Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-08-01 / 14. szám
12 REFORMÁTUSOK LAPJA Összegyűjtötték a lelkésznek minden megkapható fényképét, a graduation-képtől egyházkerületi elnökké választásának képéig; a képekről színes filmet készítettek, mit angol-magyar szöveggel ellátva ezen. az összejövetelen mutattak be. Dienes János főgondnok üdvözölte a nagyszámú vendégsereget. Asztali áldás után Mrs. Elmer Ondy énekelte az Our Father kezdetű szép éneket, Piriczky József kísérte zongorán. Asztalbontás után Dienes főgondnok közvetlen, szívből jövő szavakkal köszöntötte Böszörményi lelkészt, aki nemcsak a gyülekezettel 30 évvel ezelőtt kötött szövetségét tartotta be hűséggel, hanem immár a Magyar Egyházkerülettől is megkapta munkájának elismerését, amikor ez a testület elnökévé választotta. A gyülekezet szeretet-ajándéka gyanánt ezer dolláros csekket nyújtott át a lelkésznek. Majd Tamásy Bertalan gondnok vette át a Programm további vezetését, aki valóságos hollywoodi hozzáértéssel így kezdte meg a filmek bemutatását: “This is your life, Reverend!” Kardos Lajos jegyző olvasta a magyar kísérőszöveget, a technikai munkát Kovátz János presbiter látta el. A film-bemutatás olyan váratlan és olyan megkapó volt, hogy valósággal ámúlatba ejtette a közönséget, különösen a fiatalabb nemzedéket, akik a kezdet kezdetére nem emlékezhettek. Az előadás után Böszörményi lelkész meghatódás- tól elfogódott hangon köszönte meg az isteni gondviselésnek és az egyház népének, hogy ezt a napot kölcsönös szeretetben megérhették; megköszönte az ajándékot, mint e szeretetnek értékes zálogát, és köszönetét mondott mindazoknak, akik e páratlan előadás gondos előkészítésével felejthetetlen délutánt szereztek úgy neki és családjának, valamint mindazoknak, akik azt velük együtt élvezték végig. Kardos Lajos jegyző. HARANGI LÁSZLÓ 20 ÉVES LELKÉSZI JUBILEUMA A pittsburghi református parókia nagyon kedves ünnepség színhelye volt junius hó 20-án este: Harangi László lelkipásztor 20 éves lelkészi jubileumát ünnepelte meghitt baráti körben. Meglepetésszerűen futottak be a környékbeli lelkészek s meleg szavakkal köszöntötték Harangi Lászlót. A nyíló piros rózsák s az illatos hársfák arra a húsz év előtti, csodálatosan szép tavaszra emlékeztettek, amikor az álom valósággá vált: megkapta diplomáját Harangi László lelkipásztor. Azóta húszszor lehullottak már a rózsák, sárgult az oklevél, a halál kaszája széles rendet vágott s az ősi, búcsúzó diáknótának már csak az utolsó akkordja hallik: “Fiuk, fiuk, ha messze járok, Üzenjetek, üzenjetek . . .” Nagyon búsan csendült húsz év előtt is az ősi megszentelt falak között a búcsúnóta; pedig akkor még senki sem tudta volna megmondani, hogy egyszer messze, nagyon messze járunk, szétszóratunk és hogy az otthon maradottaknak sem csendül a feloszlatott öreg pataki iskola drága kisharangja ... Az ízletes vacsoránál a “megszépítő messzeségből jó volt a régi konviktusi vacsorákra gondolni, elmélkedni a letűnt időkről s újra átélni a diákélet sok kedves emlékét. Vacsora után rövid áhitat volt a templomban. Teg- ze-Gerber Miklós mesteri orgonajátéka után Bütösi János tartott mélyenszántó elmélkedést, Nagy Lajos imádkozott, végül Harangi László köszönte meg a kedves megemlékezést. Néhány ősi zsoltár eléneklésével véget ért a templomi áhitat. Az ünnepélyen jelen volt Harangi László és neje, Bütösi János, Elek Áron, Mircse Sándor, Nagy Lajos, Paál Gyula, Szőke István, Tegze-Gerber Miklós, Vitéz Ferenc. A kedves ünnepélyt a lelkipásztor neje, Harangi Lászlóné készítette elő. Vitéz Ferenc VITÉZ FERENC, M. Th. Springdalei és rankini egyházaink nagy buzgóságú lelkésze, Vitéz Ferenc, akit szép írásairól lapunk olvasói is jól ismernek, újabb babérágat szerzett theo- lógiai tanúlmányainak eddig is ékes koszorújához. Miután Sárospatakon elvégezte a szemináriumot és megszerezte a lelkészi oklevelet, tovább tanúit a párisi protestáns hittudományi szakon, majd, amióta ide került Pittsburgh mellé, szorgalmasan bejárt a nagy városba, a Western Theological Seminary előadásaira, ahonnan e kiváló tanintézet 125.-ik évi zárünnepélyén meg is kapta a keresett theológiai rangot: a Theológia Mestere (Master of Theology) lett, amivel lelkészeink közül csak kevesen dicsekedhetnek. Szívből gratulálunk a pittsburghi lelkészi kör elnökének ez újabb kitüntetéséhez és kérjük további írásait lapunk számára. Aki Miskolcon, Párisban és Californiában lelkészkedett, most pedig a kies pittsburghi dombvidékben él, az mindig talál valami kedves tárgyat költői vagy írói tolla aló. HÍREK A BETHLEN OTTHONBÓL Egyházainkban, amióta a szünidei iskola tanítási ideje a régi két hónapról néhány hétre (valahol két hétre is) lecsökkent, a nyári időszak alatt a legtöbb munka szünetel. Nem úgy a ligonieri Bethlen Otthonban! Itt nyáron át a legelevenebb a gyermekek ottona, kivált mióta, a múlt évben, vidékről jövő gyermekek számára is megnyitották a magyar iskolát. E nyáron nem kevesebb mint 60 vidéki gyermek növelte meg az Otthon lakóinak rendes létszámát, ami bizony nem kis dolgot adott az intézet mindennapi szükségeit ellátó tisztviselőknek és munkásoknak. A tanítás munkáját Harangi László, Vitéz Ferenc, Gálántai Jenő és Kecskeméthy József lelkészek végezték, utóbbinak felesége is, aki szintén okleveles tanítónő, valamint a Penn State College egyik tanárnője, akit immár második éve vonzott ide ez a kedves munkakör. Volt azonban az intézetnek egy másik vállalkozása is, amiről szintén meg kívánunk emlékezni, mert igen szerencsés és ügyes kezdeményezésnek tartjuk. Kecskeméthy József, az Otthon lelkes és fáradhatatlan igazgatója, autóbuszra rakta a maga kisebbik családját: feleségét és gyermekeit, meg a nagyobbiknak egy részét: 19 gyermeket az Otthon növendékei közül, és meglátogatott négy, illetve öt igen messze fekvő gyülekezetei, ugyannyi hétvégen. Elmentek Elyriába, Pas- saicra, Philadelphiába és Buffalóba, meg a vele tár- súlt tonawandai egyházba. Mindegyik helyen szombaton este előadást tartottak, melynek műsorát az igazgató és családja tagjai vezetésével maguk a gyermekek szolgáltatták. Nagyszerű teljesítményükről így írt a buffalo-tonawandai egyházak jeles lelkésze, Dr. Vatai László: “Az ismeretlen őskorból és az újabb évszázadokból származó magyar népdalok olyan erővel és szépséggel keltek életre előadásukban, amilyet eddig Amerikában még sohasem hallottunk. Magyar népi táncaik mindenkit elbűvöltek, nem kevésbbé a gyér-
