Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-08-15 / 14. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA előtt meghátrált a kereszt. A húsvéti zarándokok nem részesülhettek abban, hogy meg- fürődjenek a Jordánban, vagy hogy pálmaágakat hozzanak emlékűi és meggy uj thassák gyertyáikat a szentsírból fellobbanó lángnál. II. Az emberiség nagy drámájában ennek a felvonásnak úgy marad meg az emlékezete mint a bátorság és másvilágias lelkűlet, de ugyanakkor a legrútabb e-világias önérdek — üdvkeresés és kincsszomj, mámoritó eszményiség és állatias vadság különös káosza. A függöny régen legördült, de az ember tragédiája még mindig tart. E most lejátszódó felvonásnak már nem csak nézői, de szereplői is vagyunk. A technika félelmetes lendületének és a biztató vallásos ébredésnek nagy jeleneténél tartunk. Színhely: az egész föld. Idő: az a kor, melyben a nyugat és kelet között emberemlékezet óta fennálló ellentét, melynek csak egyik kirobbanása volt a keresztesháborúk kora, most újra akúttá lett. A józanság óvatosságra int. Békére van a világnak szüksége! Jelszavunk mégis a régi, kipróbált elv: Si vis pacem, para bellum. Ha békét akarsz, készülj a háborúra, így jobban biztosítod a békét azokkal szemben, akik ellenfelük készűletlenségét háborúra használhatják fel. Mindez azonban nem ment föl az alól, hogy e sok kudarcot szenvedett világ egyszer már szembe nézzen a nagy kérdéssel: mi az, amit valóban “Deus vult?” Erre a most folyamatban levő new-yorki és ezt megelőző amerikai, angliai, európai, indiai “Crusade”-ok vezetői azzal válaszolnak, amivel Pál apostol az ó-világ kulturközpontjában, Athénben felelt: “Az Isten mostan azt parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek!” Mindenki, még az egyházban is, tagok, presbiterek, lelkészek. Mindenütt, Amerikában, s a többi világrészeken, meg kell térni Istenhez. A ke- resztyénség — értsük már meg — nem valami szenthelynek vagy szent tárgynak bírása, hanem Krisztus követése; nem öldöklő “szentháborúk” indítása, hanem (Pál szavaival élve) “önmagunkban való megöldöklése fösvénységnek, tisztátalanságnak, melyek miatt jő az Isten haragja ...” A keresztet nem elég kívül, belül kell hordozni. A keresztyénség alapja és lényege az Istenhez térés. Ezt hirdették a próféták lángoló szavakkal. Ezt hirdette az utolsó is, a pusztában kiáltó szó: “Térjetek meg!” Jézus is ezzel kezdte, tanítványai is. A megtérés nélkül templom, theologia, vallásosság nem ér egy fabatkát! Hulla — hitélet nélkül. Elfordul tőle az Élet Ura. “Ha kiterjesztitek kezeiteket, meg- sokasítjátok az imádságot, én meg nem hallgatom . . . Bűnt és ünneplést nem szenvedhetek. A jóillattétel útálat előttem. Ki kívánja, hogy udvarimat tapossátok?” — dörögte az ég Ézsaiás hangján. Nem aktuális? Avatag, magát túlélt, molyette írás? A New York Times nem tekintette annak. Félretett minden közérdekű hírt, minden égető kérdést — Szuezt, Algírt, Moszkvát, Kínát, H-bombát — első hasábjait Ézsaiásnak és a hozzá fűzött sokhasábos kommentárnak szentelte, amint az a — templomban? nem! — a Gardenben — sportok, cirkuszok, kutyakiállítások színhelyén elhangzott. Ezt tartotta a legaktuálisabb kérdésnek! Ezt tartják azok is, akik estéről-estére hetek óta megtöltik a húszezer ülőhelyes termet, s még inkább azok, akik fölkelnek helyükről, kimennek a szószék elé, annak bizonyságáúl, hogy meg akarnak térni Istenhez. Minden este hat-nyolc százan! Mit jelent a megtérés, ez az ütött-kopott, “özönvizelőtti” szó? Az ó-világi bölcs egyik mondása: “Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, de a vége halál.” (Péld. 14:12.) Hányszor beigazolódott ez egyesek és nemzetek életében! Hányszor vitte és viszi szemünk láttára az embert és népeket romlásba, mert azt gondolják, hogy a helyes útat követik! Ezért kiált a mélyebbre és távolabbra látó: Megállj átok! Fordúljatok vissza! Térjetek meg! Ha a kapitány a tengeren észreveszi, hogy a kormányos valami tévedés folytán lappangó szírt felé vezeti a hajót, csak egy módon kerülheti ki a katasztrófát. Nem a fedélzetet kezdi suroltatni, sem az ebédlőt éke- sittetni, hanem — irányt változtat! Azok is jó dolgok a maguk idején, de ez az első és legsürgősebb teendő. “Keressétek először Istenországát!” S akkor az emberek országa meg van mentve. Ez az, amit valóban “Deus vult”. Amit az Isten akar! SZIKSZAI GYÖRGY KERESZTYÉNI TANÍTÁSOK ÉS IMÁDSÁGOK Átdolgozta: HARANGI LÁSZLÓ piltsburghi lelkipásztor Kiadta és ajánlással ellátta FIÓK ALADÁR Megrendelhető: RÉV. LÁSZLÓ HARANGI 221 Johnston Ave., Pittsburgh 7, Pa. Ára három dollár
