Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-06-01 / 11. szám

2 REFORMÁTUSOK LAPJA EGYHÁZUNK ELNÖKÉNEK HOZZÁNK IRT LEVELE A VALLÁSSZABADSÁG SZÜLETÉSNAPJÁRÓL Az Evangéliumi és Református Egyház Magyar Lelkészeihez és Gyülekezeteihez Kedves Testvéreim! A REFORMÁTUSOK LAPJA szerkesztője szíves előrelátással felhívta figyelmemet arra a tényre, hogy 1557 junius 9.-ikén — tehát ez idén 400 évvel ezelőtt — Magyarország erdélyi részében a TÖRD AI ORSZÁGGYŰLÉS olyan törvényt hozott, amivel vallásos türelmet biz­Dr. James E. Wagner tositott az ország minden lakosának. Olyan törvény ez, amilyet addig a föld egyetlen tör­vényhozó testületé sem hozott. Ez a törvény egyebek közt a következőket mondja: “Minden egyén olyan vallásos hitet vallhat, amilyet kíván, akár a régi, akár az uj szertartás szerint, míg mi ugyan­akkor egészen rájuk hagyjuk, hogy val­lásuk tekintetében úgy döntsenek, ahogy nekik tetszik, mégis azzal a megszorítással, hogy egyikük sem fog senki mást megsér­teni semmivel sem, nehogy az uj vallás követői ingerlés forrásaivá legyenek a régi hitvallással szemben vagy bármi tekintetben megsértsék annak követőit . . Nekem úgy tűnik fel, hogy történelmi szem­pontból ennek a törvényhozási cselekménynek igen nagy jelentősége van. Abban az időben a mohammedán kelet és a keresztyén nyugat között rendkívül éles volt az összeütközés. — Hozzáj árúit ehez, hogy még alig telt el egy negyedszázad azóta, amikor Svájcban és Né­metországban elindították a Reformációt — és hogy ennek a Reformációnak a következtetéseit oly gyorsan át lehetett ültetni bármely ország törvényei közé, az nagyon sokat mond arról, hogy a négyszáz évvel ezelőtt élt magyarok­nak az erkölcsi és szellemi értékek megérzé- kelésében olyan része volt, amit aligha múltak fölül bárhol is a nyugati világban. Amikor éppen most erre az eseményre irányítjuk figyelmünket, többet jelent az, mint valami történelmi emlékezetre méltó esemény­nek egyszerű megünneplését. Engem ez nagy mértékben segít abban, hogy jobban megértsem Magyarország népének a múlt októberben ta­núsított csodálatos bátorságát és meggyőződését, amikor saját életük kiszámított kockáztatásával és közülük soknak a részéről tényleges fel­áldozásával is, fellázadtak az oroszok által Magyarországra erőszakolt kommunista kormány­zatnak az elnyomása és méltatlanságai ellen. Vannak olyanok, akik hajlandók azt hinni, hogy az októberi felkelés meghiúsúlt. Bizonyos va­gyok abban, hogy a történelem mást fog mon­dani; mert az a meggyőződésem, hogy a ma­gyar népnek ez a bátor és oly sokba került cselekedete volt a mi nemzedékünk legszebb bizonyságtétele, amivel megbizonyította, hogy az emberi szellemnek a méltósága az Istennek és mindnyájunk Atyjának a sarjadéka. Örömmel értesültem arról, hogy az ame­rikai magyarok meg akarják ünnepelni ezt az emberi szabadság minden korszakon keresztül folyó küzdelmének történelméből kiemelkedő eseményt. Remélem, hogy a mi magyar lel­készeink és egyházaink is megfelelő ünnepélye­ket rendeznek ez eseménynek az emlékezetére. Ez ünnepélyekben kétségtelenül a főhely jut majd a közös imádság ama hatalmas hullámá­nak, amit Istenhez Magyarországban élő test­véreik érdekében küldenek, akik tovább is szenvednek azoknak a kormányoknak a kegyet­lenkedései és korlátozásai alatt, amelyek ami­kor megtagadták az Istenbe vetett hitet, meg­tagadták azt az emberbe vetett hitet is, ami a mi keresztyéni hitünknek egyik alapvető tétele. Üdvözletemet küldöm mindnyájuknak és hálámat egyházainkban élő magyar barátaim­hoz, valamint azokhoz, akikkel olyan boldog voltam, hogy találkozhattam, mikor meglátogat­tam azt a földet, ami olyan drága mindnyájuk előtt. Őszinte hívük: James E. Wagner

Next

/
Oldalképek
Tartalom