Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-01-01 / 1. szám
Volume LVI., Number 1. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster, Pa., Jan. L 1956. , 2|_ tljTÁ Megtartásra való nép (A passaici egyház gyülekezeti értesítőjéből) Karácsony táján, esztendő változása idején, aligha fordíthatjuk szívünket örvendetesebb, biztatóbb Ige felé, mint amelyik a karácsonyi evangélium összefüggésében, angyalok ajkáról hangzik felénk: “Született néktek Megtartó.” (Lukács 2:11.) Ha ez így van — már pedig így van, mert Isten Igéje mondja — akkor úgy érezzük és boldogan hirdetjük, hogy lehet boldog karácsonya, áldott uj esztendeje ennek a mi sokat szenvedett, botorkáló világunknak. Legyen bár hiányos, vagy éppen reménytelen a karácsonynak emberi oldala, annak isteni oldala gazdag a reményteljes biztatásokban és ígéretekben. Született néktek Megtartó! Ez azt jelenti, hogy van valaki, aki kezében tartja, tenyerén hordozza a mi vasfüggönyök által szétdarabolt, békétlen világunkat. Egyesegyedűl ebbe a karácsonyi evangéliumba vethetjük a mi világunk jelen és jövője felől táplált reménységünket: VAN ennek a világnak Megtartója Az által, Aki elküldte az Ő Szent Fiát, hogy magára vegye, hordozza, keresztre vigye ennek az egész világnak bűnét. Örüljetek! Született néktek Megtartó! Ebből a karácsonyi evangéliumból reménysugár hull a világnak arra a részére, ahová ilyenkor, karácsony táján, lélekben mindnyájan elzarándokolunk: a mi származásunk földjére. Isten megtartó kegyelmének aligha lehet ékesebben beszélő bizonysága, mint a mi magyar népünknek a története. Ha eszünkbe jutnak történelmünk kiemelkedő gyászos állomásai: a Muhi puszta, Mohács, Világos, Trianon, a második világháború pusztítása — lehetetlen mást tenni, mint alázattal hálát adni Istennek, aki a nagy megpróbáltatásokon keresztül is megtartotta népünket. Megtartotta! Ez nem azt jelenti, hogy távol tartotta tőle a nemszeretem napokat. A magyarnak mindenütt ott kellett lenni, ahol megpróbáltatásról, vér- és könnyhullatásról volt szó. Nem ezektől mentette meg népünket az Úr, hanem sokkal inkább ezeken keresztül is megtartotta, előttünk járt népek bukásától és pusztulásától mindeddig kegyelmesen megóvta. Milyen jó tudni, hogy Isten ígéreteket megtartó Isten. Nem azért hordozta népünket száz veszélyben, hogy a százegyedikben magára hagyja. De el ne feledjük, hogy népünk megtartásának alapja sohasem önmaga erejében, vélt értékében, hanem a karácsonykor érettünk is földreszállt Krisztusban testet öltött kegyelemben keresendő. A karácsonyi örömhírből reménysugár esik mireánk is, származásunk földjétől messzesza- kadt, ezen az áldott földön letelepedett amerikai magyarságra is. Hányszor és hányán emlegettek már bennünket úgy, mint a magyarság testéről leszakadt és elveszett milliós réteget. Amerikai magyar életünknek egy eseményekben és alkotásokban gazdag esztendeje végén, hálával köszönjük meg Istennek, hogy még megvagyunk. Megvagyunk nem azért, mert szerencsésebb életkörülmények között élünk, hanem azért, mert a Megtartó nekünk is adatott és mindeddig a mi életünket is kegyelmesen hordozta. A karácsonyi evangéliumnak gazdag mondanivalója van számunkra, amikor egyénenként itt állunk az ó-esztendő végén és egy uj- esztendő küszöbén. Az elmúló esztendő minden napja az Úr megtartó kegyelmét példázza. Az uj esztendővel úgy vagyunk, mint amikor útunk egy éles kanyarodéhoz ér. Nem látjuk, mi van a kanyarodó másik oldalán ... A jövendőt nem látjuk, de olvashatunk a múltból, amely ezer példázattal a Megtartóról beszél. Nem tehetünk jobbat és többet önmagunkért és másokért, mint ha jövendőnket, népünknek és világunknak a sorsát Annak a kezébe helyezzük, Aki mindeddig kegyelmesen megtartott bennünket. BERTALAN IMR • -w E ? lelkész. 51914
