Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-11-01 / 19. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 17 BÉZA TÓDOR ÉS A MAGYAROK Irta: Dr. Kupa László 1558 szeptemberétől Kálvin fő segítőtársa és kiszemelt utódja: Béza Tódor. Neve összeforrt az 1559.-ben alapított genfi Akadémiával, melynek ő volt az első rektora. Amikor a magyar Martyr Péter Béza rektori beszédét és az Akadémia törvényeit olvasta, így írt Bézának: “Szeretném néked személyesen megköszönni a könyvecskét, melyben az általatok alapitott iskolát bemutatod azzal az előkelőséggel, amely a te titkod. Bámullak téged és szerencsét kivánok az Akadémiához. Sohasem tudták volna a genfiek jobban ellátni az intézetet, mint amikor téged helyeztek annak élére. Te az Istentől reád ruházott bölcsességgel és szakértelemmel mindent úgy fogsz vezetni, hogy az szilárd, kifogástalan és igaz legyen.” Béza hírneve és tudománya hamarosan hazánkba is eljutott. Az 1562-66 között tartott tarczali, tordai és gönczi zsinatok az általa készített genfi hitvallást fogadták el. — Hatása még növekedett Kálvinnak 1564.-ben bekövetkezett halála után. A nagy reformátor szellemének folytatását látták benne. A Béza irányitására bízott Akadémia a magyar ifjakat is vonzotta. Első két magyar diákja Hellopoeus (Halász) Bálint és Thury Mátyás voltak. Nevüket 1566.-ban jegyezték be az Akadémia anyakönyvébe. Béza megszerette őket s általuk megismerte a helvét irányú magyar reformációt és annak vezető férfiait. Béza és a magyar reformátorok között főleg az itt emlitett Thury Mátyás, majd Paksy Mihály és a lengyel Thretius Kristóf közvetítettek. Béza készséggel ragadja meg a lehetőséget s mind szorosabb ismeretséget sző reformátorainkkal. Ezek viszont szívesen fordulnak hozzá tanácsért és bátorításért. 1568 májusában Thury és Paksy a felső- magyarországi egyházmegyék espereseitől, Károlyi Gáspártól, Hevessy Mihálytól és Szikszay Gergelytől visz levelet Genfbe. A levél Írói megköszönik Bézának azt a szolgálatot, amelyet világos irataival teljesít az elnyomott hazában, írják továbbá, hogy Magyarországon leginkább Kálvin tanítását fogadták el. Nem tudják eléggé hangsúlyozni, hogy Magyarországon mily sokra becsülik a négy évvel azelőtt elhunyt nagy genfi reformátor iratait. Nagyra becsülik azonban Bézát is, mivel Kálvinnak a próféták és apostolok irataiból kifejtett tanítását védelmezi. Thury és Paksi el is indulnak a levéllel, de útközben hírét veszik a genfi pestisjárványnak. Tervüket megváltoztatják és a genfi helyett a heidelbergi egyetemre iratkoznak be. Erről Thury Frankfurtból értesíti Bézát. Később azonban a két magyar ifjú mégis elmegy Genfbe s ott maradnak 1570 junius közepéig. Távozásuk napján Béza így ir Thretiusnak: “A pestis már négy év óta tart nálunk, de most már szűnik. Megirigyelte tőlem a Thury és Paksi urakkal való hosszas együttlétet, mivel a legnagyobb veszedelem idején tőlem elmentek. Paksi és Thury utján Béza főként a tiszán- inneni esperességekkel, valamint a két ifjú pat- rónusaival, Thelegdy Miklóssal és Rákóczi Zsig- monddal jutott közelebbi kapcsolatba. Az emlitett egyházmegyék esperesei közül Károlyi Gáspárt, a Biblia magyarra fordítóját, jól ismerjük. Méliusszal együtt vezető egyénisége a korabeli kálvinizmusnak. Ami Melius a Tiszán túl, Károlyi az a Tiszán innen. Ami Méliuszt illeti, valószínű, hogy őt Béza —• Szegedi Kiss Istvánnal együtt — már 1567.- ben ismerte. Ezt bizonyítja ez év augusztusában kelt levele, melyet az összes orthodox (vagyis igaz keresztyén) egyházakhoz intézett. Ebben az iratában dióhéjban összefoglalja a reformáció történetét, fellép a Szentháromságellenes tanokkal szemben s főkép a magyarokhoz, meg a lengyelekhez fordul: Előbb a lengyel királyt kéri, hogy maradjon meg hitében, és ne tűrje a szentháromság-tagadókat, utána pedig Erdély fejedelmét buzdítja az igaz ke- resztyénség oltalmazására. íme a levélnek egy bennünket és a lengyeleket érintő sora: “Tégedet, Melius, Szegedi, Thretius, Lascius, Sarni- cius, akiket a tudósoknak és kegyeseknek nagy számában mint általam név szerint ismerteket nevezek . . . kérlek s könyörgök hozzátok az Urban, hogy az annyiszor levert ellenséget támadjátok meg.” A XVI. század hatvanas éveinek vége felé Béza a magyar kálvinizmus legfőbb képviselőivel összeköttetésben állott s Méliusszal állandóan levelezett. Ez utóbbi, 1569 áprilisában, levél kíséretében két könyvet küld Zürichbe Buliingernek, Zwingli utódjának, kinyomatás végett. A munkát ott nem vállalhatták el, ezért könyveit tovább küldi Bézához, aki az ügyben kétszer is ir Méliusznak. íme e levelek néhány sora: “Könyveidet, tisztelendő testvérem, sokkal később hozták hozzám, semmint hogy mindjárt nyomathatok lettek volna, mindamellett igyekezni fogok, hogy kívánságod teljesüljön, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy érveid helyesek és hogy ezek a te munkáid az Egyháznak igen nagy hasznára vannak . . .” Később így ir: “Vajha segítene az Úr és a földnek ebben a szegletében valami nyugalmat teremtene a zivataroknak oly nagy hullámai között, amelyek a szomszédos vidéket is pusztítják. (A
