Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-09-15 / 16. szám

2 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL Éles felekezeti viszálykodás a né­metországi választások küszöbén, — Nyugat - Németországban tudvalevő­leg szeptember 15.-én tartják az országos választásokat, mikben két nagy párt küzd a kormány elnye­réséért: a keresztyén demokrata párt (C. D. U.) és a szociálista párt (S. P. D.). Az utóbbi hónapok alatt erős felekezeti ellentét élesedett ki a római katholikusok és a protes­tánsok között a választási készülő­désekkel kapcsolatban. A münszteri római katholikus püspök úgy ren­delkezett, hogy egyetlen “keresztyén” sem szavazhat szociálista jelöltre, mert ennek a pártnak az elvei nem nyugosznak “természeti törvény” a- lapján. — A keresztyén demokrata pártnak a jelenlegi parlamentben 250 tagja képviselő, és ezek közül 154 római katholikus, holott Nyugat- Németország népességének több mint fele protestáns; a kancellár is ró­mai katholikus. Rossz néven is vették a protestánsok a római katho­likus püspöknek ezt a nyilvános kor­teskedését, ami szerintük lerontja azt az állítást, hogy a keresztyén demokrata párt felekezeteken fölül áll; és sok választót fog a szociá­lista párt táborába átsodorni. Fo­kozta a helyzet élességét Adenauer kancellár meggondolatlan nyilatko­zata, amiben arról beszélt, hogy a mostani választás fogja megmutat­ni, hogy Németország keresztyén marad-e vagy kommunista lesz és hogy a szociálista párt győzelme Németországot romba fogja dönteni. Nagy felzúdúlás támadt országszerte: sokan követelték, hogy a politikai pártok nevéből hagyják ki a ke­resztyén szót. A szociálista párt egyik protestáns vezetője is kijelen­tést tett: szerinte a politikai pártok vallásos színezése összeférhetetlen a demokrácia elveivel, de az ő pártja minden vallással szemben türelmet és tiszteletet kíván gyakorolni s mindegyiknek biztosítani kívánja teljes szabadságát. A római egy­ház egyéb dolgokban is izgatja a protestánsokat: ez idén először ren­deztek úrnapi körmenetet Westphalia fővárosában, a 80 percentben lakos­ságú Detmoldban, semmibe sem vé­ve a protestáns lakosság barátságos tiltakozását. Az altenbergi dómot, Nyugat-Németország legszebb temp­lomát, 1800-ban átvette az állam, hogy jó karban tarthassa a 12.-ik század végén épült műemléket, biz­tosítva egyúttal, hogy egyformán használhatják protestánsok és római katholikusok. Az egész múlt század alatt folyton perelték a római katho­likusok ezt a templomot, annak ki­zárólagos tulajdonjogát kívánva, ed­dig siker nélkül. Most aztán kolos­tort akarnak hozzá építeni, hogy ezzel is biztosítsák a maguk szá­mára az öreg székesegyházat. Ausztráliába hívják a Graham- kampányt. — A három és fél hó­napig tartott Graham - evangelizáló kampány new-yorki hatásának egyik szép eredménye az a meghívás, amit ennek vezetői most egymás után kapnak az ausztráliai egyházaktól. Sydney városában 12 egyház és más vallásos testület képviselői tartottak gyűlést és egyhangúlag nagy lelke­sedéssel meghívták Billy Graham evangélistát hasonló kampány tar­tására, valószínűleg az 1959.-ik év tavaszán. Melbourne város egyházai már megelőzőleg hoztak hasonló ha­tározatot. Most odavárják Barking anglikán püspököt, aki Graham hí­res londoni evangelizálásának volt az egyik vezetője, hogy a sydneyi gyűlés elnökével, Mowll anglikán érsékkel együtt megindítsák az elő­készületeket a terv végrehajtásra. A két Világtanács egyesülésének problémája. — Tudvalevő dolog, hogy amikor az Egyházak Világ­tanácsa megalakúit, számos nemzet­közi jellegű egyházi szervezet bele­olvadt és egy-egy osztálya lett az uj világszervnek. Egyetlenegy másik világszerv maradt különálló és füg­getlen testület: a Nemzetközi Misz- sziói Tanács (IMC: International Missionary Council). Ez a testület nem egyházak szövetsége, mint a Világtanács, melynek most 50 or­szágban 165 tagegyháza van, hanem nemzeti vagy más területi missziói tanácsoknak az egyesített világszerve. A most New Havenben tartott gyű­lésen javaslatot terjesztettek be e két világszervnek is az egyesítésére, illetve arra, hogy ez a külmissziói testület is, csakúgy, mint a bel- missziói már is az, részévé legyen a Világtanácsnak. A javaslatot el­fogadták ugyan tárgyalási alapúi, de már ezen az első tanácskozáson ki­fejezte a Világtanács egyik elnöke, Mihály archimandrita, az észak- és dél - amerikai görögkeleti egyházak new-yorki érseke, akit Florovsky orthodox harvardi tanár is támo­gatott, hogy a görögkeleti egyházak és a protestáns egyházak között “ki- egyenlíthetetlen különbségek” van­nak, amik miatt ők nem tudnák jóváhagyni azt a törekvést, hogy a Világtanács a missziói munkát min­denütt protestáns jellegűvé tegye. A kérdés megtárgyalása a ceyloni gyű­lésre vár, 1960-ban. Nem lesz köny- nyű a megoldás, mert az IMC ke­belében is érezhető az aggodalom amiatt, hogy a Világtanács nem lesz-é “világ-egyház”? A régi angol templomok szomorú sorsa. — Angliában 14,000 templom­ban hirdetik a keresztyén gyüle­kezetek Isten dicsőségét; ezek közül 8,000 már akkor is öreg templom volt, amikor a puritánok elhagyták hazájukat és az Uj-Világba vándo­roltak ki. Ennek a nyolcezer öreg templomnak a jó karban tartása nagyon költséges feladat. Az angli­kán egyház ugyan hivatalos egyháza az államnak, ettől azonban még sem kap semmi államsegélyt költ­ségeinek fedezésére; így aztán a templomok fenntartása a helyi gyü­lekezetek dolga, amihez azonban ezeknek legnagyobb része túlkicsiny és túlszegény. Öt évvel ezelőtt e történelmi templomok megmentésére külön társaság alakúit és kitűzte, hogy tíz év alatt 12 millió dollárt fognak összegyűjteni. Az első öt év alatt gyűlt is össze valamennyi pénz, úgy hogy már mintegy kétezer temp­lomnak a helyrehozatalában segíthet­tek; az eddigi gyűjtések eredménye azonban távolról sem kielégítő és biztató. Ezért most London legné­pesebb és legforgalmasabb központ­jában (Charing Cross) rendeznek nagyszerű kiállítást, amelynek re­mek képeivel próbálják felkölteni az érdeklődést ez egyházi műkincsek iránt, amiknek a művészeti értéke és szépsége valóban rendkívül nagy. Kelet - Németországban a szoviet folytatja az egyház üldözését. — Eszközei meglehetősen hasonlítanak azokhoz, amiket Hitler használt 24 évvel ezelőtt. Erősen szorítják az ifjúságot, hogy konfirmáció helyett az ő avatásukra menjen. Próbálnak híveket toborozni az egyházon be­lül és ezekkel hatni a többiekre. Legújabban a Luther életéből hí­ressé vált wartburgi várban tartot­tak ilyen értekezletet állítólag 110 lelkész és egyháztag részvételével, akik felhívást bocsátottak ki a kom­munista pártra szavazás érdekében. Egyházi elöljárók szerint a meg­jelentek száma jóval kisebb volt. Aztán, szintén Hitlerhez hasonlóan, letartóztatják az egyház hivatalno­kait és elveszik tőlük hivatalos ira­taikat. Ugyanolyan vádakat emelnek ellenük, mint Magyarországon is: (Folytatás a 15.-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom