Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-12-15 / 22. szám
EVANGELICAL AND REFORMED CHURCH Volume LVI., Number 22. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster, Pa., Dec. 15, 1956. “Készítsétek az Ür útját” Mióta a világon emberek élnek, soha nem volt annyi ember elnyomva, letiporva, megalázva, szabadságától megfosztva és rabszolga sorsra kényszerűvé, mint napjainkban. Ha valaha, úgy ma elmondhatjuk, hogy “a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” Alapjában véve keveset számít a felebarátját Isten parancsolata szerint szerető embernek, hogy hol és milyen körülmények között él, mert az egymást szerető és megbecsülő emberek tudják és érzik, “hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtoz és együtt nyög.” (Róm. 8:22.) Az elnyomottak azért, mert szabadulást várnak, a jobb sorsban élők pedig azért, mert nemcsak együtt éreznek a világ szerencsétlenjeivel hanem azért is, mert eddig minden jóindulatuk és erőfeszítésük dacára sem találták meg az elnyomott és leigázott milliók felszabadítására vezető módot és békés megoldást. A Krisztust hűen követő keresztyén világ, a béke és a szeretet eszközeivel igyekszik megtalálni azt a módozatot és utat, amely a világ bajának meggyógyitásához vezet. Éppen ezért ma is Ézsaiásnak, a próféták királyának azon szavait állítja a világ népe elé, melyek az ó- szövetség utolsó és az újszövetség első prófétájának, Keresztelő Jánosnak az ajkairól — mint korfordulót jelentő igék — így harsantak fel: “készítsétek az Úr útját!” Egyedül az Úrnak, a Békesség Fejedelmének az útja az, amelyen haladva, eljuthat e világ népe az ideális és keresztyén életnek arra a megszentelt fokára, ahol békességben és boldogságban tud majd megférni és élni egymás mellett minden ember ezen a földön. A világon ma is a legerősebb fegyver a szeretet. Ennek a fegyvernek már a megszerzéséért is nagyobb áldozatot kell hozni, mint a legnagyobb gyilkoló és pusztító fegyverért. Ezzel a fegyverrel azonban csak az harcolhat, aki életét megváltoztatta és a két legnagyobb paracsolatnak hü és igaz megtartója lett! Ghandhi soha sem tért át a keresztyén vallásra, de erősen hitte, hogy csak ezzel a fegyverrel harcolhat győzedelmesen. És a hatalmas angol birodalommal szemben megnyerte a harcát minden vérontás nélkül! Aki háborút akar, azt arra kérem, hogy látogasson meg egy-két veterán kórházat, menjen el a háborúkban elesett hősök temetőibe és beszélgessen el egy nehány háborús hadiözveggyel és árvával. Nézze meg a háborúktól sokat szenvedett országok lerombolt és elpusztított városait. Gondoljon a világ minden tájára szétszórt és hontalanná vált ember-milliókra és azoknak szomorú sorsára! A keresztyén világ a drága adventi napokhoz érkezett. Az adventét a régi egyházi atyák “tempus claustrum”-nak nevezték. Az advent a “magunkbaszállás drága alkalma”, amikor számba kell vennünk, kik vagyunk, milyenek vagyunk. De az advent “nemcsak bűnbánat”, hanem vezeklés is. Az advent jelenti azt is, hogy átmenet idejében járunk. Változásnak kell be- állani az egész életünkben! Különben hiába várunk, hiába reménykedünk! Uj útat, az Úrnak az útját kell előkészíteni a magunk és embertársaink részére. Tudom, hogy sokaknak nehéz hozzáfogni ennek az uj útnak az előkészítéséhez, megépítéséhez és még nehezebb rálépni az uj útra és járni azon. De nincs más út. Ha valaha, úgy most minden igaz és hívő embernek szól a felhívás: “készítsétek az Úr útját”, hogy bevonuljon azon a Békesség Királya és jöjjön el az Ő országa, melyben szeretet és békesség vár minden ember számára! Böszörményi M. István BOLDOG KARÁCSONYT MINDEN OLVASÓNKNAK!
