Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-11-01 / 19. szám
26 REFORMÁTUSOK LAPJA János: Kedves jó sógorom, ennek a “szentségnek” a tekintélye érdekében csakugyan tudnak Krisztus szavaira hivatkozni a maguk papjai, mert feltámadása után Urunk tényleg ezt mondta tanítványainak: “Vegyetek SzentLel- ket! Akinek bűneit megbocsátjátok, azoknak megbocsáttatnak, akikét megtartjátok, megtartatnak.” Urunk e kijelentésében azonban szó sincsen arról, hogy a tényleges megbocsátást pap vagy ember végzi. Templomunkban pedig a papjuk tényleges bocsánatot ad. A bűn tehát nem is valami olyan nagy dolog, hogy azt ember is meg ne bocsátaná. így lesz az ember a saját maga megváltójává. Mert ha a keresztség után elkövetett bűnökre nem elég a Krisztus váltsága, ellenben elég a mi emberi elégtételünk: akkor miért halt meg tulajdonképpen a Krisztus? Vagy miért jött el? Akkor nem is volt rá szükségünk! Péter: Hát nem Jézus adta Péternek és utódainak a “kulcsok hatalmát”? János: A mi káténk olyan világosan megmondja, hogy a kulcsok hatalma a szent evangélium hirdetése és az egyházfegyelem, amely kettő által az Isten Országa megnyílik a hívők előtt és bezárni a hitetlenek előtt. Óh igen, mi is gyónunk, de nem a papnak, hisz nincs is papunk, hanem Istennek és egymásnak. Istenhez j árpásunkban senki más közbenjáróra nincsen szükségünk, csak Idvezítőnkre. Amikor nehéz lelki válságba kerülünk, felkeressük lelkészünket és kérjük, hogy segítsen annak megoldásában; ez azonban nem gyónás, ami maguknál még a kegyelemben való állandó fokozódást is jelenti. Ebben mi nem hiszünk, hanem az a határozott meggyő- désünk, hogy ezt a “szentséget” is csak az Egyház hatalmának növelése érdekében léptették életbe, valamikor az éppen ezek miatt elsötétedő középkor elején. Az első ezer esztendő alatt szó sem volt ezekről az ember-kita- lálta sákramentumokról, azoknak a hetes számát is először csak a reformáció előtti évszázadban állapította meg az Egyház egyik zsinata. Péter: Hát az utolsó kenetről? Az sem Krisztus rendelése? János: Egyáltalán nem. Jakab apostol útasítása az, hogy a beteghez hívják el a gyülekezet véneit, imádkozzanak érte, “megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében.” Hol van itt szó a szentség legfontosabb kellékéről: Krisztus szavairól? Ezek nélkül nincs sákramentum, hiszen a sákramentumot a legnagyobb egyházi atya látható igének nevezte. Ezt a szentségnek állított felkenést először a betegnek adták, később a haldoklónak, sőt még a halottnak is kiszolgáltatják, az alatt az ürügy alatt, hogy nem tudhatjuk, mikor hagyta el a lélek a testet: talán még akkor is benne van. Ezzel az állítólagos szentséggel is jár bűnbocsánat, meg aztán erősítés is ez a halál- küzdelemre. Főcélja azonban aligha ez lehet, mert ha ez volna, akkor miért kellene még halála után is részesíteni benne az embert? Nem az ember érdekében történik bizony ez, de nem is az Isten dicsőségére, hanem megint csak, mint minden másban, az Egyház hatalmának erősítésére a lelkünk fölött. Péter: Azt hiszem, hogy ezt még tisztábban meg lehet látni a papi rendbe felszentelés sákramentumában. Mert már erős a kétségem, hogy ezt is Krisztus Urunk szerezte volna. János: Vigyázzon, Péter sógor, mert a tridenti zsinat nagyon keményen elátkozott mindenkit, aki azt merte állítani, hogy a papi rend és annak felszentelése nem az Úr Jézus Krisztus által szerzett sákramentum. Ugyanez a zsinat jelentette ki azt is, hogy a római Egyháznak Istentől rendelt papi kara van, amely püspökökből és papokból és dékánokból áll, és hogy a püspöknek nagyobb a hatalma, mint a papé, mert ő bérmálhat és papot szentelhet. Minden papnak viszont megvan az a roppant hatalma, hogy a mise szentségében a kenyeret és a bort átváltoztatja Krisztus valóságot testévé és vérévé, a penitencia sákramentumában pedig bűnbocsánatot ad a bűneit meggyónt és megbánt embernek. Ezt mind kiát- kozás terhe alatt hinni kell. Péter: Adott Jézus Krisztns tanítványainak is ilyen hatalmat? És rendelt köztük ilyen papi rendbeli különböző fokozatokat, amikhez persze még a püspöknél is magasabbak járulnak? Érsekek, meg aztán maga a pápa. Hát a “szent kollégium” bíborosai? Én ezekről sohasem olvastam a Bibliában semmit. János: Nem is olvashatott, mert ott ugyan szó sincsen ilyenekről. Még az első keresztyének között sem volt, az első évszázadokban. A negyedik században már három, majd négy püspököt pátriárchának neveznek el a többi püspökök felett; ezekből a két birodalmi főváros, Róma és Konstantinápoly püspökei között pár évszázadon keresztül tartó versengés származott, míg végre is a római pápa győzelmével csak ideiglenes befejezést nyert, mert ez a hatalmi kérdés végeredményben a keresztyén egyház kettészakadásához vezetett. De milyen messze van mindez Urunk szelíd szavától: “Aki első akar lenni közietek, legyen a ti szolgátok!”? A pápaság e hatalmi törekvése nemcsak az Egyháznak, hanem egész Európának, sőt következményeiben az egész föld kerekségének a történelmét is befolyásolta és megrontotta. Mert ez a papi rend minden világi hatalmat is magához akart keríteni; legyőzte a császárokat és királyokat, koronákat osztogatott, mint a magyaroknak is; a pápát hivatalosan Krisztus földi helytartójának, később hittanilag csalat- kozhatatlannak jelentette ki; és azóta a pápa immár nemcsak a földön, hanem a mennyben is nagyhatalom: Máriának a testét is felvitte oda. Péter: Nem csodálom, János sógor, hogy a lelke is elkeseredik, amikor erről a tömérdek visszaélésről beszélgetünk; mert hiszen még magam is, akit pedig ennek a rendszernek a béklyójában neveltek, most már tisztán kezdem látni, hogy mennyire félrevezettek bennünket. Bizony rabok vagyunk mi, pedig az apostol azt mondja, hogy szabadságra hívott el minket az Úr! — De egyelőre még nem mondok többet; haladjunk tovább ebben a mi tanúlmányozásunkban. Még van egy szentsége Egyházunknak, és arról is szeretném meghallgatni a maguk tanítását. A házasságot értem, — és ez a kérdés ezt a két fiatalt is különösen fogja érdekelni. János: Méltán, mert ha erre a fontos lépésre szánták magukat, föltétlenül meg kell tudniok, hogy mit mond erről a két Egyház. Egész életükre kiható komoly, sőt netalán végzetes következményei lennének ennek a lépésüknek, ha azt tévesen viszik véghez. Bizonyosra veszem, hogy ők még nincsenek is tisztában ezekkel az őket fenyegető veszedelmekkel. Ezért más gondolatom van erre nézve. Történetesen tudom, hogy most csütörtökön este a szokásos Biblia-órán lelkészünk pontosan a házasságról fog magyarázatot tartani; külön is felhívta gyülekezetünk figyelmét, hogy mennél többen jöjjenek el, és hallgassák meg ezt a tanítását. Köztünk nagyon sok vegyes vallású házasságkötés történt a múltban. Nem fektettek kellő súlyt lelkészeink erre a kérdésre. Pedig mennyi családi tragédiának lett már ez az oka! Ezért most azt javasolnám, hogy menjünk el mindnyájan erre a csütörtök esti magyarázatra, és hallgassuk meg lelkészünket, aki ezt sokkal jobban tudja elmagyarázni, mint én tudnám. Pistának és Juliskának életbevágóan fon-
