Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-08-15 / 14. szám
14 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ AMERIKAI PROTESTANTIZMUS HÍREIBŐL A new-yorki "kereszles-hadjáral". — Immár két hónapja (amikor e sorokat írjuk, julius 15.-én), hogy Billy Graham elindította a maga jól előkészített evangélizáló kampányát a világ legnagyobb városában és annak is a legnagyobb termében, a Madison Square Gardenben. Azóta minden este 17-18,000 — összesen már több mint egy millió — ember jött össze a hallgatására, de gyakran még napközben is prédikált vagy tartott előadást lelkészek csoportjainak. Isten csodája még az is, hogy hanggal és lelkesedéssel bírta. De még nagyobb csodája Istennek az, hogy estéről-estére legalább félezer olyan egyén jelentkezett, aki felajánlotta életét a Krisztus követésére. A harmincezeret már is meghaladta ezeknek a száma. Voltak ezek között baptisták, methodisták, presbiteriánusok, reformátusok, episzkopálisok és mindenféle feleke- zetnek követői. Jóval nagyobb részük már azelőtt is tartozott valamelyik keresztyén egyházhoz, és mostani jelentkezése tulajdonképpen csak megerősítő bizonyságtevés volt Krisztusban való hite felől — de mint ilyennek is megvan a maga egyetemes értéke is — még nagyobb pedig a saját hozzátartozóikra gyakorolt hatása. A pontosan vezetett nyilvántartás szerint a jelentkezetteknek legnagyobb része igenis elment valamelyik egyházhoz és felvételét kérte; sőt az is bebizonyítást nyert, hogy azokhoz az egyházakhoz mentek legtöbben, amelyek legnagyobb mértékben állottak ott e mozgalom mögött. Több mint 1,500 protestáns egyház volt Graham munkájának az erkölcsi támogatója. Hírlapokban és egyházi lapokban rengeteg cikk jelent meg, és távolról sem valamennyien ked- vezőleg. Talán legjobb volt annak a skót származású presbiteriánus lelkésznek a nyilatkozata, akik Glasgow városában segédkezett Graham- nak az ottani “keresztes-hadjáratban”. Jézus szavait idézte textusában: “Kit mentetek ki látni?” (Luk. 7:24) és ezt mondotta: “Mi olyan mondanivalója van Billy Grahamnak, amit nem mondanak a templomokban vasárnapról vasárnapra? A felelet ez: “Semmi újat, semmi különbözőt, csak éppen hogy sok ezerrel több embernek mondja, és ezek között sok olyannak, aki számára hatásosabban mondja.” A páratlan nagy sikernek egyik titkát tehát a hallgatóság páratlanul nagy számában kell keresnünk. — Másik a Graham kétség nélkül való őszinteségében és magánéletének feddhetetlen tisztaságában rejlik. A harmadik a kitűnően megszervezett előkészítés és levezetés pompás igazgatói csapatában. A legfőbb tényező azonban mégis az Isten SzentLelke. “A szél oda fú, ahova akar; hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön és hova megy. így van mindenkivel, aki a Lélektől született.” Legújabb hír e tárgyról, hogy a kampányt még három héttel meghosszabbították és ezt a New York Stadium sportpályában tartott szombat esti összejövetelen jelentették be, ahová százezer ember zsúfolódott be, míg további 20,000 kívül maradt. “A szél fú . . .” Százezer uj protestáns egyházközségre lesz szükség a következő húsz év alatt, hogy a keresztyén egyházak lépést tarthassanak az ország népességének folytonos szaporodásával. Magának a legnagyobb protestáns felekezetnek, a methodista egyháznak, e húsz év alatt legalább minden nap kell egy-egy uj egyház- községet szerveznie, ami 7,300 uj egyházközséget jelent. A methodisták eddig még nem érték el ezt a rekordot, de van egy másik, náluk is sokkal gyorsabban növekvő felekezet, amely már el is hagyta ezt, mert a múlt év folyamán 457 egyházközséget szervezett. A déli baptisták egyháza ez, akiknek a száma ez idő szerint 8,708,823, vagyis 234,082 taggal több, mint a megelőző évben. Ez most a leggyorsabban fejlődő protestáns egyház: múlt évi fejlődése 43 százalékkal haladta meg az előző évet. A lutheránus egyházak a múlt évben 90 uj egyházközséget szervettek, a nazarénusok 109-et; ez utóbbiak felekezetének most 287,866 tagja van, akik tudvalevőleg a legtöbb egyéni áldozattal j árúinak hozzá felekezetűk fenntartásához: fejenként adakozásuk átlag 130 dollárra rúg. Nagy haladást tettek a pünköstiek is: 1930-ban még csak száz gyülekezetük volt, ma már 600-nál is több van, ami 27 év alatt hatszáz percentes növekedést jelent. Ezekkel szemben a mi református egyházaink elé csak 15 uj egyházközségnek a szervezését mertük kitűzni célúi az előző három évben évenként; a következő három év alatt már 100 uj egyházközség szervezésére vállalkoztunk. Még a mienknél sokkal nagyobb és erősebb presbiteriánus egyház is évenként csak 75 egyházközségnek a szervezésére vállalkozott, ami bizony évenként öt millió dollár költségtöbbletet jelent. • A baptista egyházak egyesülése. — Tudvalevőleg a baptista felekezetnek számos egyházi szervezete van országunkban; közülük háromnak a taglétszáma meghaladja a milliót is. A két legnagyobb fehér egyházszervezet vezetői között most egyesülési törekvések észlelhetők. Az idén először történt meg, hogy mindegyik egyház ugyanannak az egyházközségnek a tagjai közűi választotta meg legfőbb tisztviselőjét. A washingtoni Calvary Baptist Church beletartozik az American Baptist Convention és a Southern Baptist Convention kötelékébe is. Dr. Cranford a lelkésze ennek a fővárosi egyháznak, és őt az American Convention választotta elnökévé; míg a Southern Convention elnöke Brooks Hays arkansasi demokrata képviselő lett, aki 1942 óta, amikor választókerülete a kongresszusba küldte, állandóan ebbe a templomba jár. Hays elnök ki is jelentette azonnal, hogy minden erejével munkálkodni fog a két egyház közötti “történelmi szakadás” megszüntetésén, és az elnöki tisztségre megválasztatását is úgy tekinti, mint tagtársainak hasonló irányú hajlandóságát. Addig is, míg a szétválasztást megszüntethetnék, sürgősen kívánatosnak tartja, hogy szövetsége is lépjen be a többi protestáns egyházak ökumenikus szervezeteibe; a Southern Convention ugyanis ez ideig még nem lett tagjává sem az Egyházak Országos Tanácsának, sem az Egyházak Világtanácsának. Dr. Ralph Waldo Lloyd, a presbiteriánus egyház volt moderátora, sietett is az ökumenikus intézet nyári gyűlésén, 12 felekezet 200 képviselője előtt, nyilvánosan meghívni a Southern Convention felekezetét, hogy lépjen be az Egyházak Országos Tanácsába, ahol ő a tagság - bizottságnak az elnöke. Az Amerikai Református Egyház júniusban tartott egyetemes zsinati gyűlése nagyon is megérdemelt dicséretben részesítette Kosa András new-brunswicki lelkészünket és nejét azért az önfeláldozó tevékenységért, amit Camp Kilmerben a magyar menekültek között végeztek, és ugyancsak elismerését nyilvánította a Hope College diákjai irányában, akik gyűjtést rendeztek arra, hogy hat magyar diákot odavihessenek intézetükbe.
