Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-01-15 / 2. szám
lió dollárral ment segítségére. Külön figyelmet érdemel az a tény, hogy a kiválasztott intézetek nem szigorúan egy-egy felekezetnek a szemináriumi, hanem inkább mindegyikük fölötte áll a felekezeti elválasztásoknak. Az ökumenikus mozgalomnak hatása ez is. Másik érdekesség, hogy az adományok egy részét úgy kapják meg a főiskolák, ha maguk is össze tudnak gyűjteni további adományokat; mint régen, amikor Carnegie mindig másik dollárt adott a magyar gyülekezetek minden dollárjához, amikor orgonát akartak vásárolni. Az Egyházak Országos Tanácsának gyűlése. — Első ízben történt, hogy ez a New Yorkban székelő testület a maga igazgatósági gyűlését Chicagótól nyugatra tartotta meg november utolsó és december első napján, Omahában. A gyűlésnek sok érdekes tárgya volt. Legnagyobb vitát az idézte elő, hogy felszólítsák-e a Tanácshoz tartozó 144,000 keresztyén gyülekezetei arra, hogy gyakoroljanak nyomást a washingtoni kormányra, az elraktározott tömérdek termés-fölöslegnek a világsegély érdekében való felszabadítása irányában. A világsegély főtitkára felsorolta, hogy csak ott Nebraskában 124 millió véka búza és 116 millió véka tengeri van felraktározva. (Az egész termés-fölöslegünk e két terményből 823 millió és 563 millió véka.) A javaslatot egyhangúlag elfogadták. (A helyi lapok körkérdésére a nebraskai farmerek ellenkező álláspontra helyezkedtek: nem helyeslik az ingyen-adományt; és ha már odaadják: enyhítsék vele az amerikai szükséget, nem pedig a külföldiekét.) Szenzációs volt a Tanácsnak az az állásfoglalása is, amivel odaállott azok mellé a lelkészek és egyháztagok mellé, akik a faji elkülönítéssel szemben elfoglalt álláspontjuk miatt tényleges üldözésnek lettek a tárgyaivá, itt a mi saját országunkban. (Öt lelkész elvesztette az állását.) Arra is felhívták Amerika népét, hogy szűnjék már meg az indiánok lenézése és mellőzése, mintha ők “másodosztályú polgárok” lennének ebben az országban, ami egykor az ő apáik földje volt. A st.- 1 o u i s i nevelésügyi konferenciával kapcsolatban hangsúlyozták, hogy mindenféle magán iskolának az ösz- szes költségeit az iskolát fenntartóknak kell viselniök; az állami vagy községi vagy szövetségi adók segítségét kérni e célra, azon az alapon, hogy ezek az iskolák munkájukkal hozzá járóinak a nemzet jólétéhez, éppen annyi volna, mintha ez adókból kérnénk segítséget az egyházak REFORMÁTUSOK LAPJA fenntartására ugyanezzel az érveléssel, mert hiszen az egyházak is hozzájárúlnak munkájukkal a nemzet jólétéhez. (Bár nem említették a katholikus püspökök körlevelét, mégis világosan erre adott válasz volt ez. E körlevélről lásd következő hírünket.) Az Országos Tanács jövő évi költségvetésének 13 millió dollárjából több mint öt és fél millió dollár megy világsegélyre. Érdemes megtudnunk, hogyan használja a Tanács ezt a 13 millió dollárt? Minden dollárból több mint 58 cent megy világmisszióra és világsegélyre, 20 és fél cent keresztyén evangelizálásra rádió és más eszközök útján, hét és fél cent a férfiak és nők egyházi szervezeteinek támogatására, tíz cent filmekre és más kiadványokra, két cent a Tanács közigazgatására és másfél cent egyebekre. A Tanács bevételeinek valamivel több mint egy-har- mada egyházaknak a megszavazott hozzájárúlásából, másik harmada kiadványokból és egyéb tevékenységből, a harmadik — legkisebb — harmada magánosoknak és intézményeknek az adományaiból jön be. Katholikus püspökök egyházi iskoláik mellett. — A római egyház püspöki kara minden év november havában kibocsát egy hivatalos nyilatkozatot, egyházuk különböző irányelveiről. Ez évben pontosan kilenc nappal a washingtoni nevelésügyi konferencia megnyitása előtt adták ki ez évi nyilatkozatukat, amit főként az iskolaügy kérdésének szenteltek. Rendkívül ügyesen fogalmazták meg ezt a nyilatkozatot; igazi mestermű az és bizonyára történelmi jelentőségű okmánya lesz ennek a vitának, ami nyomában kelni fog. Ez okmány első részében, sőt majdnem teljes egészében, azt az elvet védelmezi, amit senkisem támad vagy von kétségbe, hogy t. i. az egyháznak joga van felekezeti iskolákat fenntartani. “Vak elfogúltság volna megtagadni annak elismerését, hogy ezek a köznevelésügyi intézetek roppant nagy eredményeket érnek el.” Az egész hosszú okmányt azonban valószínűleg annak a tételnek a kifejezése érdekében írták, amit csak az utolsó-előtti mondatban említenek meg: “Ezeknek a (felekezeti) iskoláknak a növendékei éppen úgy jogosúltak mindazon jótéteményeknek vagy segélyeknek az élvezésére, amiket kétségtelenül az amerikai ifjúság egészsége, biztonsága és jóléte érdekében létesítettek, mint bármely más iskola növendékei.” Az ifjúság egészsége, biztonsága és jóléte nagyon alkalmas kifejezés arra, hogy alatta a felekezeti iskoláknak a közadókból való fenntartását értsék és kívánják. Olyanforma ez is, mint a fázó tevének a sátorba ké- rezkedő orra: alkalmas arra, hogy tovább támadják az egyház és állam elválasztásának fontos amerikai elvét. Nagygyűlés a vallásszabadság védelmére. — Washingtonban van az irodája annak az intézménynek, melynek hivatalos neve a Protestánsok és Más Amerikaiak Egyesülése az Egyház és Állam Elválasztásának (fenntartása) érdekében. (Angol nevének rövidítése POAU.) Ez a szervezet minden évben tart nagygyűlést a washingtoni Constitution Hall óriás termében, ahol kiváló szónokok tartanak előadásokat, amikkel a nagyközönség érdeklődését kívánják ébren tartani a vallásszabadság megőrzése iránt. Tudvalevőleg minden szabadságnak a megőrzéséért állandóan küzdeni kell. Késő akkor védeni, amikor már elveszett. Az idén különösen fontos kérdések lesznek e nagygyűlés tárgysorozatán: a közoktatás és abban a vallásoktatás ügye, a vallásszabadság kérdését tanúlmá- nyozó szenátusi vizsgálatnak a váratlan felfüggesztése, a római egyház püspökeinek nyilatkozata iskoláik állami eltartása érdekében (lásd fentebb), az amerikai polgárok alkotmányos jogainak számos megcsorbítása, és ehez hasonló tárgyak, miknek ismertetésére most is jeles szónokok készülnek. SZERKESZTŐI ÉS KI ADÓHIVATALI IZENETEK Az a laplerjesztési kampány, a- minek az eredményeiről mostani számunk számol be olvasóinknak, rendkívüli mértékben lekötötte a kiadóhivatal minden erejét s így nagy mértékben igénybe vette az idejét a szerkesztőnek is, aki a mull év szeptember közepétől december közepéig csak két vasárnapot töltött otthonn, igen sok hétköznapot is hazáiról távol s e sorok megírása után megint indúl sajtóvasárnapokra. Ha kiadóhivatalunk munkája valamiben ez ok miatt megkésett: szíves türelmet kérünk, míg helyrehozhatjuk. Nagy anyagíorlódás miatt számos cikkünk nem fért be lapunkba; e téren is nagyon elmaradtunk. Kéziratokat a megjelenés előtt három héttel kérünk! Az évi jelentéseket — mint eddig is tettük — a hozzánk beérkezés sorrendjében fogjuk ismertetni. Lakásváltoztatásokat is időbe kerül kiigazítani; fennakadások elkerülése végett ezeknek a bejelentését egy teljes hónappal előbb kell kérnünk. 15
