Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-09-01 / 15. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA resse meg és hangsúlyozza, ami mindnyájunkat összeköt, nem pedig azt, ami elválaszt. Ha e mozgalom többi tagjával egyetemben mi is becsületesen valljuk, hogy Krisztus testének ez a nagy szétdarabolása bűn és a keresztyénség- nek valóságos botránya: akkor ebben az uj alakúlásban is, vagy annak dacára is, meg kell éreznünk, hogy bizony EGYnek teremtett minket az Isten, EGY testbe hívott el minket Urunk Jézus Krisztus — “amit hát az Isten egybeszerkesztett: ember azt el ne válassza!” MINDEN elválasztás emberi volt. De egyszer eljön majd hozzánk is, reánk is, az Isten SZENTLELKE, és megmutatja, hogy nekünk EGYSÉGBEN kell élnünk. Amíg ez egység teljesebb lehetne, éljünk addig is a SZERETET egységében. Amire törekedett e sorok írója is a fentiekben. A harmadik újításról a következő számban fogja elmondani egyéni megjegyzéseit. Tóth Sándor EGYESÜLETÜNK HALADÁSA Lapunk meg Egyesületünk együtt nőttek az elmúlt ötvenhét esztendő alatt: lapunk csak négy évvel fiatalabb Egyesületünknél. Ezért érzi kedves kötelességének, hogy időről-időre hírt adjon ennek a mi legnagyobb amerikai alkotásunknak egy-egy nevezetesebb életeseményéről. A napokban hallatlanúl érdekes füzetet kaptunk Washingtonból. A világ egyik legnagyobb biztosításügyi szakirodájának, a Dunne cégnek a hivatalos kimutatása alapján összehasonlító táblázat volt ez országunk tizenhat legnagyobb biztosítási intézete között. A legnagyobb szót rosszúl használtuk: csak tizenöt volt a legnagyobb, és pedig hivatalosan bevallott vagyonkimutatása alapján — és ezzel a tizenöt legnagyobb biztosítási intézettel hasonlították össze a mi Egyesületünket. A tizenöt közt ott volt a Metropolitan, a Prudential, a New York, az Equitable, a Mutual Life, a John Hancock Mutual és ezekhez hasonló több más világszerte ismert biztosító-társaság neve. Csupa óriás, száz milliós, sőt ezermilliós vagyonnal rendelkező intézetek ezek. Ugyan bizony hogyan lehet ezekkel összehasonlítani a mi kicsike Egyesületünket, amelyik csak most jár a kilencedik millió körül?! A káprázatos meglepetés aztán ott éri a füzet olvasóját, amikor azt látja, hogy e között a tizenhat név között Egyesületünk 107.67 százalékos értékméréssel a NYOLCADIK helyen áll abban a tekintetben, hogy kötvényein minden száz dolláros kötelezettségére 107 dollár és 67 cent fedezete van, holott vagyonának csak 67.09 százaléka képez azonnal folyósítható befektetést (ebben is a nyolcadik hely az övé: még a legelsőé sincs 75 százalék!). Ugyancsak a nyolcadik helyen áll abban a tekintetben, hogy befektetéseinek 7.10 százaléka államkötvény (a legnagyobb számmal, 19.15 százalékkal áll első helyen egy másik társaság). Ellenben a 16 között az ÖTÖDIK helyen áll Egyesületünk kötvény - befektetéseinek kamat - hozadéka tekintetében, ami 3.42 százalékos, ha pedig ezeknek a kezelési költségét is levonjuk, a tiszta-hozadék dolgában Egyesületünk a MÁSODIK helyen áll a 16 között! Hát mindez eddig is nagy tisztesség volna Egyesületünkre nézve. A még csodálatosabb azonban csak most következik: Egyesületünk e tizenöt óriással szemben az ELSŐ HELYEN áll ingatlan-befektetéseinek jövedelme dolgában, ami 5.40 százalékos kamatot jelent, mit a többi 15 közül egy sem tud felmutatni; ugyancsak ELSŐ HELYEN áll abban, hogy minden vagyonának 56.92 százalékát fektette be állami vagy községi, tehát adók által biztosított kötvényekbe (az utána következő legnagyobb százalék csak 22.27). És végül szintén ELSŐ HELYEN áll abban a tekintetben, hogy az 1956.-ik év folyamán a mi vagyonunk emelkedett legnagyobb arányban: 10.58 százalékkal. MINDEZEK ALAPJÁN ez a füzet az utolsó táblázatban azt állapítja meg, hogy az említett nyolc szempontnak és százalékszámnak az egyeztetéséből az tűnik ki, hogy e tizenhat biztosító-intézet közül a LEGELSŐ HELY a mi Református Egyesületünket illeti meg! Ami nem azt jelenti, mintha a többi 15 Góliát nem volna nagyobb a mi kicsi Dávidunknál — dehogy nem nagyobb: mindenben nagyobb! Hanem azt jelenti, hogy nincsen köztük egy sem erősebb! Mély meghatódottsággal adtunk hálát a mi jóságos mennyei Atyánknak, mikor ezen a füzeten keresztülmentünk. Bizony, mindeddig segítségül volt nékünk az Úr! Áldassék érte mindörökké az Ő szentséges Neve! Mekkora tölgy nőtt a kicsiny makkból! Az első év végén nem volt ezer dollárnyi vagyona Egyesületünknek — a következő konvención most már bizonyosan meglesz a tíz milliónk! Az Úr bizony megsegíti a Benne bízókat!
