Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)

1953-04-01 / 7. szám

4 REFORMÁTUSOK LAPJA rókát nagy mértékben kell hogy érdekeljen. Az az egyházi hatóság, amelyhez egyházakat ala­pító nemzedékünk csatlakozott, ma már nem abban a formában él, aminek mi lettünk ré­szeivé. A régi Reformed Church in the United States nincs többé: átalakúlt és ma már a neve Evangelical and Reformed Church. Kormányzá­sát újból jelentékenyen át fogják alakítani azok a javaslatok, amik fölött a mi Magyar Egyház­kerületünknek is tanácskoznia és a maga részé­ről döntenie is kell már áprilisi gyűlésén. Ezért nyomatékosan felhívjuk lelkészeink és elöljá­róink, valamint presbitereink, sőt minden egy­háztagunk figyelmét jelen számunkban az área- tervezet ismertetésére, valamint a múlt szám­ban közölt közigazgatási változtatásokra. Föltét­lenül szükségesnek tartjuk, hogy az egyházke- rűleti gyűlésen bő időt — legalább egy teljes estét — fordítsanak e tervezet hozzáértő meg­ismertetésére és megtárgyalására. A zsinat kész­séggel meg fogja hallgatni egyházkerületünk vé­leményét és határozott meggyőződésünk, hogy nem is fog semmi olyan döntést hozni, amit Egyházunk magyar gyülekezetei el nem fogad­hatnának. Néma gyereknek azonban anyja sem érti szavát. Ezért kell előre tárgyalnunk és egységesen állást foglalnunk és azt szabálysze­rűen kijelentenünk. HÚSVÉTI SZÁMUNK CIKKEIRŐL Húsvéti jókívánságainkat egy kis ünnepi ajándék­kal is meg akartuk tetézni olvasóink számára. Enged­jék meg, hogy néhány megjegyzést fűzzünk cikkeink némelyikéhez. Lapunkban sokszor emlegetjük Barth Károly nevét. Természetes, hogy sokszor Írunk róla, hiszen korunknak ő a legnagyobb élő theológusa. Most azonban nem mi Írunk felőle, hanem őt magát szólaltatjuk meg. Múlt­kor a SzentLélektől fogantatásról szóló tudós Írását közöltük. E számunkban a feltámadásról ad egészen új­szerű, sőt vakmerőnek tetsző magyarázatot. Egyet ne felejtsünk el olvasásakor: amit ír, az nem a bűnben megmaradt emberről szól, hanem arról az UJ ember­ről, aki elfogadta Krisztust és akit Krisztus halálával megváltott, Leikével uj jászült. Első olvasásra talán nehéz lesz megértése; olvassuk el többször is. A Nagypéntek jelentőségét sokkal könnyebben meg­érthető cikkben tüntetjük fel. A régi hittani felfogást — a helyettesitő elégtétel tanát — Kováts Margit misz- sziós nővér Írása magyarázza, azzal a meleg őszinte­séggel, ami minden Írását jellemzi. De egészen újszerű és drámai beállításban veti ti élőnkbe a váltság jelen­tőségét Dr. Shrader, akinek az Írását azért választottuk, mert egészen az olvasó személyére vonatkoztatva érzé­kelteti meg Jézus kereszthalálának megrázó hatását. Barth írásával ellentétben ez az Írás nagyon is a bűnös emberről szól, — ezért reméljük, hogy minden olva­sónk igaz hasznát fogja venni. Uj munkatársat is mutatunk be e számunkban. Albert György felől hálaadás napján irtunk először. A Szaharából ír hozzánk nagyon érdekes leveleket. Még e nyárig a francia idegen-légióban szolgál, azután majd — reméljük — át tud jönni ide közénk. Bár novellája jóval hosszabb, mint amennyit lapunk elbír, abban bizakodtunk, hogy olvasóink meg fogják bocsá­tani ezt a fényűzést bemutatkozása alkalmából, annál is inkább, mert olyan szép képeket is küldött, mik jó fogalmat nyújtanak arról a homoktengerről, ahol most él. Régi munkatársaink is valóságos gyöngyöket küld­tek ünnepi számunk gazdagítására. Bartha Flóra meg­indító történetének megírásával Haranginé Juhász An­tónia nt. asszony megint pontosan olyan értéket adott, amire mindig vágyakoztunk lapunkban: életből vett igaz történetekre, mikből kisugároznak hitünk nagy tapasztalásai. És milyen vonzóan tudja megírni eze­ket az eseteket! Dr. Újlaki Ferenc mindig szívig ható Írásáról, Babos Sándorné nt. asszony versfordításáról nem kell külön beszélni: azok önmagukban hordják dicséretüket. Boldog örömünk van eredeti verseink szépségében, amiknek ritka értékét laptársaink sokszor szeretnék elsajátítani. Róluk azonban majd máskor szólunk. Most csak éppen meg akarja köszönni a szerkesztő e drága munkatársaknak, hogy segítettek ezt a számot valóban ünnepivé is tenni. Számára személy szerint is nevezetes szám ez. Most tizenöt éve, hogy ezt a fel­adatot magára vette. Nem is ő vette: lelkésztársai tették vállaira, meg az egyházi hatóságok. Egyetlenegy elődje viselte ezt a megbízatást felényi ideig, a többiek mind ennél is rövidebb ideig. Nem az ő feladata, hogy munkájáról beszéljen; ezt az évfordulót is csak azért említi meg, hogy hálát adjon érte Istennek, aki­hez 1938 nagyhetében segedelemért és kegyelemért fohászkodott, — és bizonyságot tegyen afelől, hogy mindeddig segítségül volt neki az Ur, akiben bízott és sohasem csalatkozott. Ez a nagyhét másért is örökre nevezetes neki. Hét évvel e pályakezdés előtt, április 3.-án nagypén­teken, kellett test szerint megválnia élete legnagyobb földi kincsétől, akinél jobban soha senki sem szerette őt; április 6.-án, husvét másnapján temette el. De drága hitvese azóta is folyton vele van; együttlétüknek nap- ról-napra több áldását veszi, addig is, amig ez az együtt- lét megint újra teljessé nem lesz. Nekik már mögöttük van a halál; uralma már csak a bűnös test fölött ma­radt. Ezért mondja ő is boldogan Pállal: “amely életet pedig most a testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem s önmagát adta értem.” Ezért könyörgött tizenöt évvel ezelőtt e lappal in­dulásakor, hogy nagypéntek lehessen a munkája kezdő­napja, mert tudta, hogy másoknak használni csak ma­gunk megáldozásával lehet. Ezért hallgatja azóta is szüntelen Ura szavát: “aki meg akarja tartani az ő életét önmagának, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.” Áldassék az Ur! Egyedül övé minden dicsőség! /nmnnnmrrinririnrinnrBT^^ I LAKÁS- ÉS CÍMVÁLTOZTATÁS ° Kiadóhivatalunk szeretettel kéri előfizetőinket, o hogy lakásváltoztatásukat mindig előre jelentsék ° be, mert a címváltoztatás heteket igényel s emiatt ° utólagos bejelentés esetén két, esetleg három szá- o mot is elveszithetnek. A postahivatal csak utólag ® értesiti kiadóhivatalunkat az előfizető elköltözésé- ° ről és nem minden esetben közli velünk az elköl- o tözött előfizető uj címét is. A szerkesztőnek három ° héttel a megjelenése előtt kell elkészítenie a lapot; ° előfizetőnk tegye meg, hogy ugyancsak három hét- o tel az elköltözése előtt jelentse be uj címét és o akkor nem vészit el egy számot sem! ° iUUULSLSLSULSULSUULSUUUUUUULSLiUUUUUUlJlJUUlJULBJlJLy

Next

/
Oldalképek
Tartalom