Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-05-01 / 9. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA PROTESTÁNS VAGY RÓMAI KATHOLIKUS MI A KÜLÖNBSÉG? Mik a főkülönbségek a római katholikus meg a protestáns Istentisztelet között? A római katholikus Istentiszteletnek legfontosabb tényezője az a központi hely, amit a sák- ramentomoknak adnak, míg a protestánsok az Istentisztelet legnagyobb hangsúlyát a Biblia használatára helyezik. — A római katholikus Istentiszteletben sokkal több a forma, a szertartás és jelképesség, mint a protestánsok Istentiszteletében. — A római katholikusok Isten- tiszteletének van egy olyan része, amit a legtöbb protestáns teljességgel elutasít és kizár az Istentiszteletéből, nevezetesen Szűz Máriának és a többi szenteknek a tiszteletét és a hozzájuk könyörgést. Minthogy ez ellen engesztelhetetlenül tiltakoznak, a protestánsok határozottan ragaszkodnak ahoz, hogy minden tisztelet és imádás egyedül Istent illesse. Az eddig már jelzett különbségeken kivűl még három fő különbség van a Mise meg a protestáns Istentisztelet között. (Azért korlátozzuk fejtegetésünket a Mise körül és ennek értelmére, mert a római katholikus egyházban úgy az Istentiszteletnek, mint a vallásos életnek a középpontja a Mise.) 1. A Misében is, csakúgy mint a római katholikusok magán áhítatában, Máriához és a szentekhez intézett könyörgések is vannak. — Ezekre vonatkozó észrevételeinket előző fejtegetésünkben már elmondottuk. 2. A Misét rendesen latin nyelven szolgáltatják, kivéve a velejáró szent beszédet vagy prédikációt. A latin nyelv használata azonban nem kizárólagos. Az egész földön mintegy tíz különböző “szertartás” szerint és legalább tizenhárom különböző nyelven szolgáltathatják ki a Misét. De valamennyi közt a latin szertartás a legjobban elterjedt és a legfontosabb. A római katholikus szertartásokban a latin nyelv használata nem azt jelenti, hogy a hívek nem értik, hogy mi megy végbe előttük. A legtöbb római katholikus hívő nagyon értelmes részt vesz a Mise egész szertartásában, ha nem is érti a pap által használt latin szöveg minden szavát. — Ezzel szemben a protestáns álláspont az, hogy akik az Istent imádják, tegyék ezt “minden tehetségükkel”, vagyis ahogy Jézus mondta: “teljes elménkből” (Máté 22:37), tehát ne csak lélekkel, hanem értelemmel is (I. Kor. 14:15.) kell szólnom vagy énekelnem minden szót. 3. A római katholikusok úgy tekintenek a Misére, mint olyan Krisztus-áldozatra, amit a hívek által körülvett pap ajánl fel. Szerintük tehát a Krisztus által végzett áldozatot minden Misében az oltáron ismételik meg, bár ott vér nélkül. Ezt a felfogást a protestánsok a leghatározottabban elutasítják, mint ami érvénytelenné tenné Krisztus áldozatát — mert ha az nem volt elég egyszer, még kevésbbé elég, ha milliószor ismételik. De hogyan is lehetne emberi cselekménynek “ismételnie” azt, amit maga az Isten is csak egyszer végezett el?! így mi azt tartjuk az Úrvacsoráról, hogy az Krisztus halálára emlékeztet bennünket (I. Kor. 11:26.) és záloga számunkra Isten bűnbocsátó kegyelmének. Tehát mint “áldozat”, csakis az Ő kereszthalálának a kiábrázolása. Ezt az áldozatot azonban Ő csak egyszer végezte és akkor mindenki számára, és ezért azt nem szükséges de nem is lehet ismételni. A Miséről mint Áldozásról szóló tanítás aztán arra a tévhitre vezetett, mintha a Misének magának is volna kiengesztelő és váltság- szerző behelyettesítéssel ereje vagy hatalma, vagyis hogy a Mise is kiengesztelheti Istent a mi bűneinkért és megszerezheti Isten kegyét és tetszését. Hallgassunk csak meg két idézetet azokból az imákból, amiket Mise közben kell a papnak elmondania: “Fogadd el, óh Szent Atya, mindenható, örök Isten, ezt a foltnélkűli áldozatot, akit én, a Te méltatlan szolgád, felajánlok Te- néked, az én élő és igaz Istenemnek, az én számtalan bűneimért, vétkeimért és fogyatkozásaimért, valamint mind azokéért is, akik itt jelen vannak, úgyszintén minden hűséges keresztyénért, élőkért és halottakért, hogy úgy nekem, mint nekik üdvösségünk hasznára szolgáljon az örök életben . . .” “Annakokáért, óh Uram, mi a Te méltatlan szolgáid, felajánljuk a Te legkiválóbb Felségednek az általad reánk bízott adományaid közűi ezt a tiszta áldozatot, szent áldozatot, folt nélküli áldozatot, az örökéletnek szent kenyerét és az örökké- tartó üdvösségnek poharát. Nézz kegyesen alá ezekre a Te irgalmas és kedves tekinteteddel és fogadd el ezeket, mint ahogy tetszett neked elfogadni a Te megigazúlt szolgádnak Ábelnek az ajándékát és a mi Atyánknak, Ábrahámnak, az áldozatát . . .” A Bibliából sehonnan sem lehetne igazolni a Misének ezt a felfogását, mintha ezt valóban áldozatnak lehetne tekinteni — mert a Biblia határozottan kijelenti, hogy az egyetlenegy áldozat, ami váltságot szerzett a bűnökre
