Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)

1953-01-15 / 2. szám

8 REFORMÁTUSOK LAPJA saját magát kell fölégetnie. A tűz sem panaszkodik, hogy dermesztő éjszakában gyújtották meg; melegit és körülötte felolvad a jég... Miért panaszkodik a keresz­tyén ember, hogy rossz a világ, hogy sötétség van, hogy a lélek sokakban meghidegül? ... Inkább világítania kellene, rakni a tüzet, hogy szeretete melegénél, a “pászortüznél” egymásra találjon a halál árnyéka völ­gyének vándora... d) A szeretet kibékit. Istennel. Csak egyet kiván tőled, hogy szeress és ha szeretsz, megbékül veled és te is megbékülsz Vele. Mint a tékozló fiú. Nem rójja fel bűneidet. Milyen csodálatos dolog megbékülni Is­tennel! Láttál már siró gyermeket elcsendesedni anyja ölében. így borul és pihen el az Ur kebelén a Vele megbékült lélek. Megbékit magaddal, mert az ember sajátmagával sincs békességben, sajátmagát is gyűlöli. Panasza van maga ellen, sőt, még meg is gyilkolja magát. Az ember előtt még saját maga sem állhat meg, — hogy marad­hatna meg más...? Fogadd el magad, amilyen vagy, mert Isten is úgy fogadott el. Békülj meg magaddal, ha megbékültél Istennel. Csak egy van még hátra: Békülj meg embertár­saddal. Szeressed őt, mert tesivéred, több, mint vér­beli: — lélek által — ő is Isten gyermeke. A jövendő a béke emberéé, a béke azonban a szeretet emberéé... Szeretet nélkül nincs béke ...! e) A szeretet életet ad. Szeretet nélkül nincsen élet; Isten is szeretett, azért teremté a mindenséget... Sze­retete életet ad. Fiát adta, hogy életed legyen. Az egyik francia költő mondja: Azt mondani: szeretlek, azt je­lenti: nem halsz meg soha ...! Isten is ezt mondja mi­nekünk és mi tudjuk, hogy nem halunk meg, mert Isten azt mondta nekünk: Szeretlek! f) A szeretet uj élet alapköve. Fundamentum. Csak erre lehet építeni! Aki pénzre, földre, fegyverre épit, elrontotta az életét és másokét is! Te épits szeretetre, szeretetből, szeretetettel — és leszel lelki ház. Torony, mely fölér az Egek Egéig. Az uj világ nem akkor jön el, amikor égig nőnek a gyárkémények az egész földön, hanem, amikor szeretettel szorítod meg valakinek — mindenkinek — a kezét... g) A szeretet ismertetői el. “Erről ismeri meg min­denki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” Ha szeretetük szerint próbálnánk kiválasztani Krisztus tanítványait, biztosan nagyon ke­veset találnánk. Ha szeretet nincsen énbennem, semmi vagyok — mondja az apostol. És sokszor ténylegesen érezhetjük, hogy semmik vagyunk, mert nincsen ben­nünk szeretet. Kialudt lámpás, festett koporsó. Az első keresztyéneket a pogányok ismerték fel különb vol­tukról és a Mester után “keresztyéneknek” nevezték őket. Mi — magunk bizonyítgatjuk, hogy keresztyének vagyunk, mert a világ nem ismeri fel ezt rajtunk s ha valaki kételkedni próbál keresztyén voltunkban, bever­jük érte a fejét,... — holott fájdalmas zokogásban kellene feltörnie tragikus magunkra ismerésünknek: Semmi vagyok, mert szeretet nincsen énbennem ...! ★ Ha hiányzik a szeretet a szivünkből, istentelenné leszünk; ha hiányzik a családból — jön a válás; ha hiányzik a társadalomból — jön a háború. ★ Egy uj, boldogabb világot várunk. Nem jön el tudománnyal, mert a jövendőt nem lehet laboratóriumban “föltalálni, tökéletesíteni”. Nem jön el bölcsességgel, mert az emberek bölcsesége bo­londság Isten előtt s még a bölcseség kezdetéhez sem jutottunk el, ami az Urnák félelme. Nem jön el hata­lommal, fegyverrel, mert a jövendő a béke emberéé ... A boldogabb világot nem hozta meg a humanizmus, mert az ember, több mini csak ember, nem hozta el a szociálizmus, mert az az embert emberi formájából ki­vetkeztető izmusa sem, mert az ember nem szám, hanem Isten gyermeke...!!! A megoldás: az UJ PARANCSOLAT, a Keresztyén- ség drága programmja, az örök lecke, a nagy feladat: Szeress! Kérjétek a Szeretet Urát, a drága Mestert, hogy sok-sok, nagy türelemmel tanítson meg minket, a na­gyon, nagyon, nagyon rossz tanítványokat a nagy lec­kére, a nehéz feladat megoldására, az uj parancsolatra, hogy szebb lehessen a mánk, a holnapunk — s hogyha jön majd a nagy Számadás — ha jót nem is, de leg­alább — “elégségest” tudjon adni, nem a mi érde­münkért, hanem csupán nagy, nagy — kegyelemből... KARÁCSONYI KIRÁNDULÁS Irta: Haranginé Juhász Antónia Lelkünk számára azok a legnagyobb aján­dékok, melyeket akkor kapunk, amikor — mi adunk. “Jobb adni, mint venni”, mondta Urunk Jézus Krisztus s mi a közelmúltban igen mélyen megéreztük ezt. Csikorgó, hideg, szeles délután volt, amikor harminchétén elindultunk Mayview felé. Előző este éjfélig dolgoztunk, raktuk az egyforma celo­fán-zacskókba a sok finomságot: házi süteményt, cukorkákat, narancsot, csokoládét, édességeket, s ahogy az utolsó is elkészült, melegség járta át szivünket, amikor elnéztük a 165 szallagos cso­magot. Nem pénzért dolgoztunk, nem nyerész­kedésért, s nem is nőegyleti pénztárunkból vet­tük ki reá a pénzt, hanem a szeretet hozta össze az 1500 süteményt, 18 font cukorkát, 350 csoko­ládétáblát, 170 narancsot és más finomságokat. Sőt még maradt is pénzünk a külön adományok­ból, lesz mivel nekikezdenünk a Ligonierbe ter­vezett nyári kirándulásunkhoz. Előre el volt pontosan készitve látogatásunk az állam által fenntartott Öreg-Otthonba, ahol 165 idős, elhagyott, többnyire beteg, vagy éppen nyomorék idős asszony él. December 14-én kora délután, amikor megérkeztünk, Rev. Young, a beszolgáló protestáns lelkipásztor jött fogadá­sunkra s meghivott Istentiszteletükre. Az ét­kező-teremben vagy 20-25 asszony ült Rev. Young előtt, valaki karácsonyi éneket zongorázott s mi is csatlakoztunk az éneklőkhöz, sőt ráadásul négy hangra egy másik éneket is elénekeltünk számukra. Azután mindegyikük szobájába tért vissza, hogy ágya mellett fogadhasson bennünket s át­

Next

/
Oldalképek
Tartalom