Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-01-15 / 2. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 5 és robbanó bombáinkkal? Vájjon nem bizo- nyúlnának-e éppen olyan tehetetleneknek ezek a magyarok segítésében, mint amilyen tehetet­leneknek bizonyúltak a megfékezésükben? Mint ahogy Dr. Gollwitzer mondta hesseni beszédében: “meghajtjuk fejünket az ő hősies küzdelmük és megmérhetetlen áldozataik elis­meréséül. Ők a MI ügyünkért harcoltak: az emberi szabadságért a zsarnoki elnyomás elle­nében; ezért reménykedem abban, hogy mind­nyájunk elméjét most az a probléma gyötri: mi módon segíthetnénk őket anélkül, hogy lángba borítanánk a világot.” Hadd találkozzék hát az ő vágyakozásuk a mi vágyakozásunkkal, a mi imádságunkkal, a mi szeretetünknek a cselekedeteivel, könyö- rűletességünk ajándékaival — és szabadsággal e magyar reménykedők minden emberi hason­mása irányában, akárhol is találkozunk velük. (Szerkesztőtársunk e szép cikkét a MESSENGER újévi számában közölte; hisz- szük, hogy a mi olvasóink is szívesen fo­gadják magyar fordítását és közlését.) NÉGYSZÁZ RÁDIÓ-PRÉDIKÁCIÓ Dr. Takaró Géza páratlan világszolgálati teljesítménye A Voice of America meg a Free Europe rádió-szolgálata számos lelkészünket használta igehirdetés céljából. Azt a rekordot azonban, amiről alább szólunk, közülünk senki más nem közelítette meg; illő hát, hogy hírt adjunk róla olvasóinknak. Dr. Takaró Géza ezt a szolgálatot 1948-ban kezdette el, amikor az Egyházak Világtanácsa Amsterdamban megalakúit. Ez idő óta meg­szakítás nélkül minden héten egészen mostanig állandóan folytatja igehirdetését, mit a Nem­zetközi Lutheránus Óra ad le e címen: “Krisz­tust hozzuk a nemzetekhez”. A világ egyik leghatalmasabb rádió-állomása, a luxemburgi állomás szórja szét 52 országba, ezernél több állomásra ezt az igehirdetést, mit minden or­szágban az ott lakó nép nyelvére lefordítva továbbítanak. A Pan American Broadcasting Company intézi ezt a munkát. A programmon állandóan szerepel a st.-louisi Concordia ének­kar; orgonista Dr. Takaró Gézáné, szóló-énekes Rev. Law felesége, Takaró Magdolna, a be­mondást pedig Takaró G. Gedeon végzi. így e kiváló család tagjai olyan világkörűli szol­gálatot teljesítenek, aminő egészen bizonyosan páratlanúl áll még a korlátlan lehetőségek hazájában is. A világ minden részébe szét­szórt magyarok százai keresték fel köszönő­leveleikkel Dr. Takarót, ki szép gyűjteményben őrzi ezt a példátlanúl álló bizonyságtétel-tömeget. Heti prédikálásait pedig lankadatlanúl folytatja tovább. Amerikai magyar közéletünkből való visszavonúlása óta így még sokkal szélesebb téren működik. A magyar köztársaság első elnöke, Tildy Zoltán, azt írta volt erről a szolgálatról: “Sötét búvóhelyeinken nagy meg­nyugvás volt számomra Dr. Takaró Géza rádió­üzeneteit hallgatni, amelyekből erőt merítettem.” Pedig ha világszolgálatról beszélünk, ak­kor meg kell említenünk Dr. Takaró ily ter­mészetű működésének sok más adatát is. Még a második világháború előtt a National Asso­ciation of Manufacturers hatalmas testületé szórta szét New Yorkból az ország hetven ál­lomására különböző tárgyú előadásait, miket minden alkalommal magyar zenekar játéka is kísért; e szép munkának a világháború kitö­rése vetett véget. A világháború alatt pedig a State Department rádió-állomásairól közvetí­tették előadásait, Istentiszteleteit, beszédeit; leg­nevezetesebb leadások voltak ebben az időben a Madison Square Farkban mondott beszéde, 1947 nagypéntekjén tartott prédikációja, vala­mint még előbb az a híres Istentisztelet, ami­kor a templomában megjelentek a hatszögletű zsidó jelvényes sárga karszalagot tették fel a magyarországi zsidó-üldözések ellen tiltakozásuk kifejezésére. Egész sorát említhetnénk még kü­lönböző rádió-állomásokon leadott beszédeinek, mikre nagyon gyakran kiváló előkelőségektől kapott elismerő leveleket. Különös szeretettel beszél arról a karásconyi félóráról, 1948-ban, amikor német, francia, khínai és iráni művészek és énekkarok is beleénekeltek a programmba, mit utólag a 69.-ik utcai templomban is leadtak a neki ajándékozott nagy rekord felhasználá­sával. Dr. Takaró az utolsó éveket magyar kö­reinktől teljes visszavonúltságban, családjával tölti, de mint ez a rövid tudósítás is mutatja: éppenséggel nem tétlenségben. Ezen a tevé­kenységén kívül emlékiratain dolgozik, amik­nek a megjelenése kétség nélkül fontos és szenzációs eseménye lesz közéletünknek. Kezes­ség erre nézve nemcsak az ő páratlanúl színes stílusa és kiváló írásművészete, hanem az a sokoldalú élet és közéleti szerep, amit az elmúlt harmincöt év alatt közöttünk betöltött. Pár héttel ezelőtt megért hetvenötödik szü­letésnapja alkalmából kérjük Istent, hogy en­gedje megérnie most készülő könyveinek meg­jelenését is, és tartsa meg őt családja örömére még sok esztendőn keresztül!

Next

/
Oldalképek
Tartalom