukat. A gyűlés 12 gyülekezetnek a segély-kérése ügyében intézkedett és tiszta képet nyert az elmhursti magyar tanszék helyzetéről. Miami egyházának és Péter Antal lelkésznek munkájáról szép és elismerő hangon nyilatkoztak a gyűlésen.
