Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-04-15 / 8. szám
8 EEFOEMÁTUSOK LAPJA léseken elvégeztük a célkitűzéseket, de a kitűzött célok megvalósítása legtöbbször elmaradt. Még ma is van egész sor olyan gyülekezetünk, ahol az egyházi munka ma is úgy folyik, ahogyan 25 vagy éppen 50 esztendővel ezelőtt folyt. Hogy az élet megszenvedett miatta, az természetes. Nem történhetett máskép. De másképp kellett volna történnie! “A legnagyobb bűnt akkor követnénk el”, — mondta ugyanabban a beszédében Dienes Barna, — ha azt nem tennénk újjá; ha nem ragadnánk meg az Istenadta lehetőségeket, hogy egyházi munkánkat gazdagabbá, gyümölcsözőbbé tegyük. Ha mindenben a régit próbálnánk az uj formákba átlopni, ahelyett hogy az uj által egyházi életünket felfrissítenénk.” Pedig ezt tettük, és óh mily keserves árakat fizettünk érte sok helyen! Bebizonyosodott, amitől néhányan féltek: az egyházkerűleti keret túlnagy volt a mi odáig még nem fejlett egyházi életünk számára. Mi bizonyítja legjobban? Tehetetlenségével és tétlenségével szemben áll és felemel és vígasztal és bátorít az egyházmegyék duzzadó élete, nagyszerű előhaladása. Hát még ha teljessé lehetne mostani lecsonkított életük! Tudvalevő, hogy a két egyház egyesülésekor eltörölték az egyházmegyéket, bár a nagy területen fekvő egyházkerületek számára meghagyták a szakaszok (sections) fenntartásának a jogát. A Magyar Egyházkerületet előkészítő bizottság, később pedig az egyházkerület is, Dienes Barnára és reám bízta az egyházkerület szervezetének előkészítését, ami alatt természetesen az egyházmegyék problémáját kell érteni: mit lehet megtartani ezekből? Gondosan átmentünk az egyházi törvényeken. Minden olyan intézkedést, amit a törvény nem tiltott, siettünk megmenteni az egyházmegye számára, — természetesen azzal az egyedül rendelkezésünkre álló eljárással, hogy azokban az esetekben az egyházkerület a végrehajtást az egyházmegyére vagy — ahol csak ezt mondhattuk — az egyház- megyei elnökre bízza. Nagyon ügyeltünk arra, hogy eljárásunknak oly nagy mértékű törvénye- sítést szerezzünk, aminőt csak lehetett: egyetemes zsinattal hagyattuk jóvá az általunk készített szervezeti szabályzat bevezetését, ami azt egészen fedezi egyházjogilag. Ez a munkálat teszi lehetővé, hogy az egyházkerület szervezetében további újabb lépések tételére tegyünk kísérletet. Ilyen lépések gyanánt a következőket vagyok bátor ajánlani: 1. Ne állítsuk be a teljes-idejű elnöki hivatalt. 2. Csak minden második évben tartsunk egyházkerűleti közgyűlést. 3. Az egyházkerűleti tanács tartson közös gyűlést az egyházmegyék tisztikarával először azonnal az egyházkerűleti gyűlés bezárása után és másodszor a következő tavaszon, az elmaradt egyházkerűleti közgyűlés helyett és annak szokott időpontjában. Az első gyűlésen (amit a most életben lévő szabályzat is megkíván, csak még SOHASEM hajtották végre!) tűzzék ki közösen és együtt a teendőket és beszéljék meg a hozott határozatok végrehajtásának közös eljárását, — a másodikon adjanak számot az addig elért eredményekről és készüljenek föl a munkának a második évben való továbbfolytatására. 4. A második évben az elmaradó magyar egyházkerűleti közgyűlés helyett a lelkészek és az egyháznak egy-egy képviselője vegyenek részt a területükön működő egyházkerület gyűlésén, ahová meghívást kaptak és fognak kapni. Hozzanak onnan mennél több tanúlságot a mi számunkra. 5. Az egyházkerűleti közgyűlés költségeit minden évben fizessük be. Amikor kérjük az Egyetemes Tanácsot, hogy hagyja jóvá a kétévenkénti gyűlésezés elhatározását, helyezzük kilátásba, hogy így valószínűleg magunk fizethetjük annak költségeit. 6. Gondosan vizsgáljuk át, szükség szerint javítsuk vagy bővítsük ki az egyházmegyékre vonatkozó szervezeti szabályzatunkat és azt teljes szövegében terjesszük fel az Egyetemes Tanácshoz jóváhagyás végett, ami az egyházkerűleti életnek az egyházmegyékben megerősítését fogja törvényesíteni. 7. Az egyházkerűleti választásoknál alkalmazzuk a rotációs rendszert és pedig úgy, hogy egyetlen választott tisztviselő se lehessen a kerületi tanács tagja négy évnél tovább. Jobb a friss vérkeringés minden szervezetben: a megaivó vér halált okoz. Különben is régi szabály: ha az ilyen állás teher, akkor ne terheljünk vele senkit sem kelletténél tovább; ha pedig tisztesség: akkor sorra részesítsünk benne mindenkit. Sohasem tudhatjuk, kiben találunk rá az igazira, aki azt az állást legjobban betölti. (Azért beszélhetek erről én, mert egyedül én vagyok minden választáson kívül álló, amint ezt már 16 évvel ezelőtt megmondtam világosan.) A közgyűlésen részletesen megindokolhatom különösen a 4., 5. és 6. pontok értelmét. Határozott meggyőződésem, hogy ez újjászervezéssel nemcsak az egyházmegyék erősödnek meg, hanem az egyházkerület is, mert amit eddig szükségből az egyházkerűleti elnök egyéni hajlandósága tett lehetségessé vagy hagyott felhasználat- lanúl, az ezentúl tételes törvények és szabályok kötelezettsége lesz. Végrehajtásukra pedig a saját hatáskörük természetes féltékenységével egyaránt fognak ügyelni az egyházkerűleti elnök meg a négy egyházmegyei elnök. Tóth Sándor.
