Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-06-01 / 11. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA most uj elnökünk hozzánk jön, ezt izeni neki is, akit elsőül állított egyenlők közé: “Aki közűletek a legnagyobb, legyen a ti szolgátok. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” Ebben van a mi elnökünk legnagyobb biztatása. Mert olyan Istenünk van nekünk, aki “a kevélyeknek ellenáll, de az alázatosaknak kegyelmet ad.” AZ EGYHÁZMEGYÉK Az egyházkerűleti gyűlést megelőzőleg szóvá tettük lapunkban azt a meggyőződésünket, hogy egyházmegyéink helyzetét erősítenünk, vagy így is mondhatnánk: törvényesítenünk kellene. Azt reméltük, hogy a gyűlésen komoly tárgyalást folytathatunk erről. Sajnos, ezen a gyűlésen erre nem volt lehetőség, aminek okát abban a furcsa meg nem értésben látjuk, mely az egyházkerület tekintélyét félti az egyházmegyék megerősítésétől. Volt, aki decentralizációt emlegetett és ez ellen folytatott szélmalom-harcot. Szélmalom-harcot, mert a decentralizáció nem valami eljövendő és fenyegető veszedelem, amitől óvakodnunk kell — hanem nagyon is szükséges és részben már meg is lévő életmeg- nyilvánúlás, amit azonban még erősebbé kell tennünk, hogyha erősebbé akarjuk tenni az — egyházkerületet! Mert az egyházkerület élete az egyházmegyékben folyik le és ott kell hogy lefolyjék. Tessék elolvasni az egyházkerűleti gyűlésre beterjesztett egyházmegyei elnöki jelentéseket és tessék szembeállítani az egyházkerűleti tanács tevékenységéről számot adó titkári jelentéssel. Könnyű lesz megállapítani, hogy hol folyik az egyházkerület élete. Ha kivennénk az egyházmegyéket az egyházkerületből: ugyan mi maradna benne?! Pedig most az egyházmegyék nem tudnak teljes életet élni. Mai életüknek és tevékenységüknek nincsen más jogi alapja, mint az egyházkerülettől hozzájuk delegált hatáskör — és az egyházmegyei elnökök sem tehetnek egyebet, mint amit eset- ről-esetre rájuk bíz vagy nekik átenged az egyházkerűleti élnök. És ha az egyházkerület semmit sem delegál az egyházmegyékre? És ha az egyházkerűleti elnök semmit sem bíz az egyházmegyei elnökökre vagy semmit sem enged ád nekik? A kerületnek és a kerületi elnöknek ehez megvan a joga; az egyházmegyéknek semmi joguk sincsen, még annyi sem, hogy az ilyen mellőzés ellen tiltakozzanak. Most megpróbálták az egyik beadványukban: azonnal ki is kaptak érte és nem tehettek egyebet: zsebre kellett tenniök, amit kaptak. Ez az eset is megmutatta, hogy hatalomköri féltékenységgel állottunk szemben. Holott észszerű a következtetés: minél feljebb emeljük az egyházmegyéket és minél nagyobb tevékenységet teszünk számukra lehetővé: annál magasabbra emeljük ezzel az egyházkerületet is, mert hiszen az egyházkerület az egyházmegyék fölött álló felsőbb fokú egyházi hatóság. Ha emelem a rúdat, emelem vele a zászlót is, amely a tetején lobog. A roppant kiterjedésű Magyar Egyházkerületet még teljes idejű elnöknek is nehéz volna kielégítően elkormányoznia; részidejű elnöknek teljességgel lehetetlenség. Az egyházmegyéknek megfelelő megerősítése mellett azonban sokkal egészségesebb lesz az egyházkerületnek rész-idejű elnökkel való eligazgatása, mint az egyházmegyék mai vérszegény életének még végzetesebb elgyöngítésére állítani oda föléj ök egy teljes idejű egyházkerűleti elnököt. A KÖZPONTI EGYHÁZMEGYE JELENTÉSE ATYÁK ÉS TESTVÉREK: Minden közösség életének minősége, dinamikája két tényezőtől függ. Az első az, hogy közösséget alkotó egyedek élete mennyiben lüktet, sajátos. Menyiben találja meg hivatását, különleges küldetését a közösséget alkotó kis rész. Minél teljesebben éli sajátos életét, annál könnyebben alakítja ki azt a formát, életstílust, mely belső tartalmának megfelel. Erre utal Pál apostol, amikor üzeni levelében: Növekedjék ti- bennetek a Krisztus. A másik tényező nem a sajátos szin, forma és tartalom, mely másoktól megkülömböztet, hanem a közös érték, amit mindegyik ápol s egymásban felfedez. Itt van a nagy értéke a geográfiailag, hitbelileg, nyelvileg azonos közösségek összefogásának, jelenesetben az egyházmegyéknek. Ismét Pál apostolra hivatkozom, amikor idézek tőle: Közületek senki sem él önmagának. Élő közösség segíti egymást, imádkozik egymásért, megosztja hitét, szeretetét, gondolatát, sőt kenyerét is egymással. E gondolatok előrebocsátásával térek közösségünknek, egyházmegyénk életének beszámolójára. Egyházmegyénk életének jelentősebb eseményeiről a következőkben számolhatok be: 1. Megtartottuk őszi munkáskonferenciát okt. 10-én Pittsburghban 120 résztvevővel. Közegyházunk kiküldöttje Dr. Sheldon Mackey volt Philadelphiából. A konferencia 3 csoportban gyülésezett. Az ifjúsági munkáról Paál Gyula homesteadi lelkipásztor tartott bevezető előadást, a másik csoport a vasárnapi iskolai tanítók gyűlése volt, hol Elek Áron leechburgi lelkipásztor vezette a megbeszélést, a harmadik csoport a magyar munkáról tanácskozott Bernáth Árpád morgan- towni lelkipásztor vezetésével. Dr. Szabó István egyházkerületi elnök drámai szavakkal mutatott rá a konferencia záró gyűlésén a fenyegető lelkészhiányra. 2. Két gyülekezet uj lelkipásztort kapott: Vinton- dale-en lemondott Papmeder István, utóda lett Toókos Károly. Johnstowni gyülekezetünkből angol munkára távozott Szabó Jenő, kinek helyére e régi gyülekezetünk Gálántai Jenőt hívta meg. 3. Leechburgi gyülekezetünkbe dec. 5-én tért visz- sza a független egyházból mintegy 50 egyháztag, kiknek lélekemelő felvétele ünnepélyes keretek között történt meg az esti Istentiszteleten. 4. Tavaszi gyűlésünket márc. 13-án tartottuk meg a rankini egyházban, melynek tárgysorozatán szerepelt
