Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-02-01 / 3. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ EGYETEMES KERESZTYÉN SÉG HÍREIBŐL A japán keresztyén egyetem. — Múlt év április havában nyitották meg, azóta nagy haladást tett ez az intézet, mit joggal neveznek ma a legfontosabb missziói munkának. Beiratkozott tanulóinak 45 százaléka keresztyén — olyan országban, ahol a keresztyének száma még egy százalékát sem teszi ki az ország lakosságának. A tanárkar részben japán, részben nyugati — európai és amerikai — tudósokból áll. Ázsia többi országaiból is hivnak tanárokat. A hires svájci theológus, Dr. Brunner Emil, nemsokára elfoglalja tanszékét. Múlt évi felolvasó körútjáról visszatérve azt mondotta, hogy “a szive egy részét Japánban hagyta”. A tanárok azonban nemcsak tudósok, hanem keresztyén egyháztagok is. Szellemi kiválóságuk mélyen hivő odaadással párosul. Egyházunkat Dr. Robert H. Gerhard képviseli, aki azelőtt Észak-Japán kollégiumunknak volt a tanára. Az intézet gyönyörű erdős parkban fekszik, melynek minden pontjáról lehet látni Japán hires Fuji hegyét, Tokió városától 25 mértföldnyire nyugatra. Iowa állambeli lakosok adakozásából most kezdik az egyetemi templom építését. A már meglévő épületekhez még sok uj épületet kell felépíteni, hogy az intézet teljes erővel működhessék. Az intézet gyakorlati célokat tűzött ki: keresztyén vezetőket akar nevelni, akik a nemzet előtt ne csak szóval vallják, hanem életük gyakorlatában is megvalósítsák a Krisztus tanítását és életét. Ezért e főiskola fontossága nemcsak Japánra, hanem egész Ázsiára életbevágó. Tíz szeminárium egyesült. — Az idők megnehezült járása Kelet-Khi- nában tiz theológiai szemináriumot arra kényszeritett, hogy egyetlen intézetben egyesítsék megmaradt erőiket. Az uj Chin Ling szeminárium az ősszel nyílt meg Nanking városában, 35 tanárral, 100 hittanhallgatóval, akik 79 tantárgyból válogathatnak. A hírnek legérdekesebb része az, hogy a korábbi felekezeti jelleget (episzkopális, baptista, stb.) teljesen feladták, s vele együtt az ilyen megkülönböztetéseket is, mint “modernista” meg “fundamentális”. A keresztyénség sokkal több, mint ezek a jelszavak, amiknek a választó-falait most a sürgető szükség lebontja. Dánia elismerte a baptistákat. — Ünnepélyes királyi nyilatkozat ismerte el a baptistákat “hitközösségnek”, vagy ahogy mi szoktuk mondani: bevett vallásfelekezetnek. A lutheránus államvalláson kivül eddig csak a reformátusokat, római katholikusokat, methodistákat és zsidókat ismerték el bevett felekezet gyanánt, úgyszintén a Koppenhágában működő idegenek gyülekezeteit is. A baptisták a múlt nyáron folyamodtak az elismertetésért. Kérvényüket alaposan megvizsgálták, majd lutheránus hittudósok és lelkészek, valamint államférfiak is ajánlották a kérés teljesítését. Ez idő szerint 39 baptista egyházközség működik az országban, 7000 felnőtt taggal; 3500 főből áll az ifjúságuk, tízezer növendéke van vaasárnapi iskoláiknak és kétezer cserkészük is van. Elismertetésük felhatalmazza őket templomaikban végezhető házasságkötésekre, anyakönyvvezetésre, stb. A bécsi Szent István templom sok kárt szenvedett a második világháború bombázásától. Helyreállításához 50,000 korona adományt küldtek a lutheránus dánok és norvégek. In- nitzer bécsi biboros-érsek köszönőlevelében meglepetését fejezte ki a protestáns adakozók felett. Menekülnek Róma papjai. — Bár a nagyközönség nem értesül róla, a valóság az, hogy százával, sőt immár ezrével hagyják ott Rómát volt papjai. A legutóbbi statisztika szerint 1945 óta nem kevesebb mint kétezer felszentelt papja hagyta ott a római egyházat és a menekülés állandóan tart. Egymás után ismerik fel ezek a sok lelki gyötrelmen keresztülvergődő papok, hogy bizony nem az egyház üdvözít, még csak nem is a vallás, hanem egyedül csak Jézus Krisztusba vetett hitük és Benne újjászületésük. Megható könyveket Írnak azokról a lelki tusakodásokról, amiken keresztül vezetett szabadulásuk útja. Nápolyban, a Garibaldi-ut 170. száma alatt, a Villa Savonarola falai között működik az olasz Evangéliumi Biblia- Intézet, mely azzal foglalkozik, hogy ezeket a korábbi katholikus papokat gyakorlati alapon átképezze az olaszok között sikeresen folyó evangéliumi munkára. Természetesen ez az intézet nagy szálka a római egyház szemében. Múlt szeptemberben Nápoly biboros-érseke, a pápa kívánságára, felszólította a fennhatósága alatt működő püspököket, hogy készítsenek terveket az Evangéliumi Intézetnek “gyökerében és ágaiban való elpusztítására”. Mire fordítják pénzünket? — Nagyon helyesen emelte fel óvó és tiltakozó szavát az amerikai baptista egyház kormányunk előtt és gondos ellenőrzést követelt arra nézve, hogy milyen célokra fordítják az Egyesült- Államoktól kapott tömérdek pénzt idegen országokban. Megdöbbentő eseteket emlegetnek. Római katholikus zarándoklatokat segítettek római útjukon, mohammedán zarándoklatokat Mekkába utazásukban. Spanyolországban, az ország népének roppant szegénysége dacára is, tömérdek uj templomot építtet a római egyház. Franco a barcelonai eucharisztikus kongresszus költségére 72 millió pezétát juttatott az állam- kincstárból, ami amerikai pénzben csaknem két millió dollárt jelentett, — és sokan azt hiszik, hogy ez a pénz is az amerikai kormánytól származott. A spanyol székesegyházakban rettentő sok aranyat halmoznak fel. A hercegprímás kathedrá- lisában szinte szemkápráztató a tömérdek arany: tiz láb magas meny- nyezetes trónszék tiszta aranyból! Nem csoda, hogy belétijegyet kell vennie annak, aki be akar menni a megnézésére. Az emberiség fele éhezik. — Az Egyesült Nemzetek élelmezési és földmivelési szervei legutolsó jelentésükben arról adtak számot, hogy a föld népességének fele, tehát jóval több mint egy billió ember, még mindig éhezik. A föld lakossága az utolsó tiz év alatt kétszáz millió emberrel szaporodott meg. Tehát minden évben húsz millió szájjal többet kell etetni; minden nap 55,000 gyermek születik. A népesség még mindig gyorsabban szaporodik, mint az élelmiszerellátás. Ennek következtében ma több ember éhezik, mint eddig bármikor, dacára az Egyesült Nemzetek élelmezési akciójának és az Egyesült Államok hires Negyedik Pont programmjának. "Az Ó-Testamentum barátai". — A finn keresztyének között van egy ilyen társaság, amelyiknek a vezetése alatt egy csomó finn keresztyén készül lemenni Izráeli országba, hogy ott gyárilag készítsenek lakóházakat, amikre e hirtelen tulnépessé lett országnak nagy szüksége van. A faanyagot Finnországból fogják szállítani, de az egész vállalkozást haszon nélkül akarják csinálni, pusztán előállítási árakat számítva. Ez is újabb példája előttünk a felülmúlhatatlan és ernyedetlen finn szorgalomnak. Tudjuk, hogy milyen csoddákat vitt véghez ez a számra nézve kicsiny, de lelkileg talán minden másnál nagyobb nemzet: kifizette tartozásait, amiknek aránylagos terhe pedig nagyobb volt minden más nemzeténél.
