Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-06-01 / 11. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 sok értelmet abban a munkában, amit végez, de talál bizonyos társadalmi kielégülést azoknak a közösségében, akikkel együtt dolgozik. Vájjon csakugyan csak ennyi az, amire törekednünk kell, vagy pedig a keresztyéneknek ténylegesen teremtői munkát kell végezniük? Vájjon csak az fontos-é számunkra, hogy munkánkkal biztosítsuk magunk megélhetését és azokét, akiknek az élete a miénktől függ, — vagy pedig arra kell-é irányítanunk figyelmünket, hogy több valami kell még ahoz, hogy munkánk összeegyeztethető legyen emberi méltóságunkkal? Tegyük fel, hogy munkánk hasznos az emberi társadalomra nézve; kell-é a keresztyénnek ezen felül még arra is törekednie hogy az “kielégítő” legyen arra az egyénre nézve is, aki azt végzi? A keresztyének kétség nélkül mindnyájan megegyeznek abban, hogy munkánknak része legyen a felebaráti szolgálat is, mert ez az a terület, amelyen tesvéreink szeretetén keresztül szolgálhatjuk az Istent. Milyen határokat szab munkánk az ilyen szolgálat elé? Példának okáért mondhatja-é egy football-csapat alkalmazottja azt, hogy olyan munkát végez, ami Istent szolgálja azon a szolgálaton keresztül, mit községéért végez? Meg kell-é követelnünk minden embertől, hogy munkája olyan legyen, amit éppen- úgy ajánlhat fel Istennek, mint kezeink áldozatát? Mi a munka és a szórakozás között a helyes viszony? Szabadidőnk vájjon csak arravaló-e, hogy munka után uj erőt gyűjthessünk a további munkához, — vagy ezzel ellentétben a munka olyan eszköz-é, amivel becsületes úton elég pénzt szerezhetünk ahoz, hogy helyesen használhassuk fel a szabadidőnket? A keresztyén hit viszonya egyes foglalkozásokhoz Köztudomású, hogy bizonyos foglalkozásokkal kapcsolatban olyan problémák merülnek fel, amikről akármelyik egyháznak a lelkészei csak akkor tárgyalhatnak, ha azok, akik ilyen foglalkozásokat folytatnak, hajlandók közölni velük arra vonatkozó szaktudásukat és személyes tapasztalásaikat. Ilyen eseteknél fontos, hogy ne csak a keresztyének, hanem a nem-keresztyének felfogását és gondolkozásmódját is figyelembe vegyük. Mert nem az a célunk, hogy a keresztyének személyes és erkölcsi problémáit megtárgyaljuk, hanem az, hogy megtanúlmányózzuk, hogy milyen vonatkozással és hatással van a keresztyén hit ezeknek a foglalkozásoknak a belső mivoltára, az emberi társadalomban elfoglalt helyükre és azokra az állítólagos értékekre, amiket szolgálnak. Magyarázni sem kell, hogy miért útasít el a keresztyén hit minden olyan foglalkozást, mint a kéj leányoké vagy ezeknek felhaj tóié. De azt már sokkal nehezebb eldönteni, hogy össze le- het-é egyeztetni a keresztyén hittel azokat a foglalkozásokat, amik fényűzésnek vagy kicsapongásoknak a szolgálatában állanak. Nagyon mély vizekre vezetnek azok a kérdések is, hogy vájjon a művészetek és az ezeket fenntartó foglalkozások megütik-e ezt a mértéket? A katonák foglalkozása már a legrégibb időkben nagyon súlyos problémát vetett fel az Egyház életében. Ma pedig ezekhez a katonai fegyverkezés minden ágát készítő ipar tömérdek ága is járúl, mihd- azoké, akik segítenek a háborús felkészülésben. Egészen különös problémákat vet fel a tudomány is, melynek művelői mindig több és több részét fedezik fel a világegyetemnek és benne magának az embernek, és nyilvánosságra akarják hozni mindazokat a tényeket, amikhez a régebbi korok hozzá sem nyúltak vagy titokban tartották azokat, mint “a Teremtő rejtélyeit”. Most pedig mindazt a gazdasági, politikai és kulturális tevékenységet, amivel az ember a maga életét fenntartani és gazdagítani kívánja e földön, a keresztyén hit világánál kell vizsgálat alá vennünk. Ez a feladat bizony túlságosan uj és túl- messze menő ahoz, hogy egy világgyűlés megoldja. Sőt ezt a feladatot sohasem lehet teljesen megoldani, mert a körülmények folyton változnak, és ennélfogva a keresztyén bírálatnak és ráhatásnak minden nemzedékben újra kell kezdődnie. Ennek dacára az evanstoni delegátusok elé egész sereg olyan anyagot terjesztenek majd, amik erre a feladatra vetnek világot. Ezt az anyagot néhány kiszemelt foglalkozásra nézve gyűjtötték össze ezeknek területéről, hogy így a vitatkozásokat pontosan azokra a mezőkre irányítsák, ahol a problémák legégetőbbek és legsürgősebben követelik azok megtárgyalását. I- lyen foglalkozások voltak a gyári munkásoké, a társadalommunkásoké, az orvosoké, a tanítóké, a mezőgazdasági munkásoké és birtokosoké, újságíróké, háziasszonyoké. Ezekkel s a többi tárgyalás alá kerülő foglalkozásokkal szemben a következő (és ezekhez hasonló) kérdéseket vetik majd fel: Dacára, hogy a Biblia egyáltalán semmit sem tud e foglalkozások némelyikéről, különösen nem ezek modern formájában, ád-e a mi Istenről és emberről és Istennek világterveiről való keresztyén felfogásunk valami olyan alapot, amiről annak a bizonyos foglalkozásnak a helyét és értékét megítélhetjük? Amennyire mi megítélhetjük: milyen viszonyban áll az a foglalkozás, a mai modern formájában, Isten akaratához? Milyen változtatásra van szükség ebben a formájában és hogy lehet ezt a változtatást véghezvinni? Milyen szerepet vigyenek az ilyen foglalkozásokban alkalmazott keresztyének, vagy a társadalom keresztyén tagjai, és az egyházak? (Befejezés következő számunkban)
