Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-05-15 / 10. szám
EVANGELICAL AND REFORMED CHURCH Volume LVII., Number 10. EGYHÁZI ÉS VAL ---------------------------------------------......mw»—A ,LÁSOS NÉpLAR^—*. |j^ncasier, Pa., May 15, 1957. ÜDVÖZLET HAWAIIBÓL A Magyar Egyházkerület közgyűlésén felolvasta Kovács Imre newyorki lelkész Barátaim, hü szolgatársaim! Hozzátok intézem e versemet, Minden betűjét könnyem harmatozza, Mert tán utolsó levél, úgy lehet. Virágos Sziget kellősközepében Egy búra hajlott szomorúfűz éltem. Ágaira néha madárka száll, Csillog, ragyog a tarka tollazat, De pacsirtának, szürke csalogánynak Csengő hangjához párja nem akad. Kik reggelenként fészkükből kiszállnak, Csak csúfolói a kis csalogánynak. Virágerdőben áll a méla fa, Illatárban ringatózik a táj, Egy-egy piros hibiszkusz kérdi csak meg: Ilyen szomorú miért vagy? mi fáj? De lombjai csak messzi álmot űznek, -VI És sírnak, mint a Tiszaparti fűzek. így élek búsan, csendesen, magam, Ahol nem érti senki nyelvemet, Nagy lelki sírások könnyzáporában, Csak bús magammal ha beszélgetek. Halk suttogásom kötözgetem szárnyra, Hogy szíveteket dalolva beszállja. Átélem az apostol bánatát, Száműzött lelke fenséges, csodás, Páthmósz ölén a kedves tanítványnak Vigasza volt az égi látomás. Álmomban gyakran megjelenik képe, Hogy hazánk sorsán együtt sírjak véle. Ne sírj ! — így szólt egy tüneményes hang - Mely fentről, a magasból szállt alá, Üldöztetésre és halál-küszöbre Egykor balzsam palástját dobta rá. Ellenségimet taszította hátra, Sőt szemem előtt mind Pokolba hányta. Istenszerelmes szolgatársaim! Vígaszsóhajt küldözzetek felém, Hogy drága nyelvünket el ne felejtsem Ez idegen Sziget területén. Igéteket bús lelkem úgy felissza,. Mint virágok harmatát a pacsirta. Nincs emésztőbb, sorvasztóbb lélek-űr, Mint pásztorban a szolgálat hiány, Ilyen aszályban úgy ég ki a lelked, Mint nyári hőben ég ki a virány. Magános ige alig pótolhatja, Csak ha ezrekre permetez harmatja. Mi jobban fáj, mi mélyen megzavar, Mi megrendíti gyakran lelkemet, Az, ha elszólít az Ur harsonája, Engem nem magyar igétek temet. Bár visszasír hő vágya e kebelnek, Hol fülmilék s pacsirták énekelnek. Hawaii SZABÓ LÁSZLÓ
