Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-04-15 / 8. szám
14 REFORMÁTUSOK LAPJA (gyülekezetek (ER: Evangéliumi és Református Egyház. — PR: Presbiteriánus Egyház. ■— FE; Független Egyház. — AR: Amerikai Református Egyház. — SP: Déli Presbiteriánus Egyház. — UP: Egyesült Presbiteriánus Egyház. — CP: Canadai Presbiteriánus Egyház. — Ön: Önálló gyülekezetek.) DUQUSNE (FE) Lelkész: Szőke István Jaj volna annak az egyháznak, amelyiknek a lelkésze templomot akarna építeni előbb és azokra a kövekre próbálná aztán építeni azt a másik, az igazi templomot, amelyikről az e- fézusi levél beszél (2:19-22). A mi Urunk hitet keltett fel és épített sziklává és erre alapozta rá az anyaszent- egyházat. A duquesnei egyháznak Isten olyan lelkészt adott, aki először a lelkeket erősítette a hitben és csak amikor megerősödtek, akkor fogott kőből való templom építéséhez. Meg is látszik ez a helyes sorrend a templomon is, amit másfél évvel ezelőtt építettek, és a gyülekezeten is, a- melynek a múlt évi munkájáról az idei évi jelentéseknek egyik legszeb- bike számol be. Aminek az a szívet- melegítő megállapítása, hogy a templomépítés után következett esztendőben nem lankadt, hanem tovább lobogott a hálás öröm lelkesedése: Isten mind lelkiekben, mind anyagiakban gazdagon megáldotta ezt az első évet. A templomlátogatás jelentős mértékben megnövekedett (az öregeknek nem kell többé olyan magas lépcsőkön járni, a fiatalok pedig korábbi ó- rát kaptak Istentiszteleteikre); a két vasárnapi Istentisztelet átlagos látogatási száma 220, de gyakran egy- egy Istentiszteleten is megtelik a templom. És ha nyári melegben is megy 175 hívő az Úr asztalához, o- lyan gyülekezetben, amelynek összesen 266 teljes jogú tagja van, az kétség nélkül való bizonyságot tesz élő hitükről. Az Úrvacsorával élőknek a száma egyébként a hét alkalommal 1522 volt, vagyis átlagban 217 e- gyén, ami a megkonfirmált tagok számának 65 százaléka. Ugyanilyen szép adatokat olvastunk ki az adakozásról is. Bár az építkezéssel járt nagy adományok már nem szerepeltek, mégis húszezer dollárt adott ösz- sze 190 család: 58 család adott 100, 11 család 200 dolláron, sőt 2 család 300 dolláron felüli összeget. Egy- egy családra eső átlag tehát 105 dollár volt, a megkonfirmált egyéneké pedig 60 dollár. (Teljesség kedvéért megemlíthetjük mi is, mint a jelentés, hogy a 190 családból 28 család 25 dolláron alúl adott: tehát még van hely a további tökéletesedésre.) Az egyház múlt évi bevétele egyébiránt 28,852 dollár volt, kiadása 62,557 dollár, mely utóbbi összegből csaknem ötvenezer dollár még az építkezési költségekre, továbbá törlesztésre és kamatokra ment. Jótékony célokra 1,416 dollárt adtak, mi kiadásuk 14 százalékát jelenti. Az újévre hétezer dollár készpénzt hoztak át. Szépen segítették egyházukat a különböző testületek: a Női Kör 2656 dollárral, a Baráti Kör 2000, a Férfi Kör 300, az Ifjak Köre 100 dollárral. A vasárnapi iskolába 115-en iratkoztak be, 75-80 növendék jár átlagosan. A múlt évben kereszteltek 11, konfirmáltak 20 egyént (utóbbiak közt 13 felnőttet is), eskettek egy párt, temetés is volt hat. A gyülekezet létszáma 431 lélek, ezek között 335 konfirmált, 311 felnőtt, 96 még nem konfirmált gyermek. A vasárnapi iskoláról külön részletes jelentést adott Oláh József szuperintendens. Az egyház ez idő szerinti gondnoka Bodnár W. Lajos, pénztárosa Vörös József. Az egyháztanács tagjait három éves rotációs rendszerben cserélik ki. — A nyár folyamán jó Istenünk alkalmat adott a szerkesztőnek, hogy meglátogathatta az egyház szép uj épületét. Eltelt a szíve hálaadással, amikor a jól végzett munkában gyönyörködhetett. Most pedig ez a jelentés indította hálára a reánk oly hűségesen gondot viselő jó Istenünk iránt. Legyen továbbra is az ő áldása ezen a gyülekezeten és fáradhatatlanul dolgozó pásztorán! SPRINGDALE (ER) Lelkész: Vitéz Ferenc Valahányszor springdalei egyházunkra gondolunk, mindig ez a szép sor jut eszünkbe Arany János hőskölteményéből: “Csillag esik, föld reng: jött éve csodáknak”. Mert itt is olyan csodák történtek, amik hőskölteménnyé varázsolták történetének legutóbbi három esztendejét; elestüket megszánta az irgalmas Isten, és amikor már senki nem merte volna reményleni, hogy az elszáradt törzs még egyszer kivirágozzék, olyan hatalmasan avatkozott bele sorsukba, hogy ma már Springdale önfenntartó anyaegyházközség! Hit nélkül bizony el sem lehetne hinni ezt a csodát. Küldött hozzájuk bujdosás- ban és nagy veszteségek tüzében megedzett férfiakat, akik nem voltak hajlandók elhinni a lehetetlenséget, hanem sürgették a megújhodást. És küldött hozzájuk költői lelkületű fiatal pásztort, akit nem fásított el az amerikai élet, hanem tudott hinni a csodában. Urunk pedig csak ott tud csodát tenni, ahol hisznek abban. És megindúlt az élet. Lassan, és olyan nehezen, hogy még a mostani jelentésben is azt kell elmondania a lelkésznek, hogy az egyház “fáján még mindig vannak megszáradt, élettelen vagy keserű gyümölcsöt termő ágak: egyházunk sok tagja még nem volt templomban, nem úrvacsorázott, csupán csak minimális egyházfenntartási járulékát fizeti be”. A nehéz küzdelem teszi érthetővé, hogy az ilyen késedelmes testvért is egyháztagnak nevezik, de a lelkész helyesen figyelmezteti őket: “Ébredjünk fel, ha azt akarjuk, hogy Krisztus vére és áldozata áldás és ne büntetés legyen rajtunk!” Másik panasza, ami szintén a kovász erjedésének lassú folyamatára mutat, hogy a szülők nem küldik gyermekeiket a vasárnapi iskolába. Pedig ott van a megébredő jövőnek a lehetősége! És milyen gondosan és mekkora szeretettel vetették rá magukat a lelkész és hűséges munkatársai erre a munkára! A 29 gyermek számára három osztályt szerveztek, a legkisebb gyermekek számára kis székeket és alacsony asztalt készítettek maguk a tanítók, függönyökkel szétosztották a tanítási termet az osztályok között. Hétközi iskolát is tart a lelkész, a nyári iskolát öt hétig tartotta és szép záróvizsgával fejezte be. Az egyháztanács, Károly Elemér gondnok, vitéz Nagy István jegyző és Károly György pénztáros vezetése alatt folytatta azt a hatalmas munkát, ami valósággal átvarázsolta az egyház portáját: roskadozó öreg épületéből négycsaládos modern apart- mentház lett, uj tetővel, basement- tel, járdákkal; most már a templom következik, amelyben azonban még így, megkopott állapotában is, együtt imádkoztak a városka protestáns gyülekezetei a világimanapon. Nem fognak ők elzárkózni attól sem, hogy segítsenek megújításában! Csak át kell adni nekik is a bizonyítékot, hogy mi hiszünk az Úr csodatételében! Az építkezések eddig több mint húszezer dollárba kerültek, de csak azért, mert az egyház buzgó férfiai
