Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-03-15 / 6. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYVÜNK - MAGYARUL AZ EVANGÉLIUMI ÉS REFORMÁTUS EGYHÁZ ALKOTMÁNYA ÉS ALAPSZABÁLYAI AZ ALAPSZABÁLYOK (Folytatás, tizenötödik közlemény) II. FEJEZET Az Első Alelnök 84 a. Az Első Alelnököt hat évi időtartamra választják és újraválasztásra jelölhető. Az Egyház elnökének halála, lemondása vagy elmozdítása vagy bármely más olyan ok esetén, mely őt hivatalos kötelességeinek teljesítésében akadályozná, jogait és kötelességeit, akár ideiglenesen akár másképpen, átveszi az Egyetemes Zsinat legközelebbi gyűléséig. b. Köteles segítségére lenni az Elnöknek, tanácsaival vagy bármely más módon, ahogy erre az Elnök felszólítja. Mikor erre felhívja, tartozik az Elnököt képviselni az Egyházkerületek gyűlésein, központi tanácsok gyűlésein vagy más értekezleteken és összejöveteleken, és mint az Elnök képviselője tartozik végrehajtani az ő utasításait. c. Tagja az Egyetemes Tanácsnak és ennek Igazgató Bizottságának. d. Ha az Első Alelnök hivatalában üresedés állana be, az Egyetemes Tanács a maga mennyire szerette a bibliai történeteket! Mindig nevető szemeiből hullottak a könnyek, mikor a József történetét tanultuk s milyen felszabadult, boldog mosoly volt az arcán, mikor testvéreivel és édesapjával, az öreg Jákobbal találkozott József. Egyik órán arról beszélgettünk, hogy Isten szerető Édesatyánk; beszélhetünk Vele, Ő mindig kész meghallgatni és ez a Vele való beszélgetés nem más, mint az imádság. De mikor imádkozunk, nagyon illedelmesen kell ám viselkedni. Kezeinket szépen összetenni és fejünket is lehajtani és arra gondolni, amit imádkozunk! Óra után, pontosan mikor megkondult a déli harangszó, felállt az egész osztály imádkozni. Imára kulcsolódtak a kis kezek, apró fejecskék szépen lehajoltak s mondták szépen együtt: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben ...” Hát mit látok?! Az első padban, Balogh Lukcsi mintha csak egy láthatatlan harangot fedezett volna fel, aminek kötele pont az ő padja előtt ért földet s ő két kezével megragadja a kötelet és teljes erejéből huzza .a harangot — közben mondja az imát tovább — Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk... Azt hittem, nem jól látok. Imádság közben két kis kéz, fel a feje fölé, meg vissza ereszkedik — egyre szaporábban — és ez a kis kéz a Balogh Lukcsi keze!! így tanulta meg hát, hogy kivel beszélünk mikor imádkozunk, igy fest gyakorlatban az, amit tanitottam?? Figyelmeztettem és nagyon szigorúan ránéztem. A kis kezek megálltak. Feje búbjáig elpirult és mondta tovább”... a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.” “Ima után mindenki öltözködik, párba állunk. Balogh Lukács a helyén marad” jelentettem ki. A gyerekek csendben öltözködtek. Senki sem mert beszélni, nehogy ők is a Lukács sorsára jussanak, aki lám, milyen bűnbánóan ül a helyén. Láttam, hogy a többiek milyen őszinte részvéttel pillantgatnak feléje, de senki sem mert szólni. Mikor elvonult a gyermek-had, asztalomhoz ültem, mint akinek rengeteg dolga van. Pár perc múlva felálltam s odamentem a kis bűnöshöz, aki elkezdett szepegni. Lukács — mondtam neki. A gyerek felállt. — Mit csináltál, mikor imádkoztunk? — Harangoztam — mondja. — De mondjad csak, kivel beszélünk, mikor imádkozunk? — A jó Istennel. — És te mit csináltál? i— Rendetlenkedtem, — mondta sirva, de akkorra már a nyakamba borult és mint a záporeső, úgy hullottak a könnyei. — Szeretnél haza menni? — kérdem tőle. — Igen — Igen — mondja még mindég sirva. — Mondjad, megigéred, hogy ezután mikor imádkozol, nem rendetlenkedsz, sem itt az iskolában, sem otthon? — Megigérem — mondta ragyogó szemmel. Tudtam, hogy meg is fogja tartani az Ígéretét. Boldogan öltözködött, illedelmesen köszönt és mint egy kis elszabadult csikó futott a többiek után. Még a saroknál utolérte őket. Beállt helyére az első sorba és kacagva ment a többiekkel hazafelé. Attól fogva soha többet nem rendetlenkedett az imádság alatt és hálát adtam a jó Istennek, mikor 10 év múlva azt hallottam felőle, hogy nemcsak szüleinek és testvéreinek a büszkesége, de az egész falunak is, mert tanulásával és jómagaviseletével és Istenfélelmével nagyon sok ifjutársának a példaadója lett.
