Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-06-01 / 11. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA PROTESTÁNS VAGY RÓMAI KATHOLIKUS MI A KÜLÖNBSÉG? Mi a római katholikus egyház alapvető tanítása az Egyház felől? A római katholikus egyháznak az Egyházról szóló alapvető tanítását az úgynevezett KULCSOK TANA foglalja magában, amit Máté 16:17=19 verseire alapítanak. Szerintük ez az esemény azt jelentette, hogy “Krisztus az Ő Egyhá= zában különös hatalmat adott Szent Péternek, akit az apostolok fejévé és az Egy= ház fötanitójává és kormányzójává tett" azzal a szándékkal, hogy a Péter föha= tál mát utódai, a pápák örököljék. E tanítás szerint Péternek ezt a kormányzásra, tanításra és a sákramentumok kiszolgáltatására vonatkozó isteni tekintélyét az egész Egyházra nézve a pápák ruházzák át a püspökökre és a püspökön keresz= tűi a plébánosokra és a papi rend többi tagjaira, és eszerint az Egyház mindazok= nak a gyülekezetét jelenti, akik alávetik magukat a pápai tekintélynek. Mint már tárgyaltuk, minden keresztyén hisz az Egyházban. Minden keresztyén — talán a kvékerek kivételével — hiszi, hogy Egyház nélkül nem is tudna fennállani a keresztyénség. Minden keresztyén hiszi, hogy az Egyház a híveknek társasága és a Krisztusnak a Teste, és abban is mindnyájan megegyeznek, hogy az Egyház egy, szent, egyetemes és apostoli. Ezeknek a különböző tényeknek és eszméknek az értelmezésében azonban már nem egyeznek meg a keresztyének. A római katholikus tanításban az Egyházról szóló alapvető felfogás az, hogy az Egyházat Jézus Krisztus TEKINTÉLY elvére alapította, ami azt jelenti, hogy felruházta azzal a joggal, hogy engedelmességet követeljen. Ők azt mondják, hogy az Egyház csak úgy lehet egységes, ha föltétien engedelmességet követelhet. Szerintük csakis ott lehet egységet várni hitben és tanban, kormányzásban és fegyelmezésben, Is- tenimádásban és életmódban, ahol a tekintély egyedüli forrása isteni felhatalmazáson és megerősítésen alapúi. Az Egyház szentségét, egyetemességét és apostoli eredetét csak az biztosíthatja, ha az Egyház látható feje jogosan állíthatja, hogy ő a Krisztusnak és az apostolnak az egyenes ágon és sorban való utódja. A római katholikus egyház ennélfogva azt állítja, hogy a keresztyén Egyház alapítását Máté evangélista jegyezte fel, evangéliuma 16. részében a 17., 18. és 19. versekben, ahol Jézus így beszél Simon Péterhez: Jézus e szavakkal válaszolt neki: Boldog vagy Simon, Jénának fia, mivel nem test és vér jelentette ezt ki neked, hanem az én mennyei Atyám. De én is azt mondom neked, hogy te Péter vagy és erre a kősziklára fogom felépíteni az én egyházamat s a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalt. Neked fogom adni a mennyek országának kulcsait s amit te megkötsz a földön, a mennyben is kötve lesz és amit megoldasz a földön, oldva lesz a mennyekben is. A római egyház ezekre a versekre helyezi az Egyházról szóló tanításának egész súlyát, minden vitában ez a bibliai hely a fellebezési bíróság. Jézusnak Péterhez intézett szavait úgy értelmezi, hogy Jézus arra nevezte ki Pétert, hogy mennybemenetele után az Ő képviselője legyen a földi Egyházban, olyan tekintéllyel, hogy joga legyen megtiltani (megkötni) vagy megengedni (megoldozni), amibe beleértik azt a jogot is, hogy megbocsássa a bűnöket vagy elutasítsa azoknak a megbocsátását, az ő saját megítélése szerint, és amit ő, Péter dönt: azt jóváhagyják a mennyben is. Ennek felette a római egyház azt is állítja, hogy Jézusnak az volt a szándéka, hogy Péter ezt az elsőséget adja tovább utódainak is, a pápáknak, akik őt a római püspökségben követték. Ugyanígy a többi apostolok is, akik Péter felsőbbsége alatt kaptak tekintélyt, adják tovább ezt a tekintélyt, meg nem törő utódlási sorban az Egyház püspökeinek. A püspökök aztán a maguk tekintélyének egy részét átruházzák a plébánosokra és a papi rend többi tagjaira. Néha olyan állítást is hallunk a római egyházról, mintha az nem foglalná magába a világi elemet, hanem csak a hierarchiát, azaz plébánosok, püspökök és pápák külön papi rendjét. Ez azonban nem így van. Róma úgy tekinti az Egyházat, mint minden hívőnek gyülekezetét a pápával való közösségben. Az azonban tény, hogy a világi elemnek Róma egyáltalán semmiféle részt nem ad az Egyház kormányzásában vagy fegyelmezésében, sem tanításának megfogalmazásában vagy az Istentiszteletek vezetésében. Ezekben a dolgokban a római katholikus egyház tanítása szerint a világi elemnek csak egyetlenegy szerepe van: a föltétien engedelmeskedés. Van még egy másik fontos része az Egyházról szóló római felfogásnak. A római egyház úgy tanítja, hogy amikor a hit és erkölcsök dől-
