Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-02-15 / 4. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA zösség protestáns talajon a newyorki munkásnegyedek közepébe plántált missziói gyülekezet, vagy pedig az úgynevezett “nyilt paróchia”, aminek egész csoport missziós lelkésze van, akik Jersey City legsötétebb negyedében végeznek misz- sziói munkát. Más ilyen kezdeményezések is megindultak Amerika földjén. Az egyik munkás ezt a bizonyságot tette: “Az az igazi evangelizá- lás, ha keresztyén közösségben élünk. Ez a keresztyén közösség gyakorol evangelizáló hatást az egyénekre és a körülöttük nyüzsgő lakosságra.” "Útonálló" evangelizálás Még ilyen meglepő név alatt is sorolhatunk fel uj és merész evangélizáló kezdeményezéseket. E szokatlan kifejezés alatt, kivált Francia- országban, olyan kísérleteket említenek, amiket az Egyház hatásától távolabb eső közösségekre a világi dráma és a mozgófénykép útján próbálnak gyakorolni, ami azt jelenti, hogy átveszik a világi istentelenségtől a maga propaganda-fegyvereit és Krisztus szolgálatába állítják be azokat. Kibérelnek valami termet vagy színházat, nyilvános és ingyenes előadásokat hirdetnek, és bemutatják a filmet vagy a színjátékot. Az előadást aztán mélyebb kérdésekről szóló nyilvános megvitatások követik, amik már határozottan vallásos jellegűek. A mozgalomnak ezt a nevet adták: “Film és Élet” célja pedig a keresztyén- ségtől elidegenített tömegek türelmes és lassú ujranevelése és evangelizálása. Ez a példa természetesen csak egyik fajtája azoknak a kezdeményezéseknek, amik korunk nagyszerű technikai gépeit és eszközeit is megkísérlik felhasználni evangelizálásra. Fogunk sok hírt hallani a rádión és a televízión keresztül folytatott evangelizálásról és a tömegek elérésére használt másforma úttörő kísérletekről. Apostoli Egyházzá kell lennünk Az apostoli egyház a misszióba küldött egyház. Ha nem apostoli, nem is egyház. Az apostoli jelleg nem az első század keresztyénségére korlátozódott, sem pedig a következő századok egyike sem foglalhatta le magának ezt a címet. Az apostoli egyházhoz tartozni annyit jelent, mint osztozni Krisztus életében és az Ő világba-kül- detésében. Tehát senki sem képviselheti ebben az egyházat, csak maga az egész Egyház. És minden tagjának apostolnak kell lennie, mert az egész Egyház apostoli kell hogy legyen: ki- küldve a misszióra munkára. Éhez pedig nem elég csupán a múlt hagyománya; sokkal több kell ide annál. ' Gondoljunk csak a tengerparti mentőállomásokra. Ott állnak a veszélyes szirtek közelében, és mentő-szolgálataik történetét szájról-szájra adják át egymásnak az utódok. Kiválóbb hősök emlékezetét a mentőállomások színes emlék-ablakai őrzik. Aztán eljött az az idő, amikor azok, akik ilyen mentőszolgálatra adták életüket, hozzákezdtek a mentőállomások megnagyobbításához és megszépítéséhez. Vájjon ezek az életmentők nem érdemlik meg, hogy több kényelmet élvezzenek és megpihenhessenek a minden erejüket ki- fárasztó, nehéz és veszélyes feladatoktól?! Építészek kezdtek versenyezni abban, hogy melyikük épít a nemes ügyhöz méltóbb lakóházat. Tiszteletbeli, bár nem rendes, mentőcsapatok segítettek a vállalkozásban. A mentőállomásokat már nemcsak azok számára készítették akiknek a feladatuk a mentőcsónakok vízrebocsátása. Elvégre azok számára is kellenek meleg ágyak és megfelelő ételek, akiket megmentettek. — Ez az újfajta mentőállomás aztán idővel olyan sok mindenféle egyéb tevékenységet ölelt fel, hogy az életmentést el is hanyagolták, bár a hagyományos mentő-gyakorlatokat és ceremóniákat gondosan megőrizték. A viharzó óceánra való ki- merészkedést azonban erre bérelt emberekre vagy önkéntesekre bízták. A mentőállomás alapítási szellemétől azonban akkor tértek el végképpen, amikor az önfeláldozó önkéntesek behozták a megmentetteket. Voltak ezek között más színű, idegen beszédű, megcsonkított és a tenger szeny- nyes iszapjával bepiszkolt egyének. Az állomás őrzői meghökkentek és nagy zavarba jöttek. “Be fogják piszkolni a mi szép, tiszta ágyainkat! Aztán még rájuk talál ragadni a mentés szelleme és csupa hálából is ide akarnak majd állani a mi társaságunkba! Vájjon nem kellene inkább, még a befogadásuk előtt némi kikötéseket tennünk, hogy milyen tisztáknak kell lenniük és hogyan kell viselkedniük? Vagy leglább is azt kellene kívánnunk, hogy építsenek maguknak külön mentőállomást, és megszabnánk, hogy milyen távol legyen az a mi állomásunktól!?” Jusson hát eszünkbe, hogy valamikor régen az Isten nagyon keményen megfegyelmezte a maga népét amiatt, amiért megfeledkezett igazi hivatásáról, — azzal, hogy elvette tőlük templomukat, amit az Ő szent hegyén építettek. Újra megfegyelmezheti feledékeny Egyházát. Az az evangelizáló Egyház, amelyik hallgat Urának szavára. “Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt, és aki elveszti az ő életét Én érettem, megtalálja azt.” Ha a keresztyének közössége, az Egyház, újra fel fogja fedezni magas elhívatását, akkor hallgatni fog jobban, — jobban, mint ahogy nemzedékeken át hallgatott, — arra, “amit a Lélek mond a gyülekezetnek”. (Következő előkészítő fejtegetésünket márciusi első számunkban fogjuk közölni e címmel: TÁRSADALMI KÉRDÉSEK — a Társadalom Felelőssége világszemléletben”.) I MAGYAR BIBLIÁK $ g (nagybetűs Ó- és Uj-Testamentum) g kaphatók | | Veres József kántor-tanítónál $ $ 1432 Magnolia Street $ x San Bernardino, California g
