Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-06-01 / 11. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 a magyarországi református egyház híreiből A Kálvin-léri egyház "örömünnepe." — Jó előre hirdette az Ut cimü s kommunista vezetés alatt álló budapesti hetilap, hogyan készülődik örömünnepéhez a Kálvin-téri gyülekezet, mely április 19.-én iktatta be lelkészi állásába “Egyházunk legelső lelkipásztorát”, Bereczky Albert püspököt. E lap zsoldos Íróinak “örömünnepét” nem zavarta meg az a gondolat, hogy a magyar református egyháznak eddig legnagyobb díszét, a magyar széppróza-irodalom halhatatlan klasszikusát, Dr. Ravasz László püspököt kellett püspöki állása után lelkészi állásából is kimozditani, hogy helyet adhassanak Bereczky püspöknek. A nagy “örömünnepen” persze részt vett a mai magyar kormány minden hivatalos csatlósa, — ámbár az egyházügyi hivatal részéről csak egy osztályvezető meg egy alosztályvezető. Egyházi részről azonban nem hiányzott senki a tisztességadásból, — sőt bizonyosra vesszük, hogy ott volt Ravasz László is, de az ő nevét ezután már nem Írják ki, legfeljebb majd halálakor. — A beiktató igehirdetést Győry Elemér dunántúli püspök végezte; az üdvözlő-beszédek sorát a gyülekezet nevében Mu- raközy Gyula, a Kálvin-tér másik lelkésze nyitotta meg. Ez ünnepség alkalmából szinte minden szereplő magára a gyülekezetre és a templomra terelte a figyelmet. 1796-ban alakult meg a pesti református egyház, 1805-ben határozta el a temp- lomépitést, de mire ezt be is végezhették: 1830-at írtak. Tiz évig tartott el a kőmives munka, toronysisakja mai formájában 1859-ben készült el, tehát tulajdonképpen félszáz évig tartott ez az építkezés. Ma is legnagyobb befogadó-képességű temploma a ma már húsz templomos budapesti református egyháznak, amely külön egyházmegyét, sőt külsővárosaival együtt két egyházmegyét alkot. A belső-budapesti egyházmegye elnöke Fekete Sándor, az Ut volt szerkesztője, akit a Bujba elkergetett Szabó Imre helyébe tettek a fasori gyülekezet szép templomában. Deme László észak-pesti, Bükki Zsigmond dél-pesti esperes. Országos esperesi értekezlet. — Március utolsó hetében a konvent kétnapos konferenciára hívta össze az egyházmegyék espereseit. A legfontosabb előadást itt is Győry Elemér dunántúli püspök tartotta “The- ológiai feladataink egyházunk misz- sziójában” címmel. Rámutatott arra is, hogy az utolsó években mennyire megváltozott a történelmi és a szabad egyházak viszonya, sőt a szekta fogalma is. Olyan közösségek, miket Magyarországon évtizedeken, sőt egész évszázadokon át szektának minősítettek, ma már nem szekták többé, hanem az egyházak sorában foglalnak helyet. Helyükbe viszont uj szekták jelentkeztek, miknek közös jellemvonása az, hogy a meglévő egyházakban nem találják meg lelki szükségleteik kielégülését, ezért alakítanak külön egyházi szervezeteket. Jellemző továbbá az a viselkedésük is, mint akik már eljutottak “az Isten Fiába való hitre, és az Ö megismerésének egységére, érett férfiuságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére” (Ef. 4:13). Jogosnak látszik tehát az a megállapítás, hogy ez a mély be- képzelés félreérthetetlen farizeiz- mus, melyre pontosan ráillik Luther találó megjegyzése: “A hit-cikkekből látható cikkeket csinálnak” ... Igen érdekesen fejtegette a püspök az egyházi fegyelem szükségességét is, amit ma oly nagy mértékben gyakorolnak ott. Ebből a részből is ideírunk néhány sor idézetet: “Az egyház a fegyelmezést a köz javára gyakorolja. Kálvin szerint azonnal széthullana az egyház, ha a fegyelmezés hiányoznék belőle; jóllehet hangsúlyozza, hogy óvatosan kell gyakorolni azt, nehogy gátat vessünk az Isten irgalmassága kiáradásának. Nem gondoljuk és senkise gondolja, hogy fegyelmezés által létrehozhatjuk az igazi egyházat, mert ezt a SzentLélek munkálja, de arról meg vagyunk győződve, hogy az egyház a fegyelmezéssel tartja tiszteletben a neki kegyelemből adott igét, vagyis úgy, ha a gyülekezet tagjaival szemben használja ezt a féket, ezt az ösztökét és ezt az atyai vesszőt”. Az előadáshoz Békefi Benő esperes, Pap László budapesti theo- lógiai dékán, Pákozdy László debreceni theológiai tanár és még sokan mások szóltak hozzá. — Ugyanezen a konferencián ünnepelték Győry Elemér dunántúli püspököt abból az alkalomból, hogy akkor töltötte be püspöki szolgálatának tizedik évét. Péter János képviselőjelölt. — Biharkeresztesen jelölőgyülést tartottak. Négyszáz ember vonult fel a gyűlésre. Először azon keseregtek, hogy a múltban nem volt méltó képviselőjük a parlamentben. Pedig mily nagy haladást tettek az utóbbi években! Most már három korszerű épületük van, gépállomásuk, állami gazdaságuk, uj kutak, iskolák, napközi otthon, autóbusz járat, a régi 114 kerékpár helyett ma már 870 bicikli vágtat a faluban; az idén járási kulturházuk is lesz, sőt megérkezik hozzájuk a villanyvilágítás is! Most már ideje, hogy valóban méltó képviselőjük is legyen! Jelölték hát Péter János debreceni püspököt, a Béke Világtanács tagját. A jelölő tanácselnök igy indokolta jelölését: “Azért javaslom, mert Péter János püspök a béke aktiv harcosa, mint békeküldött részt vett a bécsi békevilágkongresszuson, és a- hol csak arra lehetőség nyílik, mindenütt kiáll a béke szent ügye mellett.” Péter János mindjárt meg is köszönte a jelölést és még nagyobb harcot ígért a béke érdekében. Minthogy azonban Biharkeresztesen tudják, hogy mi a rend, a püspököt csak második helyen jelölték, mert az első jelölt nem lehet más, mint Rákosi Mátyás, a magyar nép bölcs vezére. Mivel pedig “három a magyar igazság”: a komádii termelő- szövetkezet állatgondozóját jelölték harmadik helyen. így már csak remélhetik a keresztesiek, hogy méltó képviseletük lesz. A májusi választások. — E sorokat május 16.-án írjuk: holnap folyik le az első képviselőválasztás Magyarországon, amit a szoviet-kor- mány rendezni mert azok óta a nagy vereségek óta, amik a kommunistapártot az előző két választáson érték. Akkor még meg tudta mutatni a magyar nemzet, hogy semmi közösséget nem vállal a kommunizmussal. Ma már más a helyzet. Most már nincsen semmi kétség a választás kimenetele felől. Jelölt sincsen más, mint kommunista, — szavazni pedig mindenkinek kell, aki enni és élni akar. A kormánypártot pontosan kiszolgálja az Ut, amikor igy ír programmjáról: “Országunk és népünk vezetése bölcs és hü elöljárók kezében van, akik ingadozás nélkül mutatják a jókedvű munka és az építő béke útját. Nemzetünk minden hü fia egyetért az építés, a békevédelem, az emberség, az anyagi és szellemi felemelkedés politikájával. Ezért zárkóznak fel a magyar reformátusok a Magyar Függetlenségi Népfront zászlaja alá tömörült táborhoz, ezért vesz részt minden jó református férfi és nő, ifjú és leány örömmel és jó lelkiismerettel a választással kapcsolatos népmozgalomban s a maga részéről is hozzájárul ahoz, hogy május 17.-én öntudatos, eggyéforrott s magát újabb jó munkára elkötelező nemzet tartsa meg impozáns seregszemléjét.”
