Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-06-15 / 12. szám
14 REFORMÁTUSOK LAPJA ezenkívül külön havi értesítőt is küldenek ki 175 példányban. Örül a szívünk, mikor ilyen virágzó életet látunk, amiből éltetőén világít a ráfordított pásztori munka. Tartsa meg jó Istenünk szolgája egészségét és munkaképességét, gyülekezeteinek pedig adjon további jó előmenetelt! McKEESPORT Első Egyház (ER) Lelkész: Bütösi János Csak most kaptuk kézhez ennek a gyülekezetünknek a pénztári kimutatását az előző esztendőről. Akkori lelkészük, Wesselényi Miklós, a tőle megszokott aprólékos gondossággal és mindenre kiterjedő figyelemmel állította azt össze. Bármily késő van is rá, még mindig érdemes megismernünk e jelentés főbb adatait, különösen azért is, mert sokat beszéltünk róluk a múlt esztendőben a lelkészváltozás alkalmából. Külön kapjuk az idősebb és külön a fiatalabb egyháztagok adakozásának a kimutatását; azt hisz- szük, nem csalódunk, hogy ezt másutt a magyar és az angol gyülekezet nevével jelzik; a kimutatás nyelve itt is ezt igazolja. Ebből megtudjuk, hogy a magyar gyülekezet 83 tagja közűi 77, tehát 92 százalék, megfizette a minimális 15 dolláros egyházfenntartási járúlékot, sőt a legnagyobb részük jóval többet fizetett ennél: hét név mellett 50 dollárnál, kettő mellett pedig 100- 100 dollárnál is magasabb összeget találunk. A magyar gyülekezet adakozása 3,090 dollárt tett ki, vagyis 37 dollár egyéni átlagot. Az angol gyülekezetben 124 tagnak a nevét találjuk, kik közül 80, tehát 64 százalék fizette meg a kért 15 dolláros minimumot, ellenben köztük is találunk 16 név mellett 50 dolláron fölüli összeget, sőt egy házaspárnál 316 dolláros adakozást is! Az angol gyülekezet adakozása összesen 3,087 dollárt tett ki (érdekes, hogy a két gyülekezet egészen pontosan egyenlően adakozott!), és így az ifjak adakozása nem egészen 25 dolláros egyéni átlagot mutat. Az együttes kimutatásban ez évről összesen 8,531 dollár bevételt és 5,926 dollár kiadást találunk; a bevételek közt szerepelt a Nőegylet 1,500 dolláros adománya, társadalmi összejövetelekből azonban csak 197 dollár, míg a többi min'd önkéntes adakozást jelentett. A kiadások között még a múlt évi lelkészi fizetés alacsony összege szerepel: 2,750 dollár, amihez kocsitartásra 220 dollárt adtak. Reméljük, hogy azóta ez a tétel örvendetesen változott ebben a hatalmas lelkészi munkát kívánó, sokat küzdött, de méltán még szebb jövőt remélő egyházunkban. Még csak ennyit a múlt év pénztári jelentéséből: ez évre áthoztak 9,263 dollár készpénzmaradványt. Az egyház uj lelkésze, Bütösi János, április 24.-én foglalta el állomáshelyét; beiktatását október hónapra tervezik. Május 22.-én volt a konfirmáció vasárnapja, amikor 9 ifjút vettek fel a gyülekezetbe, melynek tagjai maguk is mindnyájan megújították konfirmációi fogadalmukat. Junius 5.-én két ifjúsági csoportot szerveztek a 15 éven felül és alúl lévő if jakból. A vasárnapi iskolában a lelkész neje tanítja a 15 és 20 év közötti ifjaknak szintén újonnan szervezett osztályát. A nyár folyamán egy hónapos angol és magyar iskolát fognak tartani. A gyülekezet tapasztalt és bölcs gondnoka Vámosi János, a Nőegylet elnöke Cs. Nagy Sándorné; mindketten hűséges segítői az uj lelkésznek, kinek munkájára Istennek gazdag áldását kérjük ezen az előzőnél is nehezebb állomáshelyén. NÉV/ YORK (ER) Lelkész: Kovács Imre Ebben az esztendőben, október 16.-ám, fogja megünnepelni a hat- ( vanadik esztendejét ez az egyházunk, melynek munkája tulajdonképpen 104 esztendővel ezelőtt kezdődött, még Ács Gedeon idejében. A Reformed Church keretében azonban csak 1895-ben szervezkedett. Az egyház külön könyvet készül kiadni e jubileumi évben, amiben a szervezkedés történetét is megörökítik. Most hát különösképpen is érdekel bennünket ennek az egyháznak a sorsa. Múlt esztendejének a képét az egyház által kiadott kis mimeografált füzetből merítjük, mely bizony meglehetős szűkszavú: alig közöl egyebet a péntzári jelentésnél. Igaz, hogy ezen a most nagy válságon keresztülment (sőt még mindig abban járó) gyülekezetnek ez most az életbevágóan fontos kérdése, ami nemcsak múltját mutatja, de ez idő szerint jövőjét is nagy mértékben befolyásolja. Addig ugyanis nem lehet szabad mozgása, amíg a múlt terheit el nem takaríthatja. Mostani szomorú sorsa komoly figyelmeztetés arra nézve, hogy mily fontos minden egyházközségben a pénztárkezelésnek felelős tisztviselők által való pontos ellátása. Az elmúlt két esztendő határozott haladást jelez az egyházközségben pénzügyi tekintetben is. 1953-ban 11,402 dollár volt a bevételük, 1954- ben már 23,564 dollár: több mint kétszerese az előző évnek. Kellett is a pénz, mert a kiadásuk is jóval nagyobb volt — az is több mint a kétszerese az előző évnek: 31,951 dollár. Nagy részét jelentette ennek a paróchia-épűlet visszaalakítása lelkészlakássá és úgy azon, mint a templomon és az orgonán végzett javítások, miknek az összege 14,550 dollár volt. így persze megint csak kölcsönhöz kellett folyamodniok, a- minthogy ennek a szegény világvárosi gyülekezetünknek úgy látszik örökös átka az adósságokkal való küzködés. Ez évi költségvetésébe is 8,327 dollárt kellett fölvennie adósságainak törlesztésére és kamatjaira. A probléma megoldását természetesen csak az egyháztagok szaporodásától és a bevételek megfelelő emelkedésétől lehet várni. Örömmel olvassuk a jelentésből, hogy ezen a téren is biztatást jelent a múlt esztendő. 1952-ben 99, 1953-ban 123 és 1954-ben 270 volt a tagok száma: két év alatt majdnem megháromszorozódott! Hasonlóan emelkedett az alkalmi adakozók száma is 263- ról 411-re. A lelkészlakás átalakításán kívül kibővítették és uj padlóval látták el az egyház nagytermét, egészen uj modern konyhát építettek mellé, kijavíttatták az orgonát és sok szép uj felszereléssel gazdagodtak meg. A lelkész is önfeláldozó módon próbált segíteni az egyházközségnek, melynek pénztára még nem tudott neki rendes fizetést adni; ezért folytatta nagyhírű előadó-kőrútját szerte az egész országban. Tömérdek törődést, rettentő testi-lelki megerőltetést jelentett ez számára, amit életének későbbi szakaszában talán még nagyobb mértékben fog megérezni, mint most; de nem jókedvéből tette, hanem a parancsoló kényszerűségből. Mert — azt mondják — ha nagy úr a “muszáj”, még nagyobb úr a “nem lehet!” De minden nehézség dacára — amik közül a legnehezebbeket még említeni sem szeretjük — mind a lelkész, mind a gyülekezet erősen reménykedik. Hiszen roppant magyar népessége van annak a világvárosnak és újonnan érkező magyarok is mindig fognak ott megtelepedni. Az elmúlt évben 11 keresztelés, 6 konfirmálás, 8 esketés és 18 temetés volt a gyülekezetben, melyről méltán és úgy látszik nagy bizakodással mondja a lelkész, hogy “ha Istennek kegyelme úgy rendeli, hogy növekedésünk tovább is folytatódjon, akkor egyházunk Magyar Amerika legerősebb őrvára lehet még, méltó történelmi helyzetéhez és hivatásához.” Mi is hiszünk
