Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)

1955-01-01 / 1. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 11 IN GOD WE TRUST Ez az amerikai pénznek — dollárnak és centnek — a felirata. ISTENBEN BÍZUNK! Mily gyönyörűségesen mondja a 25. zsoltár: “Szívemet Hozzád emelem és Benned bízom U- ram!” Azok is, akik az amerikai pénzegységet és annak feliratát megalkották, hívő életük bi­zonyságáéi választották a fenti mondást- És azért nyomatták rá mindegyik pénzegységre, mert tudták, hogy igy minden embernek a kezén meg- fordúl. És azt akarták, hogy minden ember meg­értse, hogy a pénz csak úgy lehet áldás az ember kezében, ha Isten ügyének eszköze marad. És valóban, nagyon sok nyomort enyhített már az amerikai pénz és sok könnyet felszárított szerte az egész föld kerekségén. Nem csoda, hogy a dollár a világ legkeresettebb pénzegysége lett. Eddig nem is lenne semmi baj vele. A baj csak ott következik, (hogy sok ember megtévedt: a dollárban látja az Istent. Talán úgy vélekedik, hogy mert a pénzen van a felírás: IN GOD WE TRUST, hát akkor bizonyosan az a pénz jelenti az Istent és abba kell vetnie bizodalmát. Hányán vannak, akik a Dolláristennek hódolnak! Napon­ként lehet olvasni az újságokban, hogyan köve­tik el a bűnök mindenféle fajtáját — a dollárért! Hányán vannak, akik éjt, napot, hétköznapot, vasárnapot a dollár utáni hajszával töltenek el! Némelyek közű lök még mondják, hogy hiszik az Istent, — holott az aranyborjú lett az istenük. A Dolláristennek áldozzák egész életüket. Pe­dig — vájjon ki tudja hasznát venni egyetlenegy­nek is azok közűi a dollárok közül a síron' túl?! Jó és hasznos eszköz a pénz, de csak akkor, ha uralkodik fölötte az ember és nem a rabszol­gájává lesz annak. Sok jó cselekedetet lehet azzal véghezvinni, olyanokat, amik lelkünk épü­lését szolgálják; de sok rosszra is fel lehet hasz­nálni, olyan cselekedetekre, amik lelkűnkben, testünkben egyaránt kárt okoznak. Hogy milyen hatalommá lett a pénz mind az egyes ember mind az egyházak életében, azt legbiztosabbiam abból állapíthatjuk meg, hogy akinek kevesebb van belőle, az mindig szíve­sebben ad, mint akinek több van, sőt aránylag többet is ad, mint az, akinek sok van. Még az egyházak évi jelentéseiben is, amikor a mérle­get megállapítják, abban a “vagyont” nem a hívek lelki gyarapodásáról, hanem a készpénz vagy a befektetett tőke állományáról mutatják ki. A lelki gyarapodás a legtöbb egyházban másodrangú dblog lett- Hammondi lelkipászto­runk legutóbbi cikke híven mutatja, hogy egy­házaink is mily nagy mértékben magukévá tet­ték a pénzszerzés minden módját, — azt is, amit megenged a törvény, sőt azt is, amit nem enged meg. Ez azt jelenti, hogy az ilyen egyházak a pénzben, látják a fő erősségüket, a pénzbe helye­zik a bizodalmukat. Holott az egyházat a hívek önkéntes adományaiból kellene fenntartani. Az adakozás azonban alamizsnává zsugorodott. Rész­ben azért, mert az egyház példaadása nyomán az egyének szívéből is kihalt az Isten iránt való hála és felelősség érzése. Mert ha az egyház a világot utánozza és a világ törvényeit követi, sőt követi a világot még a törvények megszegésében is: akkor az többé nem az Isten egyháza, hanem az aranyborjúé. Jajgatunk a jelen kor felelőtlenségén, bírál- gatunk egyes jobban hívő csoportokat, és nem vesszük észre, hogy MI vágyónk a sírásói annak a tiszta hitnek, amiért őseink vérüket áldozták és vállalták a legnagyobb nyomorúságot és szenvedést is. Ha egyházaink tagjai nem a bib­liai tizedet, hanem ennek csak a negyedét is odaáldoznák Isten ügyére: az egyházaknak sok­kal nagyobb anyagi hasznuk volna abból, a ve­lejáró lelki haszon pedig kamatos kamatot hoz­na a hívő részére. Mert a rendszeres adakozás rendszeres áldást hoz az adakozóra. A kérdésnek a másik oldala pedig az, hogy Isten minden vagyont, amit itt a földön kezünk­be adott, csak ideig tartó sáfárságra helyezett le nálunk, — tehát bármikor vissza is veheti azt tőlünk, még ebben az életben is. E sorok írója szemtanúja volt annak, hogyan váltak Budapes­ten a háború martalékává hatalmas paloták, pén­zek és egyéb kincsek, hogyan semmisítette meg azokat a bomba meg a tűz. Emberi hatalom meg nem menthette azokat. Vigyázzunk, mert Isten bármikor számadásra hívhat bennünket és jaj nekünk, ha úgy talál, mint azt a haszontalan szolgát, akiről Urunk beszél Máté evangéliumá­ban (25:14-25). Bárcsak megnyílnának szemeink a látásra és füleink a hallásra, hogy híven töltenénk be hivatásunkat, ami nem más, mint Istennek aka­rata felőlünk itt e földi életben! Egyházaink most adják évi elszámolásukat a közgyűléseken a múlt esztendőről, és ott állít­ják össze költségvetésüket az Isten kegyelmé­ből elérkezett uj esztendőre nézve- Vigyázzunk a bevételeinkre, mert azok megmutatják, hogy valóban Istenben bízunk-e, — de vigyázzunk a kiadásainkra is, mert azok viszont elárulják, hogy mennyire értettük meg és tettük magunké­vá Istennek felőlünk való akaratát. Hogy a dol­lár eszköz lesz-é a kezünkben vagy úr az éle­tünk felett, azt azzal mutatjuk meg, hogy az élettelen dolgokra költünk-e többet vagy a hal­hatatlan lelkekre?! Legyenek hát közgyűléseink felujjongó bizonyságtételek arról, hogy mi csak­ugyan Istenben bízunk! IN GOD WE TRUST! (Dayton) Hörcsik József

Next

/
Oldalképek
Tartalom