Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-03-01 / 5. szám
4 EEFOBMÁTUSOK LAPJA mai?! És ha Lincoln Ábrahám, pusztán Istenben bízva, igazságáról való meggyőződéséért nem merte volna kettészakítani nemzetét, hogy egységét megtartsa?! Igazságunkról mi is meg vagyunk győződve. Ez azonban magában véve nem elég. Szükséges, hogy messzebbre lássunk, mint a testi szem. “Elvész az én népem, ha nincs isteni látomása”. Lelkes hazafiak Pittsburghban tudták megalakítani Csehszlovákiát. Mi, itteni magyarok harmincöt esztendő óta még odáig sem jutottunk el, hogy A- merika ismerné a magyar tragédiát! Reménykedünk és bizakodunk, hogy Szövetségünk igazgatósága megtalálta a vezetésre hívatott embert. Mikor a Canadai Magyar Újságot szerkesztette, Báchkay Béla nemcsak a legjobb, minden addig vagy azóta ismert színvonalon magasan fölülálló hírlapot szerkesztette, hanem u- gyanabban megmutatta, hogy igenis vannak látomásai és van bátorsága is azoknak határozott kimondásához. Most megkapta a szószéket, ahonnan eszméit hirdetheti, — a kürtöt, amivel szent harcba hívhat mindnyájunkat. Vérünk rajtunk lesz és a mi fiainkon, ha nem fogunk rá hallgatni és utána menni! Kérjük Istent, hogy adja neki SzentLelkének kegyelmét és hívunk minden amerikai magyart, hogy legyen cselekvő és munkás tagja az Amerikai Magyar Szövetségnek! Paál Gyula Krisztusban éljünk! A gyülekezet elé terjeszteti lelkészi jelentés bevezetése Jézus Krisztus életében, halálában és feltámadásában Isten üdvtere kinyilvánúl. Az “idők teljességében” Isten üdvösséget munkáló drámai nagy cselekedetei, melyek át- és áthasogatják a történelem világát, beteljesednek. A “Kereszt” és a “Feltárpadás” után az ember uj viszonyban van az Istennel. Az üdvtörténetnek, Isten nagy megváltó cselekményeinek az a célja, hogy a megbé- kéltetés evangéliumával” olyan egyéneket teremtsen — “uj teremtés” — , akik majd tudnak vele lelki közösségben élni Krisztus messiási, megváltói munkájának folytatója az Egyház. AZ EGYHÁZ KRISZTUS TESTE. Isten Krisztusban, az Egyházban, békít meg bennünket önmagával. ISTEN KRISZTUSBAN TEREMTI A FELELŐSSÉGGEL BÍRÓ “ÚJEMBERT”. Isten az “uj-ember” életében már megtöri a gonosz hatalmát, mert a gonosz következményeit önmagában, Krisztusban hordozza el és semmisíti meg. Jézus Krisztusban az Ige, Isten megváltó kegyelme, testté lett. Az Egyház ennek a testté léteinek a folytatása. Az Egyház feladata Krisztus megváltó, lélekmentői munkájának felvétele és folytatása. Az Egyház egy részről hirdeti az “örömhírt”, mint valami bevégzett üdv-tényt. U- gyanakkor azonban az Egyház Isten Bárányának teste, mely ma is magára veszi, üdv-átéléssel elviseli, megváltja nemcsak gyarló tagjainak, de a világnak a bűneit is. Pál a nagy apostol a damaszkuszi út után a “Krisztusban” való életről beszél nemcsak egyéni, de egyházi közösségi életünkkel kapcsolatban is. Minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak.” E szavak hallatára megmelegszik szívünk. Mintha nekünk szólna ez a megszólítás. Dehogy is mintha! — egyenesen nekünk szól ez a beszéd: Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól... minden szenteknek, akik Homesteadon, de főképpen és mindenkor a “Krisztusban” vagytok! Egyházak, gyülekezetek, egyének örök, elhatározó, megtartó léte az, hogy “Krisztusban vannak!” Ha az Egyház csak földi intézményes alakúlat, akkor ott hagyhatod. De az Egyház a Krisztusban élő lelkek közössége, — így Egyház: nélkül nem élhetsz! Gyülekezetünk jogszokása szerint egyháztagok azok, akik templomba járnak, Űrvacsorával élnek, tehetségük szerint adakoznak. Pál apostol szintén tanít az egyháztagokról, Krisztus testének tagjairól, meg pedig megszívlelendő módon. Krisztus testének tagjai azok akik a hit, remény és szeretet gyakorlásában élnek (I. Kor. 13:1-13); akikben megvan a készség egyéni különbségek békés kiegyenlítésére (I. Kor. 6:1-8); akik türelemmel elkülönítik magukat a következetesen konok és gonosz magaviseletüek- től (I. Kor. 5:11, 6:9-11); akik a botránkoztatástól megtartóztatják magukat — “Jaj a botránkozónak, jaj a botránkoz- tatónak!” (I. Kor. 8:11-13, Róm. Í4.); akik buzgólkodnak az Űr dolgában és megállnak (I. Kor. 15:58); akik egymás terhét hordozzák és felebarátaikat úgy szeretik, mint önmagukat (Gál. 5:13-14) Én hiszem, hogy eljön az idő, még pedig nem is nagyon sokára, amikor a páli mértéket is alka- mazzuk önmagunkra. Ki tehát a Krisztus Egyházának tagja? Az, aki “KRISZTUSBAN VAN”: az, aki mindenek felett szereti Krisztusát. Keresztyén az, aki Krisztushoz tartozik. Nincs tehát önmagunkban való dicsekedé- sünk, amikor erkölcsi és lelki sáfárkodásunkra gondolunk az elmúlt esztendőben. Az eredmény Krisztushoz való viszonyunk gyümölcs-termése. “Nálam nélkül semmit sem tehettek.” Nagy a mi vígasztalásunk és nagy a mi örömünk ebben a meglátásban. Megment ez bennünket az örökös hencegéstől. Megszabadít a versengő akarnokság terhétől. Nincsenek és ne is le
