Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-10-15 / 18. szám
14 REFORMÁTUSOK LAPJA A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HÍREIBŐL A svájci gyűlések hatása. — A nyár folyamán négy olyan világgyűlést tartottak Svájcban, amiknek mindegyike rendkívüli mértékben érdekelte magyarországi református testvéreinket. Ezek közűi képviselőik nem vehettek ugyan részt a nagyhatalmak államfőinek hires genfi gyűlésésn, de még ennek a gyűlésnek is nagy mértékben érezték a hatását azon a többi három gyűlésen, amelyeken már ők is részt vettek. Időrendben az első gyűlés volt az Egyházak Világtanácsa vi- lágsegély-bízottságának Lausanne közelében, Les Rasses városkában tartott gyűlése, amelyről már mi is megemlékeztünk; ezen a gyűlésen a magyarországi református egyházat Kádár Imre konventi főtanácsos képviselte, aki ismertette ott a magyarországi egyházaknak a világsegéllyel kapcsolatos kérdéseit és az országos közalap megindúlását. — Részt vett a Knox-ház felavatásán is Genfben. A Református Világ- szövetség Cret Berardban (minek képét előző számunkban közöltük) tartott végrehajtó bizottsági gyűlésén Pap László budapesti theológiai dékán és egyházkerűleti főjegyző képviselte a magyarokat, akit meg is választottak annak a bizottságnak az elnökévé, amely a jövő évi európai körzeti közgyűlés témáját készíti elő és előadóit választja ki. Ez a téma a terv szerint a református Istentisztelet lesz. Péter János püspököt az európai körzet egyik alelnökévé választotta a végrehajtó bizottság, mely következő gyűlését 1956 augusztus havában valószínűleg Prágában tartja, tekintettel a Világtanács budapesti gyűlésezésére. Az Egyházak Világtanács központi bizottságának davosi gyűlésére már nagyobb erővel vonúltak fel a magyarországi protestáns egyházak. A reformátusokat Péter János debreceni püspök, a zsinat alelnöke, az evangélikusokat pedig Vető Lajos budapesti püspök, az evangélikus zsinat elnöke képviselték. Mindjárt a gyűlés elején kaptak is szép elismerést, amikor a végrehajtó bizottság jelentése megállapította, hogy az evanstoni világgyülés munkájának folytatása érdekében a legátfogóbb erőfeszítéseket az Egyesült Államok Keresztyén Egyházainak Nemzeti Tanácsa, meg a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tették. Még nagyobb volt az öröme a magyar kiküldötteknek, amikor a központi bizottság egyhangúlag elfogadta a magyar tagegyházak meghívását és elhatározta, hogy következő évi gy)lését 1956 julius 28,-ától augusztus 5.-ikéig Budapesten vagy ennek közvetlen környékén tartja. Idézzük “az Út” c. budapesti lap kommentárját: “A világsajtó úgy értékeli ezt az eseményt, mint egyfelől a nemzetközi feszültség enyhülésének, másfelől az egyházak egységének újabb jelét. Az angol sajtó több orgánuma utal arra, hogy a központi bizottság ülésének Magyarországon való megtartása határozott jele annak a kedvező fejlődésnek, mely a négy kormányfő genfi tanácskozása után a nemzetközi életben általában megmutatkozik. A svájci református sajtószolgálat hangsúlyozza, hogy a magyar meghívást egyhangúlag fogadták el és bizonyos körökben meglepetést keltett, hogy a meghívás elfogadásának a központi bizottságban egyáltalán nem volt ellenzéke. A svájci sajtószolgálat arra is rámutat, hogy az ökumenikus mozgalom egysége ma sokkal erősebbnek látszik, mint az elmúlt években volt.” További kitüntetések is érték a magyarokat: Péter János püspököt az egyház és a társadalom viszonyával foglalkozó munkabizottságba, Vető Lajos püspököt a nemzetközi ügyek bizottságába, Pap László theológiai akadémiai dékánt pedig a pénzügyi bizottságba választották be. Az Út tudósításában bő részletekkel emlékezik meg a Világtanács központi bizottsága meg az orosz orthodox egyház vezetői között lefolytatott levélváltásról, amelyben mindkét fél kölcsönösen kifejezte a személyes látogatások kívánatos voltát. Az Egyházak Világtanácsa határozottan kifejezte ugyan, hogy ez idő szerint nem fogadhatja el a Béke-Világ- tanács álláspontját, de hangot adott annak a reménységének is, hogy az elkezdődött megbeszélések “egymás álláspontjának az eddiginél jobb megértéséhez vezetnek.” Péter János püspök ezeket hangsúlyozza nagy cikkében: “Eddig is örömet szerzett számunkra minden olyan hír, mely azt adta tudtunkra, hogy az Egyházak Világtanácsa és a Béke-Vi- lágtanács képviselői megbeszéléseket folytatnak egymással a népek együttélésének mindannyiónkat érintő kérdéseiről és azok megoldásáért a közös szolgálatról. A megenyhült nemzetközi helyzetben az elé a szorongató feladat elé került minden nemzetközi mozgalom, amely a népek együttélése kérdéseinek békés rendezésére törekszik, hogy egymásra találva, közös szót mondjon ki és közös akcióba kezdjen a további jó eredmények érdekében. Az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának davosi gyűlése és jövő évi magyarországi ülésezése között a közös szolgálatok sok jó eredményt ígérő alkalmai várnak ránk.” Az uj budapesti egyházmegyék. — 1932-ben a dunamelléki egyházkerület elismerte a főváros reformá- tusságának azt a jogát, hogy önálló egyházmegyévé szervezkedjék. Nem is egy, hanem két egyházmegyét szerveztek: a budapestit és a pest- környékit. Amikor azonban a régi Kis-Budapest magához ölelte a körülötte létesült peremvárosokat és Nagy-Budapest lett belőle, az 1950.- ik évben az egyházkerület felhívta a két egyházmegyét, hogy nem vált-e időszerűvé az egyházmegyei beosztások megváltoztatása? Akkor azonban csak annyi történt, hogy a két egyházmegye nevet változtatott és lett belőlük belső-budapesti meg külső-budapesti egyházmegye. Ez még teljesebbé tette azt a veszedelmet, hogy egy belvárosi gazdag egyházmegyével szemben egy külvárosi szegény és erőtlen egyházmegye alakúi jón ki, amelyekben a lelkűlet is nagyon érezhetően különböző lesz. Ezért aztán hosszú tárgyalások indúltak a lelkészek és egyháztanácsok között, miknek eredménye gyanánt az egyházkerület hozzá járúlásával julius 26.-án megtarthatták a buda- pest-északi és 27.-én a budapest-déli egyházmegyék ünnepélyes megala- kúlását, az előbbit a fasori, az utóbbit a kelenföldi templomban. Az északi egyházmegyében huszonöt, a déliben huszonnégy egyházközségünk működik, és így mindkét egyházmegyében vannak mind belvárosi, mind külvárosi gyülekezetek. Mindkét alakulás Istentiszteletén Berecz- ky Albert püspök prédikált és ő iktatta be az uj tisztviselőket. Az északi egyházmegye Fekete Sándor fasori lelkészt, az Út szerkesztőjét, a déli egyházmegye Hajdú Péter kelenföldi lelkészt, kerületi missziói előadót, választotta meg esperesének. A két ünnepélyen résztvevők névsorából megtudjuk egy csomó esperesnek e nevét: Békefi Benő nyírségi, Horváth Zoltán békési, Komjáthy Aladár hevesi, Madar Zoltán győr-sopron-pápai, Rádics József vértesaljai, Pap Géza bács-kiskun- sági, Szabó Sándor mezőföldi, Bükki Zsigmond délpesti, Mezey Gy. Lo- ránd komáromi esperesek.
