Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)

1954-12-01 / 21. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 15 helyiségük állandóan zsúíolt. Ami­ből mindnyájan láthatjuk, hogy bizony megáldott minket az Isten, amikor a Babos lelkészpárt közénk vezérelte! — Hadd írjuk még ide állandó munkatársunknak, Kováts Margit missziósnővérnek a bizony­ságtételét erről a szép ünnepélyről: “Olyan megható volt az adósságle­vél-égetés, hogy még nem láttam olyan lélekemelő ünnepet. Való­ban nagy kegyelme a jó Istennek, hogy úgy tud segíteni! Bizony láthattuk, hogy Istené az ezüst is meg az arany is. A szíveket is úgy irányítja, mint a vizek folyásit. Sokan voltak és minden a legna­gyobb rendben ment végbe. Még a Babos Sándor örökös “szent elé­gedetlensége” sem homályosítja el az Isten dicsőségét; bizony boldog volt ő is és boldog volt az egy­háznak minden tagja!” — Mi is boldog hálaadással köszönjük meg jó Istenünknek, hogy ilyen jó hí­rekkel szolgálhattunk Fairfieldről. HOMESTEAD (ER) Lelkész: Paál Gyula A gyülekezeti Híradóból legje­lentősebb események gyanánt most a lelkészi család örömhírei emel­kednek ki. Második kis gyerme­kük, Viktória Erzsébet, születése alkalmából az egyháztagok és ba­rátok virágakkal és mindenféle ajándékokkal halmozták el lelkész nejét; mi is küldjük legjobb kí­vánságainkat. Lelkész pedig, la­punk szorgalmas munkatársa, a Magyar Egyházkerület alelnöke, e- gész órás angol előadást tartott a princetoni nagy református világ­gyűlés theologiai jelentőségéről a pittsburgh-vidéki Evangelical and Reformed Ministerium havi gyűlé­sén. Gyülekezetében pedig folytat­ja sorozatos prédikációit, mikek fő­címe: Krisztus ma is építi Egy­házát. A következő négy beszéd címei: 1) A kegyelem eszközei; keresztyén nevelés, imádságos gond. 2) Az egyház feladata, hogy az igét hirdesse. 3) Szolgálni a szű- kölködőknek. 4) Az Egyház arra hívatott, hogy harcoljon a gonosz ellen. JOHNSTOWN (ER) Lelkészi állás üresedésben Megint eltávozott a magyar egy­házi munkából egyik olyan fiatal lelkészünk, aki mindakét nyelven tudta szolgálni gyülekezeteinket. Szabó Z. Jenő lelkészünket az ohiói Port Washington község szép nagy St. Paul gyülekezete hívta meg lel­készének és iránta való jóindula­tának és szerető várakozásának o- lyan jeleit adta, hogy ez a nagyon tehetséges és sok szép reménység­gel biztató lelkészünk elfogadta a meghívást és december 5.-én már be is köszön új állomáshelyére. Amerikai születésű kedves ifjú fele­sége nagyszerű munkateret fog ta­lálni a magyar munkatéren is szé­pen megmutatott, de természetsze­rűleg korlátoltabb, lelkes szorgal­mának. Isten gazdag áldását kér­jük ottani munkájukra is! Johns- townból távozásuk módja, az egy­házi év utolsó vasárnapján, a le­hető legszebb bizonyságtételt nyúj­totta ott végzett munkájuk ered­ményes volta felől. A búcsúval együtt járó szomorúság helyett ö- römünnep és igazi hálaadásnap volt ez a vasárnap, mert reménysé­get nyújtott, hogy mégis van élet­erő és keresztyén akarás ebben a gyülekezetben. Az elmúlt hónapok alatt megint nagy előhaladást tet­tek templomuk megújítása és meg­szépítése terén, aminek a munká­ja már évek óta folyik. Most be­fejezték a torony megerősítését és ujrafedését, új esőcsatornákat rak­tak fel,' és ami a legnagyobb jele volt az Isten háza iránti szerete- tüknek: minden ablakot új, ónnal keretezett szép díszes és színes üvegablakkal láttak el, aminek szokásos formái között ott volt mindegyik ablakon a tizenkét a- postolt jelképező hagyományos szim­bólum is, aminek jelentését az Is­ten dicsőségére felajánlás szolgá­latának keretében az egyház lel­késze elmagyarázta a gyülekezet­nek. Minden egyes ablakot az egy­háznak valamelyik testületé vagy családja adott ajándékba az Isten házának. A korábban elvégzett basement-átalakítással a templom most már valóban nagy útat haladt; sokkal szebb és magasztos hivatá­sának végzésére sokkal alkalma­sabb, mint azelőtt volt. A hála­adó Istentiszteleten szépen fejezte ki a gyülekezet örömét Toókos Károly vintondalei lelkészünk, Dr. Tóth Sándor szerkesztő pedig Igét hirdetett arról, hogy Jézus Krisz­tus a világ világossága. Ugyanők beszéltek az esti közvacsorán is, ahol Kish Gyula gondnok búcsúz­tatta el az elöljáróság nevében a távozó lelkészt és kérte reá Isten­nek áldását. Lapunkat is közel­ről érinti az, ami ott aznap tör­tént: az egyháztanács elhatározta, hogy a mai számunkban közölt és ismertetett kísérlettel megkérdezi a gyülekezet véleményét és ked­vező válasz esetén meg fogja ren­delni Egyházunk lapjait az egy­ház tagjai számára. A következő két vasárnapon az Istentisztelete­ket Toókos Károly vintondalei és december 12.-én Galántai Jenő franklini lelkészeink fogják meg­tartani. Szívünkből kívánjuk, hogy a gyülekezet minél hamarább meg­találja új pásztorát! LORAIN (ER) Lelkész: Tóth A. Bálint HIT ÉS MUNKA (Faith and Work) címen indította meg a lel­kész az egyházközség új havi ér­tesítőjét. Sok kedves adatot kap­tunk az első számból is. Az őszi bazár összes bevétele csaknem 4,500 dollár volt, úgy hogy a 854 dollár kiadás levonása után is ma­radt még 3,644 dollár maradvány, amiből mindjárt be is fizettek adósságtörlesztésre 1,500 dollárt. Uj gázfűtő-készűléket is állítottak be 2,000 dollárért, amire már gyüle­kezeti adakozásból is begyűlt 600 dollár. A vasárnapi iskola terme­inek új rendezésével kapcsolatban bútorokat is újakat vettek azokba, 1,080 dollár vételárért. Asszonya­ink már is készülődnek, hogy ka­rácsonyra a templom külsejét is feldíszítik (szeretnénk képet közöl­ni róla!); az egyháztanács Lőrinc Jánosnét választotta meg a díszíté­si bizottság elnökévé. A loraini protestáns egyházak közös refor­mációi Istentiszteletén a mi egy­házunk énekkara énekelt; a férfi­tagok részt vettek az elyriai egy­házban tartott férfiszövetségi ösz- szejövetelen, vasárnapi iskolánk tanítói pedig a First Methodist Church vendégei voltak nemrégen. Hálaadás Vasárnapjára a Women’s Guild tagjai gyűjtögetik a hála­adási perselyeket, amikbe egész éven át adakoztak. Nagy öröm­mel olvastuk hírt arról, hogy kö­zépiskolai tanúlóink közűi az egyik, Ásik József, bekerült az állami iskolákban évente folytatott tanul­mányi versenyben a legjobb egy szá­zalék közé, ami valóban elisme­résre méltó siker, a másik pedig, Nagy Róbert, lett az iskola lapjá­nak a szerkesztője, amely hivatal­ban az elődje, Marlene Berencsi, szintén a mi egyházunk tagja. Nem adja alább lelkészünk sem: elő­adást tartott a Knight of Pythias évi nagy összejövetelén, a First Lutheran Church évi bankettjén, prédikált a körzeti ifjúsági kon­ferencián és tudományos előadást tartott a főiskolák végzett nők egy­ik nagyobb szervezetében. Boldo­gok leszünk, ha az új Híradó min­den számából ilyen sok jó hírt böngészhetünk ki. (Amit szívesen megtennénk minden gyülekezetünk hasonló értesítőjével, ha azokat rendszeresen beküldenék hozzánk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom