Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-08-15 / 14. szám

4 REFORMÁTUSOK LAPJA Nem, mert tudjuk, hogy Ő csak EGY egyházat alapított és ma sincsen több mint csak EGY egyház. Ám kegyetlenül szétszaggatva. Sok keresztyén belátta már ezt és az utolsó ötven esztendő alatt, tehát az ökumenikus moz­galom kezdete óta nagyon lényeges egyesülések történtek. Tizenöt ilyen egyesülés már nagy eredményeket hozott létre: három methodista egyház egyesüléséből országunknak a legna­gyobb protestáns egyháza állott elő (9 millió taggal); egyesültek a kongregácionális és a keresztyén egyházak és most egyesülünk velük mi is; két presbiteriánus egyháznak az újra­egyesülése most van folyamatban és remélhető, hogy a harmadik is előbb-utóbb csatlakozik hozzájuk; baptisták és lutheránusok szintén nagy egyháztestekbe egyesültek, és így tovább. Nagyjelentőségű eredmény volt harminchat nagy protestáns felekezetnek az Egyházak Országos Tanácsában való egyesülése is, amely éppen olyan kitűnő eszköznek bizonyúlt a protestán­sok egyesítésének érdekében, mint világviszony­latban az Egyházak Világtanácsa, melynek leg­utóbbi (második) világgyűlését itt tartották a mi országunkban, Evanstonban, 1954-ben. Még mindig folynak a tárgyalások a híres Greenwich-mozgalom ügyében is, amiben kilenc vezető felekezetűnk vesz részt. Ezeknek taglét­száma 17 millió, vagyis az egész amerikai pro- testántizmusnak 35 százaléka. Ne hagyjuk ki annak megemlítését sem, hogy a theológiai sze­mináriumok között is számos olyan vezető in­tézet van, amelyik — bár felekezetek alapítot­ták — tanításában fölűlemelkedett a felekezeti korlátokon és egyetemes keresztyén jellegűvé vált. Mit mutatnak mindezek a jelek? Azt, hogy eljött a cselekvés ideje. Egyesü­lésben az erő. Ezt műtőit ja az a másként meg sem érthető tény, hogy a római egyház még korunkban is tud terjeszkedni, s országunknak már is a legnagyobb számú felekezete. Mi fennen hirdetjük, hogy a mi bizonyság- tételünk tisztább mint az övék, és ez úgy is van. De nem lesz-é még erőteljesebb a bizony­ságtételünk, ha nem elkülönítve, kisebb-nagyobb felekezetek részéről, hanem egy közös protestáns táborból teszünk vallást arról a Krisztusról, Aki azért imádkozott kereszthalála estéjén: “Atyám, hogy egyek legyenek! . . .” Krisztus Egyesült Egyháza nemcsak most tárgyaló két felekezetet, hanem minden pro­testáns felekezetet kíván egyesíteni. Ezért emel­kedett fölül név-választásában minden eddig létező csoporton és választott olyan nevet, ami alatt mindnyájan megférünk. A protestántizmusnak két különböző csa­ládja töri most le az elválasztó falat. Nem hittani különbségek választották el őket, hanem egyházkormányzati különbségek. Az egyikben minden gyülekezet teljesen önálló egyháztest, a másikban a zsinat-presbiteri rendszert gya­korolják. Ebből a szempontból országunkban úttörő lesz ez az egyesülés — Canadában már volt rá példa, ahol az Egyesült Egyházat pres- biteriánusok, kongregácionálisok és methodisták hozták létre. Az ő egyesülésük teljes sikerű volt. Reméljük, hogy az lesz a mienk is. “ÁHÍTATOS MÉLYSÉGEKBEN” “Nem esik meg gyakran” — mondja or­szágunk vezető vallásos lapja, THE CHRISTIAN CENTURY — “hogy szervezkedési ügyekben kiadott hivatalos nyilatkozat olyan áhítatos mélyre menjen, mint ment az a jelentés, amit az Evangéliumi és Református Egyház elnöke, Dr. James E. Wagner, tett a Kongregácionális Keresztyén Egyházak omahai zsinatán.” Ha ez az előkelő lap, számának legelső kezdő helyén e szavakkal közli elnökünk nagy előadásának záró részletét, akkor ez bizonyosan megérdemli, hogy mi is elolvassuk ezeket a valóban “áhí­tatos mélységekben” járó sorokat: “Ennek az egyesülésnek Isten szemében az igazi értékét és érvényességét az fogja igazán lemérni, hogy milyen gyökeresen és milyen folyton mélyülő áhítattal fogjuk magunkat oda­szentelni arra a feladatra, hogy Istennek e világban való munkája elvégeztessék. Ha a mi egyesített egyházaink bizonyságtételén keresztül a világ megtört szívű népe reménységet és gyó- gyúlást talál, a panaszkodók számára pedig a kegyelem vigasztalása és enyhülése valósággá válik, és az öregek felfedezik, hogy “világos­ság lesz az estének idején”; ha a fiatal férfiak és nők bölcs vezetést kapnak választásukban és megerősítést, amikor “a könnyű rosszal szem­ben a nehéz igazat” választották; ha az élet küzdelmeinek közepén a férfiak és nők “meg­erősödnek az Úrban és az Ő hatalmas erejé­ben”; ha az Isten igazságosságának és szerete- tének parancsolatait eredményesen tudjuk ér­vényesíteni a mi mindennapos munkás világunk­ban az embereknek egymáshoz való viszonyá­ban, úgyszintén a nemzetek között is, melyek a hatalom ígéreteivel és veszedelmeivel birkóz­nak — vagyis ha nem nagy és fellengzős ter­veket akarunk kitalálni, amikkel a világot jobbá tegyük, hanem jobban fogjuk végezni azokat a régi szolgálatokat, amikre papok és próféták mindig odaadták magukat: — akkor az idő és az események és az Örökkévaló Isten halk sut­togásai fogják megerősíteni azt a mi mostani hitünket, hogy a Krisztus Egyesült Egyházának megalakítása valóban az Ő akarata volt.” Hevenyészett magyar fordításunk nem tudja visszaadni az eredeti szöveg szépségét és erejét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom