Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-11-01 / 19. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA A Magyar Egyházkerület elnökétől A MAGYAR EGYHÁZKERÜLET MINDEGYIK PRESBITÉRIUMÁHOZ KÖRLEVÉL AZ EGYHÁZI LAPOK ÜGYÉBEN Kedves Testvéreim! Elnöki hivatalomba lépésem óta szorgalmasan tanúlmányoztam, hogy mivel tudnánk egy- házkerűleti életünk és munkánk minőségét javítani, mennyiségét növelni. Tisztemmel járó kötelességem szerint közlöm a Testvérekkel, hogy Isten kegyelméből eljutottam az első teendőnek a megállapításához. Azt is megmondom, hogy mi segített annak meglátásában. Az én lelkészi hivatalom asztalán van egy olyan központi telefon-állomás, mely egyszerű gombnyomással azonnal összeköt mindegyik egyházi épületünk bármelyik helyiségével. Időveszteség nélkül azonnal érintkezni tudok bármelyik egyházi csoportunkkal, bárhol folytatják is munkájukat, és közölhetem velük sürgős izeneteimet. Ez az irodai gép hű képe modern életünk szükségeinek. Úgy összehalmozódnak teendőink és olyan sok irányban van szükség bármelyikünkre, hogy azon a téren kell beállítanunk ilyen segédeszközt, amely a tér és idő korlátozásainak a legyőzésében tud segítségünkre lenni és lehetővé teszi egyidejű közös együttműködésünket. Meggyőződtem arról, hogy egyházi közélet- tünkben is szükségessé vált a tér és idő korlátái ellen való küzdelem, mert a mi roppant földrajzi távolságaink nagy mértékben megnehezítik, sőt sokszor lehetetlenné is teszik azt, hogy egy és ugyanazon időben végezhessük a közös együttműködés különböző feladatait. — Pedig munkánk sikere nagyon sokszor éppen attól függ, hogy egyszerre indítsuk el az akciót minden gyülekezetünkben, csak úgy, mint a csatatereken azé a hadvezéré lett a győzelem, aki különböző pontokon elhelyezett csapatait egyszerre tudta rohamra indítani. Ezekben a régi, és reméljük hogy lassan múlttá váló emberi küzdelmekben, a háborúkban, a diadal a hadvezéreken fordúlt meg és az ő dicsőségüket növelte. Istennek legyen érte hála, abban a küzdelemben, amit mi az Ő Országának érdekében folytatunk, nem vezérek döntenek, hanem a mi Fővezérünknek, az Úr Jézus Krisztusnak, egyformán szüksége van minden katonájára. És ezért nem lehet az Ő hadviselésében győzelemre számítani akkor, ha csak a csapattisztek érintkeznek egymással. — Nekünk, tiszteknek, szintén olyan gépre van szükségünk, amelyiknek a közvetítésével egyszerre érintkezhetünk minden ránk bízott csapatnak minden egyes emberével s így biztosíthatjuk mindnyájunknak közös együttműködését ugyanabban az időben. Sőt mivel ebben a mi világküzdelmünkben nem rögtöni testi akcióról, hanem hosszú és lassú munkáról van szó, ezért mi nem is vezethetjük ezt rendeletekkel, hanem csak állandó és kitartó rábeszéléssel és ráneveléssel — mint ahogy Urunk is csak ezeket az eszközöket használta. Mert a mi feladatunk nem a rombolás és pusztítás, mint a háborúké — hanem az uj teremtés, mint amilyen munkát az építőmester meg a magvető gazda, vagy még inkább az iskolában a tanító végez. Éhez a problémához van szükségünk valami olyan szervre, mint amilyen az én irodámban az a sokat használt gépezet. Mert ha az egyházkerület elnöke csak az egyházmegyék elnökeihez vagy csak a gyülekezetek presbitériumaihoz küld ki leveleket, akkor még nem érintkezik mindazokkal, akik az Úr munkáját végzik, hanem azoknak csak egy nagyon kicsiny csapatával. Lassanként meggyőződésemmé lett, hogy ennek a fogyatkozásunknak a kiküszöbölése a mi első és legsürgősebb feladatunk. Be kell állítanunk valami olyan gépet, amelyiken keresztül egyszerre tudunk szólni minden egyes testvérünkhöz, minden egyes gyülekezetünkben. A telefon azért nem volt elég a modern életben, mert csak egy emberhez vitte el a hangunkat. Jött a rádió és azon már egyszerre milliók hallgathatnak reánk. Később megjött a televízió is és azon már a képünket is látják azok, akikhez beszélünk. Istennek legyen érte hála: VAN is nekünk ilyen gépezetünk, csak még nem mindenütt állítottuk be használatba. Jelen levelemmel arra kívánom megkérni MINDEN egyházunk presbitériumát, hogy haladéktalanúl MINDENÜTT állítsák munkába ezt a mi közlekedési eszközünket. Ez a mi gépezetünk az EGYHÁZI SAJTÓ. A mi Egyházunk szerencsés: három hivatalos lapja is van, úgy hogy kiki a saját anyanyelvén olvashatja egyházi és vallásos közleményeinket. És bármelyiket olyan olcsó áron bocsátja rendelkezésünkre, amilyen árakról szó sem lehetne világi lapok előfizetésénél. Ezt természetesen csak úgy teheti, hogy Közegyházunk pénztára viseli a lapok előállítási költségének nagyobbik részét. Lapjaink arra törekesznek, hogy még a mostani hallatlanúl alacsony előfizetési árat is leszállítsák a közel jövőben; ehez azonban föltétlenül szükséges az előfizetők számának lényeges megnövekedése. Presbiteriánus testvéregyházunkban a gyülekezeti előfizetés bevezetésével öt év alatt megtízszerezték az előfizetők számát és így tudják adni országunk legkiválóbb egyházi lapját EGY dollár előfizetésért, de természetesen csak gyülekezeti előfizetésben. Hasonló cél lebeg most a mi Evan-
