Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-06-01 / 11. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 (Folytatás a második oldalról) ott, a kereszten is lát valami szeretetre, valami megváltásra méltót az emberben: ATYÁM, BOCSÁSS MEG NÉKIK, MERT NEM TUDJÁK, HOGY MIT CSELEKSZENEK!! Az Isten Fia most sem adja fel a harcot, “Mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket..” UGY.AN MI SZERETNI VALÓT LÁTOTT BENNÜK S MI SZERETNI VALÓT LÁT BENNÜNK? A Királyok Királya című filmben van egy gyengédségében páratlan jelenet. Amint Krisztus megtisztítja a templomot, kivervén a kúfárokat, elhagyatottan tévelyeg a templom csarnokában egy kis bárány. S Jézus felemeli a keblére. A Jó Pásztor megkeresi az elveszett juhocskát... EZ A LEGCSODÁLATOSABB, EZ A JÉZUS VÉRESEN KITARTÓ PÁSZTORI HŰSÉGE... Dante purgatóriumában van egy megdöbbentő részlet. Amint a többi útrakész bűnbánó lelkek elszánt lendülettel indúlnak a hegyorom megmászására, a hatalmas hegy alatt egy pásztor nélküli nyáj tévedez.. A mozgás mozdulatai ott derengenek, de alig haladnak! NINCS PÁSZTORUK!! Az Egyház pásztorolását nem tudták elfogadni földi életükben. Talán gyarló pásztoraik voltak, akik nem tudták hozni a Jó Pásztor hűséges szerelmét. Vagy talán ezek a lázadó, gőgös, elbizakodott, rémületükben megrekedt lelkek nem tudták s nem is akarhatták felismerni a Jó Pásztort képviselő földi pásztor szelíd, emberi szavát.. Most már Daniénak és kísérőjének bűnbánó alázattal mutatják meg a meredek oromra vezető, alig járható szikla-ösvényt. Nekik azonban “más időben” kell még 30-szor any- nyit barangolni, ólom-súlyú tagokkal, mint a- menyi ideig tévelyegtek földi téreken pásztor nélkül... Én pásztorok nevében szólok. Saját életemből és szolgálatomból látom meg, hogy pásztori bűneink és gyarlóságaink milyen maradandó, elmarasztaló nyomokat hagynak népünk lelkiségében. Megverem a pásztort, szétszéled a nyáj. Egyoldalú, fél-igazságaink, önmagunkat mentegető falazásaink, legalista beállítottságunk micsoda kerülő útakra vezetik vagy kergetik nyájainkat! Kényszer-képzeteink micsoda lázadásba, tiltakozó “nem” kiáltásokra gyújtják szegény népünk amúgy is sorvadt, “nem”-ekre sorvasztott lelkét! Pásztorok és presbiterek az Ur Asztala kerül, — nézzetek körül. Lássátok gyülekezeteink életét: milyien ólom-súlyú sokszor a léptünk, milyen zavaros a járásunk. Vagy kába fővel régi frázisok, szólamok útvesztőiben rekedünk meg; vagy köiny- nyelmü, elsietett lendülettel úgy előre rohanunk, hogy a hátramaradókat — lelkipásztorok és gyülekezetek — csak megbotránkoztatjuk és elveszítjük.. Nézzétek kerületi életünket: evezzünk igazán a mélyre!! Nézzétek, amikor igazán döntő kérdésekhez érünk: lelkész-választások, őszinte becsületes tag-bejelentések, terhek testvéri megosztása: — milyen türemetlenűl követelünk, vagy milyen bőszen kiáltjuk a “nem”-et! Nézzétek presbiteri gyűléseinket. Milyen szomorú alkalmak a “csüggesztő hallgatásra” vagy a “tekintély-ellen lázadó” kuruckodó “nem”- kiáltásokra! Pedig Krisztus szava nekünk, pásztoroknak és presbitereknek szól először: “Óh, hitetlen nemzedék, meddig, meddig?!” — Nézzétek gyülekezeteink külső sikerek mellett sokszor siralmas, lázadó életét. — Egy^egy lépést a zarándok úton csak akkor tudunk megtenni, amikor pásztorok élete kora-lobogással, emésztő, önmagát felégető tűzzel, kora halállal lobban ki.. Vagy még akkor is, szomorú halálesetek után, vezetőink ellen lázadunk. Ne is keressük már, hogy ki a bűnös. A bűnbakok keresésének ideje lejárt.. Mi menekülő, vergődő lelkipásztorok, mi bizonyára nem dicsekedhetünk; sem nem vádaskodhatunk.. De lassanként gyülekezeteink is rájönnek, hogy legkiválóbb lelkipásztoraink és gondnokaink koporsója fölött vádaskodásnak és dicsekedésnek helye nincs.. A JÓ Pásztor ÚGYIS TUDJA.. IMÁDSÁG: Király vagy Megváltó Urunk! Mi is jövünk a tanítvány sereggel, ujjongó sokasággal: “Látni szeretnénk Jézust”.. Hozzuk életünk, hitünk nárdus olaját. Imádságainktól illatos e szent hely. Fogadalmak, forró fogadalmak zendülnek ajkunkon. Hozsánna! Most merits meg, most szabadíts meg. Óh, nem a régi álmok, nemzeti Messiások útján.. Most ments meg és szabadíts meg Szabadításomnak Ura, az én Uramnak Szenvedő Szolgája.. Azt is tudjuk édes nagy Testvérünk, hogy a Golgotha útját járod.. Hábo- rog a te lelked is.. De szívünk dobogása visszhangozza az Atya biztatását.. “Meg is dicsőítem az én Fiamat..” “Tebenned” mi is részesei vagyunk az Atya megdicsőítő kegyelmének. Tebenned, Uj-ÁDÁM, a mi emberi arcunkon is felragyog a fiuság könnyes boldogsága.. Ámen. ISTEN ÉS AZ ATYA A kisfiam hozzám jött egyszer. Pici kezét az enyémbe tette És ezt kérdezte: "Édesapám, — milyen az Isten?" És én így feleltem: "Isten olyan, mint a szeretet és a napsugár. És minden jó, amit csak ismersz!" Kisfiam a szemembe mosolygott És így szólt: "Édesapám, akkor az Isten olyan, mint te vagy!" Emlékszem én arra, hogyan mondta Jézus, Hogy Isten olyan, mint az atya, — És meg kelleti hajtanom a fejemet szégyenemben. Hogy én, mint atya, mennyire nem vagyok olyan, Mint az Isten!
