Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-04-01 / 7. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 A KERESZT ÚTJA (Folytatás az 5.-ik oldalról) Ha aztán eljutottál a türelemnek arra a fokára, hogy a megpróbáltatás édessé lesz számodra, mert Isten szeretete kellemessé és kívánatossá teszi azt előtted, akkor már jó reménységben élhetsz és teljes biztonságban vagy, mert megtaláltad a paradicsomot itt a földön. De amíg keserves neked a szenvedés és menekülni kívánsz előle, addig sohasem lesz jó dolgod, mert nem találtad meg a türelemnek igazi útját. De ha eljutottál abba az állapotba, hogy örömest tudsz szenvedni Istenért és meghalni a világnak, akkor hamarosan jóra fordul dolgod, mert nagy békességet találsz. Mert még ha a harmadik égig ragadtatnál is el, mint Pál, ott sem lennél mentes a nyomorúságoktól; ahogy ezt a mi Megváltónk megmondotta Pálról: “én majd megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért”. Veled is ittmarad hát a szenvedés, ha csakugyan szereted az Úr Jézust és Őt szolgálod mindörökké. Óh ha az Isten csakugyan méltóvá tenne arra, hogy szenvedj valamit az Ő szeretetéért! Óh milyen nagy öröm volna az a te számodra, hogy csakugyan Őérette szenvedhetsz! Mekkora öröm volna ez a mennyben minden szentek számára! És milyen tanúlságos volna ez a te szomszédod számára! Mindenki ajánlja a türelmet, de kevesen hajlandók szenvedni. Igazságos lesz az a te számodra, aki olyan sokat szenvedsz a világért, hogy szenvedj már egy keveset az Istenért is. Tartsd szemed előtt, hogy a folyton meghaló élet illik legjobban hozzánk, és mennél inkább tudsz meghalni önmagad számára itt, annál teljesebben kezdesz élni Istennek. Senki sem vehet mennyei jutalmat, amíg meg nem tanúlta, hogyan viselje el a nyomorúságokat Krisztusért. Annyira, hogy ha rád volna bízva a választás, inkább válaszd a nyomorúságot, mint a jólétet, mert ha amazt türelmesen viseled, hasonlatosabb leszel Krisztushoz és minden Ő szentjeihez. A mi tökéletesedésünk ebben az életben nem a vigasztalásokban és édességekben jön, hanem a nagy nyomorúságok és súlyos szenvedések elszenvedésében. Mert ha volna valami közelebbi út vagy olyan, ami jobban szolgálná lelkünk javát mint a szenvedés, a mi Urunk Jézus megmutatta volna azt szavaival és példájával. De mert nem volt, nyilvánosan buzdította tanítványait, akik Őt követték, és mindazokat akik Őt követni óhajtották, hogy hagyják el a saját maguk akaratát és vegyék fel bűnbánóan a keresztet és úgy kövessék Őt, mondván: “Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye fel a keresztet és úgy kövessen engemet”. Ezért ha mindent megvizsgáltunk és elolvastunk, ez lesz a mi végső megállapításunk is, hogy “sok megpróbáltatás után kell nekünk bejutnunk a mennyországba”. Amire juttass el minket, Úr Jézus. Ámen. Irta Kempisi Tamás, csaknem ötszáz évvel ezelőtt. (Született 1380-ban Németországban, meghalt 1471-ben. Ő is az augusz- tinus szerzetrend tagja volt, minit majdnem száz évvel később Luther Márton.) AZ AMERIKAI PROTESTANTIZMUS HÍREIBŐL Mott János temetése. — Holttestét a Washingtonban épülő episzkopális székesegyház azon kápolnájának a kriptájában helyezték el, amit Ari- mathiai Józsefről neveznek. Itteni temetésének napján Genfben az Egyházak Világtanácsának igazgatósági gyűlésén, két nappal később pedig az ottani Szent Péter székesegyházban (ahol Kálvin prédikált) tartott gyászünnepélyen emlékeztek meg Mott János életének jelentőségéről, ahoz méltóan. Az angliai, franciaországi, svájci és más kiküldöttek tartottak beszédeket, köztük a Világtanács másik s most már egyedül maradt tiszteletbeli elnöke, Bell chichesteri püspök is; általános volt az a meggyőződés, hogy Mott Jánosról valóban el lehet mondani, inkább mint bárki másról, hogy nélküle az ökumenikus mozgalom nem öltött volna élő formát. Bizony, áldott lesz az ő emlékezete! Nem sikerűit a prebiteriánus egyházak egyesülése. — Még az év elején eldőlt a kérdés: a déli presbite- riánus egyház egyházmegyéinek jelentős többsége meghiúsította a három presbiteriánus egyház egyesülését. Azóta sok magyarázatot olvashattunk egyházi lapjainkban az o- kokról. A déliek féltek attól, hogy a másik két egyházban nem ragaszkodnak olyan szigorúan a kálvini tanokhoz; attól is féltek, hogy talán az egyesült egyház kormányzatilag egyszerűen “elnyeli” az ő felekezetűket. Szerencsétlenség volt, hogy a szavazás idején hozta meg a legfőbb bíróság a maga híres döntését a faji elkülönítést gyakorló iskolák ellen, ami a délieknek még mindig parázs alatt szendergő ellenszenvét újra felélesztette az északiakkal szemben. Azt is mondják, hogy az egyesülés ellen főleg a presbiterek és tagok voltak, akik e kérdésben szembe kerültek az egyesülést pártoló lelkészek többségével, őszintén sajnáljuk, hogy ez a kísérlet, amit pedig éppen a déli egyház zsinata indított el 1937-ben, most nem sikerűit; reménykedünk abban, hogy nem ejtik el a kitűzött célt, hanem uj tervezetet készítenek és azzal megint megpróbálkoznak. A déliek elnöke jellemző kijelentést tett: negyven év ó- ta mindig ugyanazokat az érveket használták az egyesülés ellen. Hiába telt el negyven esztendő?! Ökumenikus Istentisztelet New- Yorkban. — A Fifth avenuei presbiteriánus egyház templomában 1400 ember jött össze több mint egy tucat protestáns és görögkeleti gyülekezetekből a világváros első ilynemű Istentiszteletére, amelyen az Egyházak Világtanácsának egyik elnöke, Sherrill episzkopális püspök prédikált. Sürgette, hogy hitünk hangsúlyát a ke- resztyénség központi tényeire tegyük,
