Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-01-01 / 1. szám

a jézsuita rend híres alapítója az egész keresz- tyénség pápás formáját!) Mit tud a világ a magyar nemzet önfelál­dozásáról? Hiszen még a Nyugatnak a török­től való megmenekülését sem a magyar nem­zetnek tulajdonítja. Ennek másfélszáz éves hősi harcáról, nyolcvannyolc várának megépítéséről és hősi védelméről semmit sem tud, ellenben azt emlegeti, hogy Bécs városát Szobieszki Já­nos lengyel király szabadította meg és ezzel megvédelmezte a nyugati civilizációt a török támadás ellen! Mit fog jelenteni a mi Hunyadi-bélyegünk és ugyan mit érhet el, míg Róma Kapisztrán- ról beszél?! És mit fog jelenteni a mi ünnep­lésünk, ha megint csak befelé: önmagunknak jubilálunk?! Míg ezen a bélyegen Hunyadi bátran tá­madó alakját nézegetem és emlékén mereng a lelkem, az a gondolatom támad, hogy ma ne­künk nem emlékeznünk kellene őrá, hanem át­vennünk a szerepét: ahogy ötszáz évvel ezelőtt Hunyadi indúlt Nándorfehérvár felmentésére, úgy kellene ma, oly fájón hosszú késedelem után, az amerikai magyarságnak megindulnia Magyarország felmentésére! Mikor hív már az Amerikai Magyar Szö­vetség kiváló titkára mindnyájunkat egyetlen táborba, azonnali cselekvésre? Nem a Magyar- országból menekült politikusok csoportját, akik nem tartoznak közénk, mert ők máshol akar­ják élni álmaik teljesülését — hanem minket, hetvenöt esztendős amerikai magyarságot, akik nem álmodozni, hanem cselekedni akarunk — és még ma, ebben az esztendőben, hogy egy­szer már szakítsunk a mindig multbanéző ju­bilánsokkal, és tegyük meg azt a döntő lépést, amit olyan régóta vár szegény szülőföldünk népe! Mikor adják ki a jelszót közösen és egy­szerre minden újságunkban, minden templo­munkban, minden márciusi ünneplésünkön? És mikor megyünk oda kormányunk elé és pana­szoljuk el sérelmeinket és mondjuk el kíván­ságainkat? Hogy mi nem tagadtuk meg hű­ségünket akkor sem, amikor fiainknak talán nagyszüleiket kellett bombázniok repülőgépeik­ről — de most már igenis kérjük, hogy legyen vége a nemzetgyilkolásnak, melynek megegye­zési álarca megszűnt. Magyarországot felvették az Egyesült Nemzetek szövetségébe; hátha a mi fellépésünk hatására idejövő követe követné a másik nándorfehérvári hősnek, Dugovics Ti­tusznak a példáját és kiállana leleplező bizony­ságtételével, vállalva a vértanúságot nemzete megmentéséért ?! Nagy erők vannak mi bennünk: vagy két­száz magyar templom, ötven magyar újság, száz millió dolláros vagyon nagy egyleteinkben, ez­rével tudós tanáraink és doktoraink egyeteme­REFORMÁTUSOK LAPJA ken és városainkban, százezrével a szavazatunk a választásokon — mikor fogunk már össze, hogy megéreztessük nem a magunk erejét, ha­nem azt, hogy az eltemetett igazság kitör és eget kér?! Sziporkázó tűzijáték nincs olyan ragyogó tünemény, mint a Reményi József an­gol szónoklása; történettudósaink, mint Kerekes Tibor meg Tóth Béla, érveinket klasszikus nyel­vezetben tudnák előterjeszteni; titkáraink meg — Báchkay Béla és Borshy Kerekes György Imre — született diplomaták, — és a többiek mind, — óh mily nagy hatalmasság! — óh micsoda felvo- núlás lenne az, ha már egyszer csakugyan mind ottlennénk! “Ha még egyszer azt izeni, mind­nyájunknak el kell menni!” És izeni — óh mióta izeni! Amerikai Magyar Szövetség! Hunyadi fehér lova csatára robban — indúljunk hát mi is! Lejárt a múltba-merengő emlékbélyegek ideje! Aki csak hátrafelé tud nézni: nem alkalmas. 1956 legyen a tett esztendeje! RÁDIÓ MAGYAR REFORMÁTUS ISTENTISZTELETEK CLEVELAND, O.: Vasárnap reggel 9:30 órakor. Állomás: WADC, hívószám: 1350. Az első magyar presbiteriánus egyház leadása. BRADDOCK, PA.: Vasárnap délután 4 órakor. Állomás: WLOA, hívószám: 1550. A Pittsburgh- vidéki lelkészi kör leadása. SO. NORWALK, CONN.: Vasárnap délután 3:45 órakor. Állomás: WNLK, hívószám: 1350. A con- necticuti lelkészi kör leadása. NEW YORK. N. Y.: Vasárnap délután 1:45 órakor. Állomás: WBNX, hívószám: 1380. A Ke­leti Lelkészi Körzet leadása. ★ ★ ★ Szeretettel kérjük olvasóinkat, hogy közöljék velünk, ha náluk is van rádió-istentisztelet, a fent olvasható adatokkal, miket lapunkban állandóan közölni kívánunk. FÉLREMAGYARÁZÁS HELYREIGAZÍTÁSA Karácsonyi számunk főcikke alá (H. L.) betűket tettünk. A cikket nem fordítottuk, de megírásánál sok­kal többet vettünk át a Presbyterian Life című egy­házi lapban tavaly közölt karácsonyi cikkből, sem mint hogy megengedhetőnek tartottuk volna azt, hogy alá­írás nélkül közöljük, ami lapunk gyakorlata szerint a szerkesztő szerzőségét jelentette volna. Ezért útaltunk jelzésünkkel arra, hogy a cikk nem egészen eredeti; viszont ha fordítás lett volna: a szerző teljes nevét közöltük volna. Ha pedig a H. L. jelzés magyar szer­zőt jelentett volna, bizony örömmel irtuk volna ki a teljes nevét. (Lelkészeink közűi négynek a neve kez­dődik e betűkkel.) Beérkezett tiltakozó kívánságra szí­vesen megírjuk, hogy az említett cikknek Dr. Howard Lowry volt a szerzője, aki a Wooster College elnöke 1944 óta, és akinek kitűnő írásait és jeles könyvét (The Mind’s Adventure) országszerte jól ismerik. Ennek a pompás cikkének címe volt: Beyond Bethlehem. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom