Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-01-01 / 1. szám
J. EVANGELICAL AND REFORMED CHURCH Volume LIV« Number 1. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster, Pa.. Jan. 1. 1954. KOVÁTS MARGIT ÁLDOTT LEHETŐSÉGEK “Imé újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek és a kietlenben folyóvizet.” Ézs. 43. 19. Milyen nagy szeretete és jóakarata Mennek, hozzánk, emberekhez, hogy alkalmakat ad újat cselekedni, jóvá tenni valamit, amit elrontottunk. Egyetlen tragédia van az életben; ha valamit nem lehet soha jóvá tenni! Ha nem lehet újrakezdeni! Ilyen nagy kegyelem számunkra az új esztendő. Ugyan ki volna az, aki az elmúlt évben mindent nagyon jól, Isten és emberek jókedve és tetszése szerint cselekedett? Ha számadást készítettünk az elmúlt év napjairól és őszinték voltunk, be kell, hogy lássuk, hogy ma már sok mindent másképpen csinálnánk és sajnáljuk, hogy akkor másképpen tettük. De Isten kegyelme most megint azt mondja nekünk, hogy tiegyük jóvá, kezdjük el újra, új úton és új vezetéssel! Imé, elénk tesz tizenkét hónapot, tizenkét tiszta fehér lapot! Minden nap várja, hogy mit írunk reá, jobban mondva, mivel rajzoljuk tele őket? Egész életünk rajzolódik e- zekre a lapokra! Hogy kezdjük el? Vájjon úgy, ahogy abbahagytuk? De hiszen a szilveszteri önvizsgálatunk nem mutatott kielégítő eredményt. Isten a fenti Igében megmutatja, mert népe megmentése érdekében mindig újabb módját keresi szeretete megnyilvánulásának! Nekünk is úgy kell újat kezdéni az új esztendőben, hogy kedves legyen majd Neki az évvégi számadásunk! Kezdjük el azzal, hogy értsük meg már végre, hogy nem vagyunk a mi magunkéi, sem az életünk, sem a javaink nem a mieink, hiszen minden az Istené. Amink csak van, azt sáfárkodni bízta reánk! Tudásunkat, javainkat, egészségünket... — mindent, mindent! Állítsuk az ő szolgálatába, a Szeretet szolgálatába! Egyszerre másképpen látjuk a ^dolgokat, Istent és embertársainkat is! Legyen Ő a tanácsadónk mindenben! Reménységünket helyezzük Ő belé, fogjuk meg az Ő kezét, mint gyermek a szülői kezet és kérjük, hogy Ő vezessen egyedül! Hiszen életünk eddigi kudarcát az okozta, hogy nem kérdeztük meg Őt, hanem nagy magunk-bízásával, saját értelmünkkel akartunk eligazodni az életben és úgy bele bonyolítunk, hogy most már nem találjuk a helyes utat, mert azt sem tudjuk, hogy hol járunk!? íme, Isten azt kéri tőlünk, hogy térjünk visz- sza Ő hozzá. Minden iperc, minden óra drága alkalom erre. Ő mindig kész fogadni, a kegyelem napja még mindig ragyog felettünk!^ Mától kezdve kérdezzük meg Őt, hogy mi az Ő akarata velünk? Mi neki a kedves? Nem vagyunk eléggé nagyok, sem okosak, hogy a Tőle való függést és vezetést akármelyikünknek is szégyelnie kellene, hiszen Ő Édesatyánk! Térjünk hát Hozzá önmagunkért, hogy valóban Isten gyermekei legyünk, hogy ne legyen olyan reménytelen az életünk! Szilveszter éjjele úgyis figyelmeztetett életünk elrohanására; egyőnk sem lett fiatalabbá, hanem idősebbé és bizony a mi időnk, “mint a szép nyár, gyorsan eljár s akkor jön a hosszú tél...” Van-e másutt olyan reménységünk, amelyik nem a sír sötétségét látja, hanem a sír felett új életet?! Ragadjuk meg hát szorosan az Úr Jézus váltsághalálát az új évben, hogy új hittel járjunk, új hitben és boldogan, mint a gyermek! Aztán újjúljon meg embertársaink iránt való szeretetünk is az új évben. Isten akarja, hogy úgy szeressük egymást, mint jó testvérek, akik egymás nélkül nagyon boldogtalanok. Annyi szomorúságot és fájdalmat szerzünk magunknak és másoknak azzal, hogy mindig csak várunk másoktól... mindent várunk! Szeretetet, megértést, szolgálatot! Most fordítsuk meg: mi szeressük embertársainkat azzal a szeretettel, ahogy az Úr Jézus szeretett bennünket, — meglátjuk, hogy milyen sok jó ember van körülöttünk és milyen sokan szeretnek bennünket! Csak néháijy vonás és milyen gazdag élet- programmot ad mindőnk számára! Mennyi alkalom, hogy mulasztásainkat jóvátegyük! Milyen nagyszerű alkalom, hogy élétünket újrakezdjük! MINDEN OLVASÓNK SZÁMÁRA BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK!
